Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-06-10 / 24. szám
Kevesen tudják... A budapesti Deák-téri templom anyakönyveiben találhatjuk nyomát Kossuth gyermekei születésének. Idősebbik fia: Ferenc, Lajos, Ákos született 1841. nov. 16., kereszteltetett nov. 30. Szülők: Kossuth Lajos táblabíró, Meszlényi Teréz. Keresztszülők: Deák Ferenc, Beze- rédy István, Klauzál Gábor táblabírák. László, szül. Szűcs Josepha asszony. Ifjabbik fia : Tivadar, Károly, Lajos született 1844. május 26. (keresztelési ideje pontosan nincs bevezetve). Szülők: Kossuth Lajos táblabíró, Meszlényi Teréz. Keresztszülők : Br. Wesselényi Miklós, Kiss Károly császári királyi nyug. kapitány. László, szül. Szűcs Josepha asszony. * Kossuth édesatyjáról, az Alsódabason elhunyt Kossuth Lászlóról kevesen tudják, hogy jeltelenül maradt sírját Zlinszkv Istvánné fedezte fel. Lelkes igyekezettel, szeretettel juttatott fillérekből exhu- máltatta a tetemet és méltó módon, nagyobb ünnepség keretében rótta le úgy ő, mint egész Pest vármegye és a környék lakossága előtte a kegyelet adóját. Kossuth László sírjára arany betűkkel ezt a feliratot vésette : Kossuth Lajos édesatyjának, Kossuth Lászlónak emlékére emelték tisztelői 1879. febr. 22. (sz. 1763—1839.) Az exhumáláshoz azonban Kossuth előzetes beleegyezése, volt szükséges, aki ezt az alábbi, fenkölt gondolkodására olyan jellemző levélben adta meg: „Nágvságos Asszonyom! . A halál kényszerűségével, ember vigasztalást keres azon gondolatban, hogy a sír menedékház, mely háborítlan nyugalmat ad. Nekem — megvallom — nehezemre esnék a nyugalom megháborításának eszméjével megbarátkozni. Nincs okom attól tartani, hogy ha majd porrá leszek, valakinek eszébe juthat poraimat kizavarni akarni a sírból, melybe végnyugalomra fognak tétetni ott, ama tengerfokon, hol nőm, leányom hamvai oly régóta várnak reám. De az ily kizavartatás esz- mélye c ly kellemetlenül hat érzelmeimre, hogy ha legkisebb okom lehet ily esélytől tartani, bizonyára e sorokat vésetném sírkövemre: .,Hagyjatok békét, ne bántsatok !“ Ekként érzek magamra nézve. Szegény jó atyámra nézve a gondolat, ha szegény hamvainak ki kell zavartatni azon sír nyugalmából, melyben már negyven éve nyugszanak, megvallom, annál inkább nehezemre esik, mert e hamvaknak, melyeket Nagyságod általam soha meg nem hálálható kegyelete a feledéstől megóvni vállalkozott. . . most annyi évek után felszedése már csak azért is bajos feladat, minthogy az egyszerű fakoporsó, melybe zárva voltak, már alkalmasint rég porrá korhadt. Azonban Nagyságod arról értesít, hogy a temető, melybe atyám sírja van, már közeli időben más célokra fog fordíttatni. E döntő körülmény, mely választást nem hagy fel s érzelmeimnek resignátiót paisncsol. Mégis jobb Nagyságod kegyeletes gondviselése mellett ’ most eszközlendő átszállítás, mint azon kilátás, hogy a temetőnek más célokra való fordításával atyám hamvai, vagy az ott nyugvó többi halottak földi maradványaival vegyesen valamely közös sírba jussanak, miként a csatákban az elesettekkel történik, mégha a „névtelen félistenek“ közé tartoznak is, vagy pedig az ásó és az ekevas szórja szét a föld porával összevegyült hamvakat. Hát én e tekintetben is egészen szabad kezet hagyok Nagyságod kegyes jóindulatának. Méltóztassék legjobb belátása és szivének csak nemesre képes sugallata szerint cselekedni. Kossuth Lajos.