Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-06 / 19. szám
A vádak mellett lássuk a helyes megállapításokat. Az éneklő gyülekezetben összeolvad a szegény és a gazdag, az öreg és a fiatal. Közösséget teremt. Annyira eggyé lesz, mint kohóban a vas. Az istentiszteletnek valóban nincs nemesebb feladata, mint hogy egynek érezze magát a gyülekezet örömben, bánatban. Ennek pedig egyik legfontosabb eszköze az ének. Mit köszönhet a reformáció az ének hatalmának! Vallásos, nemzeti mozgalmakat a himnuszaik viszik előre. Azzal mennek harcba s a diadalba vetett reménnyel. A hitnek, a vallásnak nincs nagyobb ellensége, mint mikor az élet kezd elmechanizálódni. Mikor olyan biztos minden, mint a kétszer kettő négy. A kubikusok nem jönnek templomba, mert hitre, láthatatlan áldásra nincs szükségük mint a gazdáknak, akik nem vonhatják felelősségre az időjárást. A kubikusok szombat este tartják a markukat s kapják a fizetésüket. Ezért telik meg vasárnaponkmt a templom olyanokkal, akiknek földjük van, mert azoknak hinni kell, hogy legyen erejük és bátorságuk. A prédikációval és az énekkel kapcsolatosan felveti a kérdést, mi lenne, ha a prédikáció is ugyanaz lenne, mint a zsoltár? Választ nem tud rá adni. De kijelenti, hogy az valami nagy dolog lenne. Ha a prédikáció ugyanaz lenne, mint az ének, akkor vagy csak prédikálnának, vagy csak énekelnének. Mind a két dologra szükség van. Ambrosius egyházatya foglalkozva ezzel a kérdéssel, ilyen magyarázatát adja a dolgoknak: A Szent Lélek nagyon jól tudja, hogy az emberi nemet milyen nehezed lehet elvezetni az erényes élethez. Hiszen az természeténél fogva azzal szembe helyezkedik. Azért az éneket megtelítette üdvösséges tanításokkal. Ügy tett mint az okos orvos, aki a pohár szélét mézzel keni meg, hogy a beteg a keserű orvosságot bevegye. A zsoltárok édes dallama a lelkűnkhöz férkőzik, hogy így meggazdagodjunk olyan tanításokkal, melyek üdvösségünket munkálják. Ez a cikk nem azért íródott meg, hogy cáfoljon vagy vitába bocsátkozzék egy író felfogásával, mikor az vallásos, egyházi kérdéseket érint. Hanem érdekesnek és tanulságosnak látta, hogy bemutassa egy nem céhbeli embernek a vélekedését és meglátásait a papok prédikálásáról és a gyülekezet hitbeli dolgairól. Sok mindenfélére felhívja a figyelmünket, amit eddig nem vettünk észre s amit érdemes is lesz megszívlelni. Lie. Fizély Ödön. Nehéz idők sodrában Az évenként szokásos balatoni orvoshét rendezősége nemrégiben hozta nyilvánosságra azt az elhatározását, mellyel a jubiláns orvoshetet jobb időkre halasztotta. Megokolásuk rövid) de pár szóban is .sokat mondó. „Most elsősorban munkahelyén van szükség minden gyógyító kézre.“ Ezt a mondatot mindig más- és másféleképpen fogalmazva, a mai nehéz időkben sokszor elmondják az emberek. Mindenkinek a munkahelyén kell maradnia és megsokszorozott energiával s munkakedvvel kell végeznie feladatait. A lelkész szava súlyosabb a szószéken; minden szolgálata előtt megremeg a lelke, mert érzi erőtlenségét s érzi azt is, hogy templomban, bibliaórán, koporsók mellett és híveivel való mindennapi érintkezésénél ma többet kívánnak tőle, mint bármikor. Mindenki vigasztalást keres s mindenkinek a lelke várja az ő vigasztalását. A hivatalnok aktái mindjobban megszaporodnak s a felek türelmetlenül várják minden ügynek elintézését. Emberek tördelik kezüket s percenként mérlegelik magukban: mit jelent, ha ez a dolgok sikerül és mit