Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-22 / 17. szám
Eimusacr Lajos tb. esperes, a leánygimnáziumban pedig Ruttkay Miklián Gyula püspöki titkár töltötte be. Az érettségi vizsgálatok eredménye a megrövidített tanév ellenére is kielégítő volt. Az egyetemes főtitkári állásra — Kuthy Dezső -dunáninneni püspök örökébe — az egyetemes egyház presbitériuma Vargha Sándor lelkészt, az Országos Protestáns Árvaház igazgatóját, a pesti egyház kórházi lelkészét jelölte. Az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve most jelent meg s szétküldése folyamatban van. Mezőtúr. Bensőséges módon emlékezett meg a mezőtúri egyházközség arról, hogy megalakulása óta második lelki- pásztora, Botyánszky János 10 évvel ezelőtt iktattatott be itteni lelkészi tisztségébe. Az ez alkalomból tartott közgyűlésen az egyház világi elnöke rámutatott azokra az eredményekre, melyeket a gyülekezet, lelkésze hivatott vezetése mellett, elért. Üj egyházi iroda emelése, a gyülekezeti ház megépítése, egyházi iskola beállítása, lelki áldások csakúgy, mint az anyagi helyzet teljes konszolidálása fűződnek nevéhez. Külön szólt arról a minden elismerést kiérdemlő munkáról, amelyet a lelkész felesége a Nőegyiet élén, az egyháztársadalmi szervekben és a jótékonyság terén folytat. A Nőegylet a lelkész- házaspárt szeretetvendégség keretében ünnepelte, amelyen résztvettek a város társadalmának vezető tagjai is felekezeti különbség nélkül. A jubileum alkalmából az egyház, a Nőegylet és az egyes hívek is nagyértékű ajándékokkal lepték meg a lelkészt és feleségét. A gyülekezet egyik áldozatkész vezetőtagja a jubileum emlékére 12.000 pengőt adományozott az egyházközségnek. A jubileumról a helyi sajtó is a meleg elismerés hangján emlékezett meg. Debrecen. A gyülekezet legutóbbi körlevele beszámol arról, hogy az ifjúsági gyülekezet egyik böjti vasárnapon Dönsz Tivadar vallástanító-lelkész vezetésével jói sikerült építő vallásos estét rendezett a templomban. Az ifjúság komoly, valláserkölcsi nevelését a szülők mindenkor nagy érdeklődéssel kísérik. — A vasárnapi iskolai munkát Poltster Márta énektanárnő vezeti, aki buzgósággal segít az ifjúsági gyülekezet énekkarának irányításánál is. — Nagyhéten a szórványokban mindenütt volt evangélikus istentisztelet és úrvacsoraosztás. A tiszai egyházkerület püspökének legutóbbi körlevele szerint a lelkészi karból katonai lelkészi szolgálatra nyert behívást a gömöri egyházmegyéből Mayer Béla sajógömöri és Mihalidesz Béla rekenyeujfalui, a tiszavidéki egyházmegyéből pedig Solymár János nyíregyházi lelkész. A Luther Társaság legújabb illetménykötetek között van dr. Luther Márton Kis Kátéja (az ú. n. Enchiridion kiadás), az Ágostai Hitvallás, Scholz László: Isten fegyverzetében c. írásmagyarázata, a Miatyánk képekkel, Maróthy Jenő: Szegények szive c. no- vellás kötete és Két emlék a reformáció korából (D. Payr Sándor fordítása). Maglód. A gyülekezet ifjúsága hus- vét vasárnapján nagy sikerrel adta el a Gyimesi vadvirág c. színművet. A betanítás nehéz és fáradságos munkáját Gáspár Emil tanító végezte. Tiszta bevétel mintegy 1700 pengő volt, melyet a bombakárosultak felsegélyezésére fordítanak. Viszont vegye tudomásul mindenki, ha a lemondást nem is követelik tőle, semmiféle önmegtagadás alól magát kivonnia nem szabad, minden vele egyidőben élő emberért felelős és embertársának sorsával éppen úgy, mint önmagáéval elszámolni tartozik. A hétköznap szakrális józansága az embert megtanítja arra a kicsiny, szürke igazságra, hogy a létet csak magányosan élvezni vétek, de abban