Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-06-03 / 23. szám

MmkWRET

regényből áradt. A színészek csak küz- ködnek a nem életteli szereppel, de egyáltalán nem tudnak megbirkózni vele. Mindegyik megpróbál valamit kicsikarni belőle, de bizony, ahol nincs, ott ne keress. A régi vágású, jellegzetes, ú. n. kommersz film eleven példája. Csak egy' a nagy baj. hogy ma már nem fogad el mindent úgy a közönség, mint eddig, amíg boldog volt, ha jegyet kapott. Ma már válogathatunk, és mi szabjuk meg, keresztyén és magyar ízléssel az új filmek színvonalát. Rajtunk áll, hogy ne fogadjunk el mindent, hanem mutassuk meg, hogy. nem kell a rossz többé, mikor jót is nézhetünk. kp.

Olvastuk

Texeira de Pascoaes: Pál. A magyar közönség előtt eddig ismeretlen portugál író a keresztyénség legnagyobb apostolának, Pálnak szentel egy könyvet. Nem életrajz ez az írás, de regény sem. Inkább írói vallomás, arról a Pálról, aki az írónak olyan sokat jelentett, mind tanításával, mind életével. Kár, hogy nagyon sokszor tőlünk távolálló képet rajzol az apostolról, amit nem tudhatunk elfogadni, mert ellenkezik hitünkkel és bibliaismeretünkkel. Az író mentségére azonban déli vérmérsékletét gondolkodásmódját hozhatjuk fel. (Szentkúty Pál fordítása.)

Guy de Portales: Wagner. Berlioz, Chopin és Liszt életrajza után (ismertetésüket lásd régebbi számainkban) a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló francia író Wagner életét is éppolyan hűséggel és rajongással, szeretettel de egyúttal tárgyilagosan is, mutatja be, mint azt már nála megszoktuk. Hűséges kor jellemzésbe állítja bele a nagy zenész alakját és ezzel teszi igazán valószerűvé. így megértjük Wagner életét, megértjük, hogy miért volt nagyszámú barátja mellett éppen olyan sok ellensége is. (Lányi Viktor fordítása.)

Frida Hauswirth: Egy brámán család

című könyve India forrongó életébe enged eléggé tárgyilagosnak mondható bepillantást egy brámán család életén keresztül. A vallási fanatizmus és a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás harcol itt a Gandhi által hozott új szellemmel. Különösen a könyv második része szép, ahol a brámán család minden családi hagyományt maga mögött hagyó leánya, az új szellemért lelkesedve a páriák felemeléséért és emberséges viszonyok között való életéért indít harcot, és állja is azt.

A. Den Hertog: Fehér nőket kér a

gyarmat címen megjelent regénye Hollandia gyarmatosainak életéből és küzdelmeiből meríti témáját. Alapgondolata az, hogy a fehér ember idegen földön nem tud meglenni egyedül, segítőtársra van szüksége, olyanra, aki minden bajban, szenvedésben és örömben együtt tud érezni vele. Ez a segítőtárs csak a saját fajtájából származó nő lehet, mert az idegen éghajlat, idegen gondolkodás és idegenben való élet csak így viselhető el. A jó és rossz, a durvaság és a gyengédség vívja örök harcát a sorok mögött, 'és pereg szemünk előtt a történet, amelyben egymás mellett harcol a férfi és az asszony.

6

gítka még egy szót sem tudott magyarul. De nem tudott Forgács Rózsa sem, aki egy piaci zöldségárus nyolc éves leánykája és Tordasi Gyuri 13 éves kis inas sem, aki itt hallotta először meglepve és álmélkodva, hogy vannak még apján és anyján kívül olyan emberek, akik beszélnek magyarul.

Mondják az igét, azután énekelnek s végül kis zsebpénzüket szedik elő. Egy-két leies pénzdarabok kerülnek elő a köténykék, nadrágocs- kák zsebeiből. Van, aki cukorkákra kapta, van, aki úgy kérte otthon, talán olyan is van, aki csente, hogy hozhasson. A lelki óra után adakoznak az egyház céljaira a kis magyarok. Mert ők már megtanulták, hogy nincs segítség, ha csak Istentől. Az Ö nevében, Érte nekünk kell áldoznunk hitet, munkát, türelmet, szeretetet, szellemieket és anyagiakat“.

