Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-22 / 17. szám
A Szovjet valláspolitikája n. „A harcos istentelenek szövetsége” 1929—1938. A kommunista párt és a szovjelkormány az istentelenség érdekében vívott harcban. A szovjetkormány a gazdasági életet az egész országban szociális alapra akarta helyezni. Szociális felépítés, 5 éves terv, voltak az új jelszavak, amelyeket egy óriási propaganda-szervezet összefogott erőivel. kezdett a nép fülébe kiabálni. Mint akadályba, ismét beleütköztek többek közt az egyházba, amelyhez Jaroslawski nyilatkozata szerint még mindig kb. 100.000.000 lélek tartozott, -s ahol a parasztokat és minden bolsevistaellenes elemet meg lehetett találni, hiszen az egyetlen még megtűrt pártonkívüli szervezet volt. Az egyházat és a keresztvénséget akarták megsemmisíteni mindazzal a propaganda-erővel, ami csak* rendelkezésére állt a szovjetkormánynak. Ezért megváltoztatták az eddigi módszert. A vallásos szervezeteknek megengedték, hogy „vallásgyakorlataikat ” folytathassák, azonban teljes jogot és szabadságot biztosítottak a vallásellenes propagandának. Az iparban megszüntették az egyházi naptár szerint való életrendet s a munkahét megszakítatlanul folyt tovább. Így a szociális építőmunka szorgalmazása a régi keresztyén ünnepek semmibevevéséhez vezetett. Az iskolákban vallástalan nevelés folyt, s ez 1917. óta egyre jobban vallásellenessé fejlődött. Az ember istentelenné nevelésének az iskola keretében kellett megkezdődnie. Ez végezte az útegyengető munkát. 1929-ben az isten- telenségi munkát a pártért való munkának nyilvánították, s a pártfegyelem alá állították. Az istentelenek szövetsége központosított, fegyelmezett szervezetté vált, s azt a feladatot szolgálta, hogy a párton kívüli erőket egyesítse a kommunista párttal a vallás elleni harcban. A harcos istentelenek szövetsége, ahogy az új szervezeteit nevezték, nyomban leszögezte az új politikai jelszót és a párt célját. Miközben a szovjetkormány külpolitikája még ingadozott, az istentelen propaganda máris harsonázta az új jelszavakat, amelyek nem egy európai állam vezetőjét vagy egyházát támadták. Fasizmus, nemzeti szocializmus, római katolikus egyház, finn egyház, állottak az év folyamán az istentelen propaganda kereszttüzében. A harcban nem sajnáltak sem hazugságot, sem ámítást. A belpolitikában pedig minden szerencsétlenségért, amely az országot érte, az egyházat állították oda bűnösként. A balsikerrel felépített közösségi élet és kollektív gazdálkodás minden terhét is az egyházi személyek nyakába varrták. 1929- től a harcos istentelenek szövetségének befolyására kötelezték őket, hogy minden elképzelhető katonai szolgáltatás behajtásának eleget tegyenek és az államkölcsönök jegyzésében részt vegyenek. Többek közt egy páncélkocsinak és egy tengeralattjárónak ,,Harcos istentelenek” nevet adták, s több repülőgép is viselte ezt a nevet. Általában minden feladatot, amelyet eddig a párt központi bizottságának agi- tációs és propaganda szerve végzett, a harcos istentelenek szövetségének hatáskörébe utaltak át. 1933—34-ben a harcos istentelenek szövetségének működésében hatalmas törés következett be, tulajdonképen az egész szervezet összeomlott, s a munkatársak legnagyobb részét elbocsátották. E miatt az isentelenségi propaganda úgy legyöngült, hogy csak 1938-ban látszott egy kissé újraéledni. Az előző számunkban közölt statisztikán kívül, alább rendelkezésre áll a harcos istentelenek szövetsége központi tanácsának statisztikája a szövetség taglétszámáról és a helyi egyesületek számáról az 1926—31. években: Év egyesületek száma taglétszáma 1926 ■2421 87 033 1929 8928 465.498 1930 kb 35.000 2.000.000 1931 január 1. „ 50.000 3.000.000 „ május 1. „ 60.000 5.000.000 „ dec. 31. „ 65.000 5.500.000 Még 1932-ben is a központi tanács kérkedő é? a jövőre nézve opti•nista hangon adta k; i közleményeit. azután nvomban elhallgattak. 