Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-06-03 / 23. szám
mmUSELET Gyűjtés a bombakárosultak számára Egyetemes egyházunkhoz a következő adományok folytak be: Meszleny Bélá- né, Velence 20 P, Kisfaludy Károly, Sopron 30 P, ev. egyház Bököd 10, ev. missziói gyűl., Mohács 54.58, Szöllősy István és leánya 15, ev. egyház., Öskü 182.40, Veszprém 95, Nagymágócs 5.07, Pincéd 20, Kötesd 20, Ajka 20, Tárnokréti 5.34, Bököd 172.50, Lébény 131.—, Lamberg Jenőné, Bp. 10, özv. Botár Béláné, Bp. 20, Herskurts Vilmosné, Bp. 10, Homola Rezső, Bp. 10, Juhász Zoltánná, Eger 2, ev. egyház, Gvőrszemere 15, dr. Vasskó Gyula, Bp. 3, Ev. Leány- gimn., Kőszeg 49.36, evang. fiókegyh., Bicske 480, ev. egyh., Somogydöröcske 140.66, Ilauszky Sámuel, Budakeszi 10, ev. egyh., Szekszárd 66.50, Gyurik Mihály, Eger 5, Prot. Nőegylet, Aszód 880, Kardos József, B.-szt.-lászló 10, dr. Bendl Alajos és neje, Bp. 100, Kéri Gyula, Bp. 50, ev. egyház, Rozsnyó 90, Tótkeresztúr 50, Salgótarján 400. Csépa 175.70, J. Brezovay Miklós, Egerszólát 10, özv. dr. Kultsár Barnáné, Bp. 20, dr. Melich János, Bp. 25, dr. Proszvim- mer Géza, Bp. 10, ev. egyház. Szárazd 220, ev. egyház, Gyula 10, Sóstarécz Ferenc, Szabadka 25, ev. egyház, Eger 96.40, Év. Nőegylet, Nyíregyháza 300.— , Ács Kálmán, Igar 20, ev. egyház, Harka 200, Gömörhosszúszó 85.10, Léva 200 P. Összesen 4649.51 P. Szóvátesszük .... pompás rádióelőadást hallottunk a múlt hét elején a Nemzeti Munkakoz- pont vezetőjétől. Az új, felépítendő és kialakítandó magyar társadalomról beszélt, világos szavakkal mutatva rá a régi, immár tűnőben levő hibáira. A magyar társadalom két fő beteg pontjának az alsóbb társadalmi osztályok által indított és kiélezett osztályharcot, valamint a felsőbb társadalmi osztályok kultúrgőgjét állította oda. Fejtegetéseit kénytelenek vagyunk teljes mértékben helyeselni. Valóban, a felsőbb osztályok sokszor egészen érthetetlen gőggel tekintettek az alsóbbra, látszólagos, városias kultúrájuk miatt. Elfelejtették azt, hogy a kultúra nem csak bizonyos ismeretek halmazát és tudását jelenti, hanem igazi kultúráról csak akkor beszélhetünk, ha egy bizonyos társadalmi osztály a maga foglalkozási, hivatási körén belül annak teljes birtokában van és azt teljesen bírja, így lehetséges az, hogy egy paraszt (erről már olvashattunk egyszer lapunkban) földmívesi „foglalkozásának” teljességét bírván, műveltebbnek mondható, mint egy városi félművelt, akim csak innen-onnan felkapott kultúrele- mek csillannak meg. Hozzá kell tennünk azt is, hogy az osztályharcot mindig a felsőbb osztályok merev, és lefelé hermetikusan záródó gőgje hívja elő. Az alsóbb osztályok, akik állandó lenézésnek, lebecsülésnek „örvendenek” felfelé való természetes törekvésükben erőszakkal szeretnék azt megszerezni, amit nem érhetnek el a normális fejlődés keretein belül. Ezt, az osztályoknak ilyen természetellenes harcát akarja megszüntetni az az új fejlődés, 4 Öröm, minden szomorúság mellett Hazánkban az evangélikus egyháznak nagy a szórványterülete. Meg is állapították, hogy igazi szórványegyház vagyunk. Ezzel a helyzetünkkel pedig sok szomorúság jár. Az ember akkor vesz tudomást egyik-másik hívéről, mikor temetésre hívják. Vagy mikor két tanúval kopogtat be a lelkészi hivatalba, hogy kitérésre jelentkezik. Vannak járások, hol csupán egy evangélikus templom van s attól 25—50 kilométerre lakik egy-egy evangélikus család, sokszor vegyesházasságban, katolikus tengerben. Mennyi nehézsége van, hogy megmaradjon