hinni, hogy az egészről le kell mondani, túlzás. A dolog sokkal egyszerűbb, színtelenebb és higgadtabb. Mérték. Meg van szabva, hogy tudásból, tehetségből, boldogságból, örömből kinek mennyit szabad megtartani. Van határ, addig szabad. Addig tényleg mind az; enyém lehet és kedvem szerint sétálhatok a tengerparton. Bizonyos határig szabad egyedül maradni; a határon túl egyedül maradni tilos. Azt, ami a mértéken felül. van, el kell osztanom. Nem az egészet, nem mindent kell feladnom, nem önmagámról kell teljesen lemondanom. Ezt senki se kívánja, se követeli. De, ha gazdagság, tudás, tehetség, élvezet a mértéken túllép s magamnak tartom meg, olyanná leszek, mint a király, aki szobájában egyedül ül és eszik. Aki önmagának főz. Az arany iszappá váhk bennem, a szent fény átokká s a gyönyör halállá. A mértékről egyébként mindenki nagyon jól tud. Keresik is. Szánalmasan. Megszabják, hogy egy embernek hány hold földje, mennyi pénze szabad, hogy legyen. A látható javak határát maximálják. Ügyefogyott kísérlet, mint rendesen, azt hinni, hogy a súly az ahyagi javakon van. Többről van itt szó. Ki tudja ellenőrizni, hogy kicsoda mit rejtett el magában abból, ami nem az övé? Ez az ember felelősségének dolga. Mérték: eddig szabad. Ami ezen felül van, tilos. A szakrális józanság a mérték megsértését számon tartja és még senki sem élt, akinek a sértésért ne kellett volna megfizetni. A hétköznap étoszában az autizmuse veszélye fenyeget. Az örömök és javak mindenki számára szabadok; de ha többet merészelek zsebredugni, mint amennyi ténylegesen az enyém, névtelen erők az elrejtett javakat mérges kígyókká változtatják és még azt is elpusztítják, ami szabad részem s az enyém. Nincs ember, aki erről ne tudna. 8. Mindenki, aki a közösség nagy tényét és parancsoló valóságát tudta és megérett arra, hogy a negyedik bölcs tudásában részt- vegyen, — Chamuraga király éppen úgy, mint Laotse, Zarathustra, Lykurgos, Platón, Dante, a hatalomnak egészen különös jelentőséget tulajdonít. Ügy tűnik, hogy a hatalom, az a pont, amiről szó van. Ezen a ponton kell a közösségnek vagy virágoznia, vagy elvesznie. Hogyan szerezhető meg? Kinek szabad? Kinek kell? Hogyan kell felhasználni? Gyakorolni? Megtartani? Alárendelni? Élni vele? De a hatalom még nem a közösség kérdése. Mindenki téved, aki azt hiszi, hogy a közösség jóléte, veszte a hatalom kérdésén múlik. A hatalom jellegzetesen még a harmadik bölcs körébe tartozik s ha valaki meghatározását kívánná, azt kellene válaszolni: a hatalom az egyéni élet utolsó kísértése. Az evangélium tudja és nyíltan kimondja. A sátán, amikor a pusztában Jézushoz ment, először azt ajánlotta, hogy a köveket változtassa kenyérré. Mai nyelven azt mondhatnánk, hogy a megváltáshoz gazdasági programmot lajánlott, csaknem a történeti materializmus elvét, a kenyérkérdés végleges rendszerét, szocializmust, a jólét emelését s a nyomor, az éhség eltüntetését. Jézus elutasította. A második ajánlat veszedelmesebb volt: menj fel a toronyba s szállj le onnan sértetlenül. A kísértés itt az, hogy ismét mai nyelven szólva: mutasd meg korlátlan képességeidet, vakítsd el őket, mert így szerezheted meg a magad számára a legnagyobb tömeget. Jézus nem akart sem gazdasági jólétet, sem olyan emberiséget, amelyet a nagy képességek vakítottak el. Valami egészen mást akart: túl gyomron, jóléten, híveken, tömegen, teljesítményen, isten tehetségek ragyogásán és ragyogtatásán túl valami többet s talán, ha akkor a Sátán nem jött volna el, nem értette volna meg magát olyan tisztán, gyorsan és véglegesen. (Folytatjuk) 8