1935-ben már arról panaszkodtak, hogy a szövetség taglétszáma, mely BftNCfllKUiFI FF Szóvátesszük • • • hogy érdekes jelenségnek lehetünk fültanúi a bombatámadásokkal kapcsolatos beszélgetések során. Ügy tetszik, mintha kor szerint oszlanék meg az állásfoglalás. Az idősebb nemzedék sok tagja valami csendes szomorúsággal és kis rezignációval, néha azonban bizonyos félelemmel beszél róla. A fiatalabb nemzedék viszont inkább reálisan, mint szükségszerűen elkerülhetetlen rosszat szemléli. Bevalljuk, bennünket éppen az lepett meg a legjobban ezekben a beszélgetésekben, hogy sok idősebb ember nem bízik abban, hogy lesz új ország és új nemzedék ebből a most folyó alakulásból. Holott éppen nekik, akik láttak már egy összeomlást és láttak belőle egy feltámadást is, nekik kellene a múlt idő példájával biztatniok azokat, akik nem látták még ezt és nem élték át. Csendes bölcsességük most kell, hogy fűtse a fiatalok erejét! .. . egy közelmúltban történt öngyilkosság kapcsán azt a tényt, hogy nagyon sok ú. n. ,,jobb középosztálybeli család” még ma sem tanult az idők fordulatából, hanem régi, feudális-liberális életszemléletében él. Ez az élet- szemlélet nem a való életet nézi, hanem egy „középosztály”-beli szempont alapján lát mindent. A legjobban ez a házasságok megkötésénél látszik meg, ahol — mint a fent említett esetben is — a szülők nem a fiatalok egymás iránt való érzéseit, nem is a férfi képességeit nézik, hanem vagyoni helyzete felől érdeklődnek elsősorban. Számukra nem az a fontos, hogy milyen jellemű a férjjelölt, hanem hogy mennyi van az erszényében. Sajnos, azután ezt annyira belenevelik leányaikba is, hogy azok sokszor minden különösebb szülői beavatkozás nélkül elsősorban az anyagi lehetőségek szerint választják ki udvarlóik közül párjukat. Ez az egészségtelen és igazságtalan álláspont csak azzal a feudális-liberális korból humanizmussal indokolható, amely középosztályunknak annyira sajátja lett az idők folyamán. Azzal a felfogással, amelyik ,.gyermekének boldogságát” nem a szeretettől, hanem a földi javaktól reméli, „ésszerű” és „okos” házasságot köttet vele, és halálba hajszolja inkább azt, aki elég bátor lett volna szegényen, alulról elkezdve, de kéz a kézben együtt felépíteni a boldogságot. .. . hogy lapjaink híre szerint csakhamar forgatásra kerülnek azok az ú. n. ..problémaiilmek”, amelyek az elmúlt évek alatt szakmai vagy világnézeti féltékenység okából nem kaptak forgatási engedélyt. Ezek a filmek, melyek közül általában a ..Negyed- iziglent” szokták, mint típust emlegetni, csakugyan nagyon hiányoztak a keresztyén közönségnek Viszont érthető az is, hogy a másik oldal félt tőlük, mert mondanivalójuk nem illett bele abba a keretbe és életfelfogásba, amelyet kialakítani igyekezett és amelyben nem a keresztyén erkölcs és élet- szemlélet játszotta a főszerepet. Reméljük, hogy hamarosan sor kerül ezekre és láthatjuk, hogy mit várhatunk továbbra azoktól, akik eddig hallgatni kényszerültek. vkm. 5