“ * 1909-ben nagy buzgósággal készült az egész nemzet a 15 évvel előbb elhunyt Kossuth Lajos hamvainak exhumálására. Ekkor építették fel a híres Kossuth-mauzóleumot s adták ki a Kossuth munkásságát ismertető könyveknek egész sorát. Egy emlékkönyv is napvilágot látott s ennék elejére Kossuth Ferenc a fiú meleg szivével és szerete- tével írt emléksorokat. GMMusacr Láttuk Naplemente előtt, Gerhardt Hauptmann ismert drámája újra előkerült és újra egészen telt házakat vonz Nem is csoda, hiszen most a közönségnek olyan rétegei jutnak hozzá, amelyek eddig ebbe a meglehetősen hermetikusan kibérelt színházba nem juthattak be. Pedig ez a darab egyike a modern drámairodalom gyöngyszemeinek. Ha néhol számunkra kissé idegen is a túlságosan komoly filozofálás, a darab mégis közel áll hozzánk, mert emberi mélységek és emberi kérdések tárulnak fel benne. Jó színészek játszanak és jól. Egyszóval: minden együtt van, ahhoz, hogy komoly gyönyörűséget okozzon. Örök küzdelem a címe annak a két részből álló olasz gyártmányú antibol- sevista filmnek, amelyiknek első részét mutatták be az elmúlt héten. A film az orosz viszonyokat volna hivatva bemutatni és azt a szinte embertelen életmódot, amelyik végig gázol az életen, nindenen és leigázza az egyént, hogy oldogtalanná tegye a közösségben, i’aián éppen az ennek a filmnek legnagyobb tanulsága, hogy csak annak a rendszernek van joga belenyugodni az egyének szabadságába, amely, ha eleinte rombolni is kényszerül, de később megvalósítja az egyén boldogságát, nem pedig csak ígéri. A kommunizmus pedig olyan célokat tűzött maga elé, amelyek megvalósításánál csak az első részt, a rombolást tudja végrehajtani. Ez a film eddigi mondanivalója. Jól fényképezett, jól elkészített rilm. Idegen utakon címmel végre drámát, mégpedig orvosdrámát akar adni a magyar filmgyártás. Kétségtelen a darab komolyságra való törekvése, dícsé- retreméltó a „bemondásokról” és a ne- vettetésrő! való lemondás. Még a darab meséje is jó, mir. lösszé az a hiba, hogy mindaz, amit a vásznon látunk: kissé szétesik. Valahogy nincsen meg a drámai feszültség (egy-két jelenettől eltekintve), ami lekötné és emelné az embert. A film maga ú. n. „keretes elbeszélés”, a hősnő, mint vádlott, egy tárgyaláson mondja el életét. Ez az „elbeszélés” játszódik le azután a vásznon, úgy azonban, hogy állandóan elbeszélésnek érezzük. Azon lehetne vitatkozni, hogy ez a helyesebb-é, vagy pedig az, amikor az ember elfelejti, hogy itt elbeszélésről van szó és csak szinte együtt éli a történést. Egyébként: nem lehet rossznak mondani. Boldogság a vége, mondja egyik film címe és az egyik déli lap így folytatta: de addig csupa unalom. Ha ezt a megállapítást nem is írjuk alá teljesen, abban egyetértünk, hogy sok újat nem hoz ez a film. Talán még a régi „kommersz” filmek közül való, csak éppen valamivel tisztább és rendesebb, mint azok. Ez bizony nem elég a sikerre, és nem érdemel külön dicséretet. kp. Halálozás. Id. Lamnek Vilmos ny. postafőfelügyelő hosszú szenvedés után, 84 éves korában, Máriabesnyőn elhunyt. Porrészeit június 3-án helyezték nyugalomra a gödöllői régi református temetőben. Négy gyermeke, köztük Lamnek Vilmos vallástanár gyászolja. 7