jelent, ha nem. Nehéz idők sodrába kerültünk. Jó azonban éleznünk és látnunk, hogy a szolgálat- kész munkások, a feladataik megoldásában hivatástudattal rendelkező egyének s a jövendő vezetői, az ifjúság irányítói megértik a nehéz idők követeléseit, rövid parancsokban, komoly és sokatmondó felszólításokban igyekeznek csatasorba állítani a magyar ifjúságot. Az elmúlt héten két harsányhangú felhívásra lettünk figyelmesek. Az egyiket a Magyar Nemzeti Diákszövetség és tagegyesületei intézték a magyar egyetemi és főiskolai ifjúsághoz, a másikat a levente-leány mozgalom országos vezetője rádión adta közzé a leventeBmoamn Láttuk A Spirituális Művészek szövetségének 7. kiállítása új művészeti iránnyal akarja megismertetni a közönséget. A szövetség tagjainak felfogása szerint „a művészet célja sohasem lehet a formákkal való játék, hanem ... az emberi lét mélységének és magasságainak megmutatása a formalitás eszközeivel”. Ez a szépenhangzó célkitűzés azonban nagyon különös és egymástól sokszor elütő formában jut kifejezésre a szövetség tagjainál. Pedig az ember éppen azt várná, hogy van valami, ami általánosan felismerhető jegy. Ez azonban nincsen meg, legfeljebb a felfogás, a célkitűzés azonossága hozta létre a szövetséget. A művészek között a lélek megmutatásában talán Náray Aurélnak sikerült a forma és lélek összehangolása a legjobban. Három képet hozott, valamennyi finom és lélekkel teli. Kapussy György képei közül a tanulmányfejek emelkednek ki magasan. Határozott és erőteljes alkotás valamennyi. Ifj. Czene Béla Lmert stílusú képei mellett egyik kis temperája, a Balaton tűnik fel. Nem is sejtettük, hogy ez a különben inkább figurálisán dolgozó művész e másik műfajban ennyire kiváló. Majdnem hasonló mondanivalónk lehet apátfalvi Czene Já- nos-ról, akinek figurái nem mindig a legmegnyerőbbek — egyik fő hibájának találjuk, hogy eszmei dolgokat túlságosan is materiálisán fest, de modellje talán az oka, nem elég finom —, Tiszai táj című olajképe viszont nagyon jó. A többiek közül még Albcrth Ferenc: Krisztus és a bűnös asszony című képét emelhetjük ki. — A kiállítás a Nemzeti Szalonban volt. A fekete ember című francia film gyarmati történetet hoz. Érdekes, bár nem egészen új mese, komoly feldolgozás jellemzik a darabot. Egészen különösen franciás a feldolgozási módja. Tulajdonképpen ugyanis dráma, egy férfi drámája, aki életének alkonyán találkozik azzal, akit szeret, de amikor már elérte, leprás lesz, majd amikor kigyógyul: megölik. Nagy giccset lehetett volna belőle készíteni, vagy bombasztikusán megalkotni. Ehelyett egészen reálissá tették. Nincsenek benne nagy szavak, nagy mozdulatok, olyan sima és egyszerű az egész, mint egy régi mese. De ez az előnye is; belefeledkezünk. A viharbrigád című magyar film kültelki giccsnek indul. Sok egészen naiv túlzás van benne, romantikával keverve. Később azonban a bajtarsiasság és hősiesség mezét ölti magára és ez a része elég jó. Egy-két jó ötlet van benne, egyébként nem sokkal több, mint az átlagos magyar filmek. Előnye: hogy időszerű és elképzelhető. kp. Személyi hír. Turóczy Zoltán tisza- kerületi püspök Solti Károly eddigi cin- kotai segédlelkészt a gömörpanyiti egyházközségbe helyettes-lelkészi szolgálatra kiküldötte. Születés. Solti Károly gömörpanyiti h. lelkész és neje, Csite Mária házasságát Isten második gyermek születésével ajándékozta meg, aki a szent ke- resztségben a László Géza nevet kapta. 7
