Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-15 / 3. szám

BfcNGBKimcr

Csüggedés nélkül

— D. Raffay Sándor püspök újévi körlevele —

A bányai egyházkerület egyházközségeit, azok elnökségét és egész közönségét, valamint lelkésztársaimat, mint az Ürban testvéreimet, meleg szeretettel köszöntöm az Ürnak nevével! És köszöntőm az iskolákat, azok tanulóit, a tanári és tanítói testületeket, amelyek a lelkészi karral együtt egyházunk első vonalban álló munkásai.

Kedves Testvéreim! Isten, kegyelméből ismét új esztendő virradt ránk. Az élet e fordulópontján Isten legyen mindnyájunk segítője, oltalmazója és megtartója. Az ő igéje vezessen boldogabb időkbe. Mert a mai idők nehezek és veszedelmesek. Nemcsak a testi élet, hanem a lelki élet is veszedelemben forog. Bizony Isten kegyelme az, hogy még élünk. Az új esztendő küszöbén is reá irányítjuk azért tekintetünket és tőle várjuk megsegítésünket. Az ő kegyelme hozott át a múlt esztendőből az új esztendőbe, az ő kegyelme tartott meg a múltban és bizonyos a hitünk, hogy megtart a jövendőben is.

Mikor most az elmúlt esztendőtől búcsúzom, hálás szívvel és imádságos lélekkel emlékezem meg az Istennek hozzám való nagy jóságáról. Az elmúlt esztendőben betöltöttem püspöki munkálkodásom negyedszázadát. Aggodalommal indultam el az első világháború befejezésekor nagy felelősséggel járó tisztségem útjára s most, amikor visszatekintek a megtett útra, látom, hogy aggodalomra semmi okom nem volt, mert velem járt az én Megtartóm és Üdvözítőm. Az ő kezét fogtam és az ő keze megtartott engemet. Azért hálával borulok le az ő szent nevének és az én Megtartó Istenemnek imádására.

Hálával emlékezem meg az én munkatársaimról is, akik akár lelkészek, akár nem lelkészek voltak, tisztségem elfoglalása óta mindenkor erősítő bizodalom- mal és támogató szeretettel könnyítették meg munkám terheinek viselését. Akik közülük már e földi életből eltávoztak, azok emléke legyen áldott mindörökre, akik pedig még itt vannak velem együtt a jobb jövendőért való viaskodásban, azoknak szeretetét és támogató készségét továbbra is szeretettel kérem és várom. Nem magamért, hanem a Krisztus egyházának előmeneteléért.

Hálás szeretettel emlékezem meg azokról az egyházközségekről, amelyek 25 évvel ezelőtt a püspöki tisztségre emeltek. Megtisztelő bizodalmukban az Isten rendelkező akaratát láttam mindig és amikor velük együtt a közjóra irányuló munkámat végeztem, mindig Istennek adtam ezért hálát és tőle kértem áldást a gyülekezetekre. Meleg szeretettel. ölelem azért magamhoz egyházkerületünk minden egyes gyülekezetét. Még azokat is, akik 25évvel ezelőtt a püspöki székre emeltek, de azóta az örök evangélium szellemének mellőzésével megtagadtak. Hiszem, hogy a jó Isten, az egyház Ura, visszatéríti még őket az apák útjára és én teljes bizakodással várom a pillanatot, amikor őket is a régi szeretettel ölelhetem ismét testvéreimül. Hiszem, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, mert Krisztus köntösét nem lehet és nem szabad darabokra tépni, vétek tehát a meghasonlással keseríteni az egyház Üdvözítő Urát.

2

A lengyel keresztyénség

A hazánkból Finnországba utazó lelkésznemzedék igen gyakran megszakította útját vagy Warsóban, vagy valamelyik másik nagy lengyel városban. Ugyanezt tették a Finnországból hazánkba tartó finn teológusok is. Ezek az utasok a rokonállamokban mindig valami megkapó módon tudták ecsetelni Lengyelország belső életét.

