Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-06-03 / 23. szám

Hogy a falu megbocsátotta-e lelkészének ezt a rövid ideig tartó politikai tevékenységet, nem kutatjuk, mert tudjuk, hogy a jó falusiak hamar elfelejtik képviselőjük nevét is. De ténv az, hogy a lelkész politikai tevékenységét sohasem maga kezdte el, hanem jórészt reá- kényszerítették és elgondolható az, hogy az ilyen kívülről jött kérés nem mindig pecsételődött meg belső támogatással.

Viszont a hazai protestáns egyházak, amennyire nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a lelkészek ilyen rövid ideig tartó politikai tevékenységének, úgyanúgy nem tiltakoztak akkor sem, amikor nemzetiségi vidékeken nem magyar ajkú és szellemű képviselőjelölttel szemben a magyar lelkész vállalt képviselőséget s tudomásul vették azt is, hogy amikor a magyar nyilaspárti frakciók gyermekcipőben jártak, lelkészeink közül többen tagjai voltak ennek a pártnak s néhánvan képviselővé is lettek. Azért tudta a magyar protestántizmus ezt tudomásulvenni, mert egyházaink és vezetői mind ismerik a protestáns gondolkodás magna chartáját, Luther: A keresztyén ember szabadságáról című könyvecskéjét, amely a magyar lelkészi karnak lelki fejlődésére éppen olyan nagy hatással volt, mint megjelenése óta a német lelkészi karnak is rengeteg áldást jelentett.

S ha már az őszinteségekben annyira benne vagyunk, nemcsak most utólag, hanem az idők folyamán mindig szívesen vállaltuk magyar testvéreink részéről azt a gúnyosan hangsúlyozott mondatot: ti, a magyar evangélikus egyház, német egyház vagvtok. Mi ugyan erről így a legkevesebbet tudjuk, de azt ma is tudjuk, hogy a német kultúra és evangéliumi határozottság terjesztése és eredménye érdekében egyházunk ezen a téren sok hasznot hozott a magyarságnak, mert a mi lelkészeink sokkal könnyebben megtalálták az utat a német egy- háziassághoz. tudományossághoz, sőt politikához is, mint többi magyar testvéreink. S ma is körülbelül az a helyzet, hogy egyházunk és lelkészi karunk német összeköttetései igen jók s erről csak azért nem beszélünk és írunk, mert érezzük azt, hogy az ilyen állásfoglalásban való erőteljes hang részben tompítja az önmagában való kialakulás lehetőségeit. Mi sohasem akartunk hazánkban német evangélikus, vagy református egyházat alapítani, hanem mindig magvar református, vgy magyar evangélikus egyházközségeket építettünk városainkban és falvainkban.

De ezt politikamentesen és mégis jó magyar politikával csináltuk. Isten és minden ember tanúnk arra, hogy szószékeinken és tanításainkban soha napi politikai kérdésekkel nem foglalkoztunk, napilapok, vagy vezető nagyságok mellett nem propagáltunk, csupán hirdettük és aláhúzottan kiemeltük, hogv a mi életünkben inkább kell Istennek, mint embernek engedelmeskedni.

Megmagyarázva, ez azt jelenti, hogy a napi események, történések, emberek cselekedetei, kormányok rendelkezései Isten mérőléce alatt állanak s nekünk magunknak is meg van a jogunk arra, hogy amint kötelesek vagyunk engedelmeskedni a felsőbbségeknek, ugvan- úgy jogunk van az Istennek nem tetsző hatalmasságok ellen felszólalni, cselekedeteiket megbírálni, indítványainkkal azt javítani s mindezt olyan bátran és olyan martíromságrakészen, mint amennyire az népünk érdekében áll.

Mert nem kétséges, hogy napjainkban is több martír lelkész van, mint politikus, vagy újságíró. Német evangélikus lelkésztestvéreink közül több száz idegenben, egyszerű .fakereszt alatt pihen, mint nemzetéért vérét hullatott gyermek és több ezer német evangélikus lelkész mellét díszíti az I. és II. osztályú vaskereszt s ezek amilyen komolvan politizáltak hazájukért, példát adtak minden lelkésznek, hogy hazájában életével, tanításával, ha kell politikájával, nem utolsósorban egyházi újságjában ne vonakodjék megvallani meggyőződését, amely végeredményében árnyéka és vetített képe annak, amit Isten akar.

