Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-27 / 22. szám
te hogy a szemben álló katonák a bunkerben esetleg, ellenfeleikért imádkoznak: megtérésükért, vagy magukbaszállásukért. Ebben a nagy összevisszaságban és nagyon is összekúszált zavarodottságban felébred sok emberben a valóságnak az a felismerése: inkább békére, mint háborúra teremtettem s el kellene követnem sok mindent annak az érdekében, hogy nemcsak lelkemben, hanem országaink között is legyen béke. Nagy farizeizmusnak ítéljük az angolszász püspökök azon keresztyén szempontból teljesen elfogadhatatlan és katonai szempontból is tűrhetetlennek minősülő gondolkodását: minél kegyetlenebb, durvább és megsemmisítőbb harcmodort vállal a szövetséges hadsereg, annál hamarább lesz vége a háborúnak. Talán azok, akiknek először kellett ezt hallani, vagy olvasni, maguk sem adtak hitelt az ilyen álokoskodásoknak s mi, akik megkésve értesültünk erről a hihetetlen nyilatkozatról: Pünkösd ünnepe előtt, nemzetek összetartozandóságát és együttélését hirdető prédikációk között, úgy érezzük: íme, ismét egy pont, amiért a világnak vezekelni kell. Ezen a pünkösdi ünnepen sok egyházi lapban írják le az ökume- nicitás szavát s még többen beszélnek arról, hogv a népek között kibékülés és az egyházak közötti teljes egység adná meg a világ békességét, de ma még nagyon nehéz ez a kívánság és az érte való fáradozás is. Európában mind gyakrabban dicsérik Japán azon katonai határozatát, hogy országukban minden bombázó ellenséges pilótát halállal büntetnek meg. Hazánkban is vannak olyanok, akik egy ilyen kormányhatározatot szeretnének kiprovokálni. Nem a mi dolgunk katonai kérdésekben állástfoglalni, de úgy érezzük, hogy az ilyen és ehhez hasonló megtorló intézkedések még jobban fokozzák a nemzetek közötti ellenségeskedéseket, amelyek amúgy is nagyon meg fogják nehezíteni, hogy a harcok elcsitulása után újból leüljenek imádkozni és közösen beszélni az emberek keresztyén egyházi nemzetközi társaságokban. Az első világháborúi űtán is ez volt a legnehezebb probléma: az egvmással harcolt egyházi és világi emberek a Szent Lélek akarata folytán mégis leültek egymás mellé, először semleges országokban, azután valaha ellenséges országokban, ahol harcoltak vagy ahol hadifogolyként internálótáborokban voltak s ilven helveken nagyon nehezen fonódtak egymásba a kezek testvéri kézfogásra is és egymásért való imádkozásra. Az élet és a béke fölötte áll minden háborúnak s Isten szemével nézve a színek és világnézetek diszharmóniáját: mindez olyan előtte, amely bármikor harmonikussá változtatható. Modern muzsikusok kezdtek minket hozzászoktatni a diszharmónia élvezetéhez. Annyit énekelték, beszélték és muzsikálták nékünk, hogy van szépség a diszharmóniában, hogy nemzedékünk megszokta, sőt jobbára szereti a diszharmóniákban is gazdag polifónikus muzsikát. De a diszharmóniákból is ki kell derülnie a harmóniának.-Még a hadvezérek is gondolnak arra, hogy eljön az idő, amikor közeledhetnek egymáshoz az ellenfelek, harmonikussá válhatik a fegyverek borzasztó disszonanciái a és a nagv világ sok templomában a színek szimfóniájával tartott istentiszteletek egybeolvadnak abban az érzésben: együtt vagyunk, egy' akarattal. G. L. A bombakárosultak felsegítésére pün- ] kösd ünnepein templomainkban offer- tóriumot tartunk s az így egybegyűlt öszeget az egyes egyházközségek egyetemes egyházunk kezelésébe helyezik. Erre a célra elsőnek a következő adományok érkeztek: óáró Radvánszky Al! bert 500 P, Gömör-hosszúszói egyház 85.10 P, harkai egyház 200 P. A hittudományi karon e tanév végén tizenketten állottak szigorlatra. Mind megállották és így