Amióta sok hazánkfia lengyel területeken teljesít mögöttes területi katonai szolgálatot, ők is nyitott szemmel nézik a még otthonmaradt lengyelek magatartását. Állítólag a magyarokkal szemben közlékenyek a lengyelek s a mi embereink sok olyan dologról is tudomást szerezhettek, amelyek általában, nem voltak közismertek. De a sugalmazott világsajtó és a jólértesült újságok diplomatái ma is majdnem naponként találnak alkalmat arra, hogy a lengyel kérdés állapotával foglalkoztassák a világ érdeklődését s ma már valóban mindenütt Írnak és olvasnak a lengyel kérdésről.

Vájjon a diplomaták titkos megbeszélései minek nyilvánítják a lengyel népet? Nagy vagy kis nemzetnek? Az 1939-es esztendő azon percében, amikor a német-lengyel háború kitört, sokak véleményével szemben azt hangoztattam, hogy a lengyel hadsereg össze fog roppanni. Aki a lengyel kérdést egy kissé ismeri s a nemzet helyzeti tragikus voltát jól megméri s visszaemlékezik azokra a küzdelmekre, amelyeket ez a nemzet szabad korszakban is és mint más állam testébe besorolt népcsoport is folytatott, más véleményt egy percig sem táplálhatott. Viszont, nem érezte közülünk senki sem azt, hogy a katonai leveretéssel együtt a nemzet is megszűnt volna és ne lehetne a feltámadt és nagy lengyel nemzetről beszélni.

Ki beszél, vagy ír ma valamit Hlond bíborosról, vagy hasonló szolgálati beosztásban tevékenykedő lengyel katolikus főpapról? Ki ír, vagy ki beszél Bursche superintendensről napjainkban? Valamikor nem volt egyházi lap, amely személyével és terveivel kapcsolatban ne hozott volna érdekes híreket. Ma nem igen tudjuk, hogy személyükre, terveikre és felszólításaikra hol és hányán figyelnek fel?

Ma a lengyel nemzet egy része martíriumokkal terhelten otthon él. Ezek azok, akiknek hangját legritkábban lehet hallani. Ezek a hősök, a nagyok, a nemzeti piedesztálra méltó- férfiak és nők, akik minden próbáltatás között ragaszkodtak házaikhoz, otthonukhoz, szülőföldjükhöz s nem hagyják el azt. Ki tudná ma megmondani, hogy hány millió lengyel él otthon mostoha, de mégis átvészelhető körülmények között? Jó sok menekült lengyel él Oroszországban. Ezeknek egy része önként választotta magának ezt az új hazát, többeket pedig kényszerrel telepítettek erre a területre. Hogy ezek között milyen magasan izzik a lengyel patriotizmus, ezt eldönteni nem áll módunkban, de azt hisszük, hogy ezek a keresztyénség szempontjából többé-kevésbbé legalább is egyelőre elveszett lelkek. A közel- keleti katonacsoportok lengyel tagjai egészségnek és jólétnek örvendenek. A szövetséges hatalmak állítólag eddig is és ezután is mindent elkövettek annak érdekében, hogy ez a harcicsoport ütőképes legyen lelki és katonai szempontból egyaránt. Szíria területén lengyel iskolák működnek, nyilván a szövetséges hatalmak pénzügyi bőkezűségének jó voltából. Ezek a csoportok a keresztyén ideológia szempontjából főképpen angol-amerikai lelki és egyházi befolyás alatt állnak, hiszen minden olyan területen, ahol a fenntebb nevezett hatalmak katonai exponensei szolgálnak, közvetve is és közvetlenül is tevékenykednek az angol nyelvű egyházi missziók is. Az angol egyházak propagandája semmivel sem rosszabb, mint az angol nyelvű politika diplomáciája. E körülmények folytán kétségtelennek látszik, hogy a lengyel katolicizmus protestáns befolyásolás alá kerül. Ez leginkább azokon a területeken válik érezhetővé, ahol az angol nyelvű keresztyénség hatásai teljes mértékben érvényesülhetnek. Kétség!eilen, hogy az amerikai, vagy angol emigrációban élő lengyel keresztyénség sokkal közelebb került a protestáns keresiztyénséghez, mint azt valaha is gondolta volna.

Eléggé ismeretes előttünk a lengyel nép vallásossága. E nemzet örök politikai okokból harcolt és küzdött a keleti keresztyénség formái ellen. Aki a lengyel közül a görögkeleti egyház híve volt, azt már orosznak tekintették. De ugyanúgy, aki a protestántizmus evan