E sorok bizonyára fedik nemcsak egyházunk közakaratát, hanem megegyezik a magyar keresztyénség közszellemével is. Mindannyian egyértelműen valljuk, hogy a magyar nemzetnek, a magvar kormánynak, népünk megújhodásának egyik alappillére: az egyházak szabadsága. Amíg egyházaink szabadon beszélnek, írnak és politizálhatnak szívesen vállalt depolitizált állapotukban is, addig reménységgel és hűséges szolgálatokkal tekinthet nemzetünk jövendője felé. G. L.

Ha mi most versenyfutást rendeznénk a hatalmon lévő barátainkhoz és követelnénk régebbi kockázatos kiállásunk nagyszerű, busás jutalmát, akkor csak olyanok lennénk, mint ti voltatok. Pedig eddig is ez ellen harcoltunk.

Akik a magyarság életének lüktetését nem a más szívéből hallgatják, hanem a magukéból, azoknak nem kell kérni. Azok maradnak, akik voltak: kiállók, szolgálók, küzködők és igénytelenek. Csöndes névtelenekként állják a munka forróságát s ezzel olyanná lesznek, mint azok a katonák, akik a fronton helytállanak.

Azért, kedves Barátom, térj meg és mérd fel eddigi magatartásod értelmét. Keress fel akkor, amikor már elmondhatod, hogy mit tettél Isten segítségével azokért, akiknek gyötrelmét, nyomorúságát anglomániádban elfelejtetted.

Szeretettel köszönt L.

Hírek Finnországból

A. F. Puukko egyetemi tanárt, a helsinki! egyetem theologiai karának dékánját a Német Sasyend I. osztályú érdemkeresztjével tüntették ki. Mint ismeretes, Puukko professzor többek között hosszú időn át elnöke volt a Luther-Agrikola Egyesületnek.

Főiskolai konferenciát rendeztek Tamperében ápr. 30—máj. 2. napokon. A konferencián több, mint 800 egyetemi hallgató és hallgatónő vett részt. Hosszú idő után ez volt az első konferencia, melyen finnek és svéd anyanyelvű finn egyetemi hallgatók együttesen konfe- renciáztak. Isten gazdagon megáldotta a konferencia résztvevőit, sokan lettek új emberré a Krisztusban elnyert hit és a Szent Lélek ujjáteremtő ereje által.

Áhítat a finn képviselőházban. A finn képviselőház nagybizottságának üléstermében vallásos összejövetelt tartottak az elmúlt héten, melyen megjelentek V. Hakkila a képviselőház elnöke, K. Kauppi közoktatásügyi miniszter, nagy számmal a képviselők és a parlament hivatalnokai. Jelenvolt még Gerda Ryti asszony, az államelnök neje és több közismert személy. Az áhítaton Frank Mangs prédikátor beszélt. Igehirdetése mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra.

Tábori lelkészek gyűlése ápr. T9— 20-án volt Sortavalaban. A gyűlésen elhangzott előadások a következő témákat ölelték fel: „Lelkész és az önmegtartóztatás”, „Isten arca a harcoló emberiség felett”, „Miért hallgat Isten?” A konferencia egyik előadója megállapította, hogy Isten arca ezekben a nehéz és háborús időkben is fényesen ragyog ránk a keresztrefeszített Krisztus képéről. — Egy másik előadás központi gondolatát ebben foglalhatjuk össze: A katonalelkész feladata sem lehet más, mint a golgotái kereszt hirdetése, mert az erről való beszéd ma is új életet teremt. Jézusnál a katonalelkész a lélek és az erő igéit kapja ajándékul. Ez az ige pedig hirdetésre adatott nekünk nem tartalékolásra, még kevésbé teljro eltitkolásra.

3