lelkésszé avathatóvá váltak. A dunántúli egyházkerülethez tartozókat, Fogarasi József Árpádot, Szabó Gyulát és vitéz Szerdahelyi Pált május 14-én Sopronban már lelkésszé is avatta D. Kapi Béla püspök. Ugyancsak megtörtént már a tiszai egyházkerületbeli jelöltek, Újhelyi Aladár és Veczán János avatása; május 17-én, Jézus Krisztus Urunk mennybemenetele napján szentelte fel őket Nyíregyházán Turóczy Zoltán püspök. A dunán- ineni egyházkerülethez tartozó jelöltet, Tarjáni Gyulát pünkösd első ünnepén fogja avatni Kuthy Dezső püspök Balassagyarmaton. A közeljövőben a hat bányai egyházkerületbeli lelkészjelölt: Hernád Tibor, Jánosy István, Leskó Béla, Nagybocskai Vilmos, Ocsenás János és Zoltán László lelkészi szolgálatra rendelése és kibocsátása is meg fog történni. B&NGCUIMElET bicikli berregése annyira megriaszt nyugalmamban, hogy megint láz-meleg hullámzik át rajtam. Nem tehetek róla: félek; féltem azokat, akiket nagyon szeretek... Azután megint sötét vak, csend lett. Figyelek, semmi nesz. És imádkozni kezdek. Olyan jó érzés: imádkozhatom. Beszélhetek most ebben a csöndben az én mennyei Atyámmal, összekulcsolt kezemmel megállók az én Uram előtt és hittel, bizalommal szent kezébe ajánlom azokat, akiket szeretek. Kegyelmébe ajánlom gyülekezetünket, drága nemzetünket és azokat, akik érettünk, a mi nyugalmunkért küzdenek. Titeket, drága katonák! öh Isten irgalmazz nékünk! Mi bűnösök vagyunk, irgalmat nem érdemiünk, de Egyszülötted érettünk is meghalt és feltámadott. Öérette, Atyám! Jézusért! Jézusért irgalmazz nékünk! És megnyugszom. Tudom, hogy meghallotta imádságomat. De mi az a fehér valami a sarokban, kapom fel hirtelen fejemet. Nézem. És hirtelen áldás jő ki ajkamon. A reggeli szürkület fénysugara az, mely az apró kis résen betört, hogy mint a reggeli kegyelem küldötte — megnyugtasson engem. Drága kis sugár, parányi, jelentéktelen valami, de nekem most minden. Nekem ez most: kegyelem. Kint még csaknem teljesen sötét van, idebent pedig a sötét szobában ez a kis fénysugár a nappali világosság hirdetője. A kegyelem sugara. Áldott sugár. Figyelem a sugarat, növekszik-e? Aztán újra összeteszem kezemet. Imádkozom. Arra kérem az Úristent: adjon nekem hitet és erőt, hogy ma ne legyek engedetlen, türelmetlen és rossz. Lehessek igazi szolgája, kedve szerinti gyermeke és ne tékozló gyermeke. Aki hozzám jő kérni, annak adjak; aki megbánt, annak megbocsássak. Én pedig senkit se bántsak meg. Senkit, Uram. És add, hogy tudjak szeretni. Szeretni azokat, • akiket rám bíztál, akik emberileg belém vetik bizalmukat. S ha mégis „Péter” leszek e napon ismét, óh akkor add Péter bűnbánó könnyeit is nekem ... És csendben elalszom . .. Mikor felébredek, a redőny minden résén bevilágít a reggel fénye. Olyan boldog vagyok. Elmúlt az éjjel, nem történt semmi baj s nem hiányzik senki sem azok közül, akiket szeretek. Már meg3Tek is hivatalomba. Egy kavicsot jókedvvel félrerúgok utamból. Megyek a kertes házak között, megyek végig a réten zuglói hivatalunk felé. Elhódít a friss reggeli levegő, a zöld mező, a madárdal. Üj hét új reggele van. Tele vagyok kedvvel, akarással, örülök egészségemnek s hogy dolgozhatom. Már kedves íróasztalom mellett ülök. Mielőtt valamit is kezdenék, kezembe veszem Tamminen esperes könyvét. Elmondom a címét úgy, mint imádságot. 1944 május hó 8-án, hétfőn reggel átérzem még soha át nem érzett melegséggel: kegyelem az élet. Ez a mai nap is. Üj reggel — új kegyelem. Bizony, az! Ruttkay Elemér. Csorvás. Tátrai Károly evangélikus lelkész nejét, a Hangya Szövetkezeti Asszonyliga elnökét a Hangya Központ vezetősége buzgó munkásságáért bronz- díszéremmel tüntette ki. 3