evangélikusnak! S milyen szomorúság, ha nem tudunk a hónuk alá nyúlni, ha közlekedési nehézségek akadályozzák, hogy havonkint legalább egyszer közös imában, énekben és buzgóságban összeolvadjunk a hittestvéri szeretetben. De vannak a szórványgondozásnak örömei is. Mikor a pásztor megtalálja azt, aki elveszett. A statisztika azt mondja, hogy nincs, de a pásztor talál. S mennyi áldozatkészséget, hűséget, ragaszkodást tapasztalhatunk a szórványokban lakó híveinknél! Szórványsorsra más, súlyosabb körülmények közt is juthatunk. Mikor híveink nemcsak a másvallásúak tengerében vannak, hanem nemzetiségi szempontból is idegenek között kénytelenek élni. Ez a sorsuk legtöbbször azoknak a híveinknek, akik még most is megszállt területen élnek. A hitüket, a magyarságukat ostromló áradat ellen kell felvenniük a küzdelmet. Nagyon jól ismerte ezt a harcot az az alig harmincezer magyar evangélikus, aki a Csehszlovák köztársaságban két évtizeden át állt a gáton, hogy megmaradjon magyar evangélikusnak. Ennek a szórvány sorsnak még több volt a szomorúsága. A szó szoros értelmében szét voltunk szórva. A régi magyarhoni egyetemes egyház három kerülete maradványaiból, 17 egyházmegyéből kellett a maroknyi magyar evangélikusságnak egymásra találnia. Az lett volna a természetes, hogv amikor egymásra találtunk, tömörüljünk. Az ottani hivatalos egyházi főhatóság azonban ennek az útját állta. Elvileg elismerte a jogosultságát. De a legfőbb érve a szétszóró- dottságunk volt. Azt mondták, ha a magyar evangélikusok egy geográfiái tömböt alkotnának, akkor semmi kifogásuk nem lenne. Az idegen uralom alatt való élet nem csak a létért, való küzdelem fokozódó nehézségeit jelenti, hanem próbaideje az eszmék, az elvekhez való hűségnek is. A mindennapi életben ez meglehetősen gorombán lesz nyilvánvalóvá.Egy városi gyülekezet bevándorlás, ide- oda helyezhető hivatalnokok útján pár esztendő alatt vegves nyelvű gyülekezetté lesz. Bevezettetik a szlovák nyelvű istentisztelet is. Akik eddig a magyar prédikációkat hallgatták, ezentúl már a szlovák nyelvűre járnak. Temetésnél, esketésnél a szlovák nyelvet is igénylik. Magyarul is lehet, de szlovákul kell, hogy így bizonyságát adják lojalitásuknak. Megkezdődik az ipari centrumokba, a nagyvárosokba való özön- lés. Magvar evangélikus munkások, diákok és egyetemi hallgatók is szépszámmal vannak köztük. Sok volna az aratni való, de alig van munkaerő. Kit, hogyan állítsunk be? A katolikusoknak van lelkigon- dozójuk, ki nagvvárosról nagyvárosra jár s magaköré gyűjti a római katolikus ifjúságot, konferenciát tart. velük. Milyen szomorúság, mikor a lélek kész, de nincs erő! A hálátlanság bűnébe esnénk, ha csak panaszkodni tudnánk. Ha nem lehet esperesség. tömörülünk szövetségbe. A szlovenszkói magyar evangélikus szövetség volt az a kere+. ahol találkoztunk, számot adtunk munkálkodásunkról. Egv-egv közgyűlésünk többet jelentett, mint bármilyen esperességi gvűlés. Pozsonvtól Kassáig és Ungvárig jöttek a híveink. Pedig nem kaptak naoidrat és útiköltséget. Annak a városnak a magyarsága, ahol gyűléseinket tartottuk, felekezeti különbség nélkül örült velünk és résztvett az istentiszteleten és az ünnepségeinken. Sajtóorgánumaink, az ..Evangélikus Lap“, az ..Orgonaszó“' szubvenció nélkül, a maguk emberségéből éltek meg. Ki kellett adni az Énekeskönyvet. A nemes Kosztolányi család 10.000 koronát adott erre a célra s a Lányi család 3000 koronát vallásos iratokra. A szórványsorsnak vannak szomorúságai, de vannak örömei is. S