Az egyháznak hírt. dicsőséget jelent, ha papjai közt kiváló szónokok, elsőrendű adminisztrátorok, tudós theologusok vannak. De jönnek olyan idők, vannak olyan alkalmak, mikor a pásztor munkája mellett minden eltörpül. Mikor ezt mondja az Ür: ,,Az elveszttet megkeresem s az elűzöttet visszahozom s a megtöröttet kötözgetem a beteget erősítem s legeltetem őket úgy, mint illik“ (Ezékiel 34, 16.).

Lie. Fizély Ödön.

Evangélikus templomok

Az 1944. évi egyházi kiadványok legtestesebb kötete, 660 lapnvi terjedelmével, nagyszerű cikkíróival, pompás felvételeivel evangélikus egyházi kiadványaink között kétségtelenül nemcsak az első, hanem az egyik legelőkelőbb helyet érdemli ki és foglalja el.

Azt is írhatnók a könyvről, hogy standardmű nemcsak abban az értelemben, hogy egy szakcsoport, vagy tudományág ismeretanyagát kimerítetten nyújtja, hanem abban a mi használatunk szerinti értelemben, hogy eddig ilyen nagy mű nálunk nem volt és majdnem elgondolhatatlan volt. Monumentális munka nem az elfogadott és elcsépelt szóhasználat szerint, hanem abban a kedves otthonratalálá- sában, ahogy minden múzeum, minden magyar könyvtár, de legfőképpen minden evangélikus család díszkönyveket ölelő asztalán a legszebb helyre jogosult mű gyanánt áll előttünk.

Amennyi témát csak felölel ez a könyv, mind nélkülözhetetlennek látszik az olvasó előtt s az a tudományosság, amely a könyv első részében található, mindenki számára azt a megnyugtató érzést adja: íme, evangélikus egyházunk szellemi arzenálja egyszeri mozgósítás esetén milyen sok személyi és tárgyi értékkel tud felsorakozni a magyar és keresztyén nyilvánosság előtt.

A tudományos cikkek írói közül: dr. Friedrich Lóránd, dr. Sólyom Jenő és Peskó Zoltán cikkei azok. amelyek nemcsak a teológusok előtt, hanem ’a laikusok ítéletében is a legteljesebb tetszésre és értékelésre találnak. A többi értékes cikk írói, bár sok esetben majdnem hasonló témakörben mozogván, egymás mondanivalóit súrolták s ezért több esetben hasonló képek és esetek alapján értekeztek, csak az első olvasás köbben mutatják ezt a látszólagos azonosságot, a könyv menetének és tartalmának első átvétele után, amikor már tanulni akar a könyvből az olvasó, a könyv minden tudományos cikke éppen olyan értékessé válik, mint az előbb kiemelt cikkírók értékezései.

A könyvvel való részletes ismerkedés közben sokszor az a kísértő érzése támad az olvasónak, hogy némelyik cikkíró feleslegesen került a dolgozó munkatársak közé, hiszen mondanivalóit más címen elmondta valamelyik nagyobb téma anyaga egy-egy kikezdésben. Bizonyos egyszerűség is észrevehető* egyik-másik kisebb cikkben és kissé erőszakolt témakeresés és megválaszolás is, de ennél a csoportnál is az erősebb kritika után arra a meggyőződésre jut az olvasó, hogy ezek a kisebb értekezések is nélkülözhetetlenek az olvasók és előfizetők sokfélesége miatt.

Mert másképpen veszi kezébe a könyvet a lelkész, a presbiter, a művészettörténész, a művelt laikus s az egyháznak minden gondját örömmel viselő úgynevezett egyszerűbb lélek, maga a hivő aki mindig mást keres, mint az előtte álló és értékesebbnek tartott réteg és