Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-25 / 13. szám
R&NCniküSELCT Képek a háború országútjáról A most folyó háborúnak egy új, mélységesen szomorú arcát tükrözi ma a háborús országút. Fontos hadiutak, utánpótlási útvonalak mindig voltak, de ez az út, amely a mostani háború nyomában vonul, különbözik valameny- nyitől. A gépkocsik, tankok, motorosok és a gyalogló katonaság mellett ma egy furcsa menet is rója az utat. Nem tudom, milyen nevet adjak neki. Nem tudom, hogy hívják a résztvevőit. Nevezzem őket a háború száműzöttjeinek, áldozatainak, menekültjeinek ... egyik kifejezés sem adja vissza azt a végtelen szomorú képet, amelyet ez a menet vet nyomorúságos önmagából az országúira. És a háborús országutat megtaláljuk mindenhol, lassan végtelen hosszúvá válik és a menet sem akar végetérni. Az út kanyarog minden országon át, nyugaton éppen úgy, mint keleten és mindig többen lépnek rá, hogy még szörnyűbb, még nyomorúságosabb legyen a kép. „íme, egy kép, amely állandóan ismétlődik — írja egy külföldi újságíró —, asszonyok, férfiak, gyermekek, akik elvesztették mindenüket, házukat, hazájukat, földjüket. Monoton egyhangúságban vonszolják életüket itt, az országúton. Jövőt nem látnak maguk előtt, mögöttük a félelem és az irtózat és a számuk napról-napra nő.” Egy másik tudósító így ír: „Felfordult kocsik, felpuffadt lovak, eldobott felszerelés, keserű szag, halál, füst, puskapor, eső és köd ... köd, melyben végeláthatatlan sorokban alaktalan csoportok menetelnek pihenés nélkül, némán, érzéktelenül. Anyák ülnek az út- szélen s gyermekeiket szoptatják, gyermekek tetvészik egymást közömbös arccal, aggastyánok állnak géproncsoknak támaszkodva és néznek-néznek maguk elé órákon át. Senki sem tudja közülünk, hogyan élnek, miből élnek, mivel táplálkoznak. De itt vannak körülöttünk, állandóan kísérnek bennünket országról-országra.” Rettenetes sötétség borult a világra. S ez a mostani sötétség félelmesen hasonlít ahhoz, amely az első nagypénteken borult „az egész tartományra mind kilenc óráig”, hogy eltakarja azoknak a lelkét, arcát és tekintetét, akik közömbösen tudták végignézni a világ Megváltójának szenvedéseit. Napról- napra nő a sötétség és napról-napra több a háborús országút vándora. A szenvedések számára nyitottlelkű ember megdöbbenéssel áll meg e menet mellett, melynek legszomorúbb aláfestése a gyermek, az a sok-sok gyermek, akiknek nincs otthona', nincs szülője, nincs talán neve se és akiket úgy fuj le a halál erről a rettenetes országút- ról, mint szél az őszi faleveleket. A világra boruló nagypénteki sötétségből kétségbeesetten tör fel szivünkből a kiáltás: Uram, ments meg minket, mert elveszünk! — s a húsvéti csudában még hinni tudó szivünk halkan hozzáfűzi: emberek, magyarok, imádkozzunk! Kossuth Lajos azt üzente Kossuth Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából a napilapokban és folyóiratokban egész özöne jelent meg cikkeknek és tanulmányoknak, melyek a legkülönbözőbb szempontok és pártállások szerint idézik és magyarázzák Kossuth nagyságos személyét. Egyik legérdekesebb cikknek azt tartjuk, mely a fenti cím alatt a „Függetlenség“ c napilap március 19. számában Marschalkó Lajos tollából jelent meg, s amelyből az alábbi részleteket közöljük. • * Kossuth Lajosra emlékezik ma hűséges nemzete. Kossuth apánkra, a jobbágy-szabadítóra a magyar egység, a belső ellenállás, az igazi magyar szabadság apostolára. Mert prófétája volt ő olyan eszméknek, ámelyek örökkévalóak, amelyek magát az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet fejezik ki. A függetlenség olthatatlan szeretetét, de egyben az érette való helytállás parancsát is közlik. A szabadságot, a legszentebb, legnagyobb emberi eszményt, amelyet azonban liberalizmussá, materiális erők magyar gyilkos szabadságversenyévé változtatott az utána következő kor. Jogegyenlőséget, amelyet Vereckén túlról jött beszivárgók kiváltságává sekélyesített egy magatehetetlen liberális irányzat. Hányszor akarták meghamisítani, kisajátítani? Hányszor próbálták idegen érdekek cégéréül használni a nevét? Hányszor szerették volna pártpolitikai szektorokra tagolni az ő érc-egyéniségének nagyszerű j magyar egységét? Soha sem sikerült! És ma a nemzeti függetlenség, szabadság, a magyar sorsközösség, népi egység glóriás úttörője, a I magyar igazság földrészeket felrázó gigásza, a honvédséget szervező, seregeket teremtő magyar nagysága előtt leborul hálás nemzete. Ez már az igazi Kossuthot látja, a meghamisíthatatlan, mindnyájunkért való j Kossuthot. A prófétát, akivel semmiféle praktika nem igazolhat egy félresikkasztott múltat. Kossuthot, aki egy évszázaddal megelőzte a korát. Kossuth Lajos, aki azt üzente . .. * Ez a Kossuth, az igazi, a meg nem hamisított üzen az ő magyarjainak a mostani harc, helytállás értelméről is: ,,Ha egyszer eljönne az idő, — írja — midőn a németség és a szlávság mint két óriás egymásnak fognak rohanni, a felől, hogy melyik oldalra fog a magyarság állani, úgy hisszük, semmi kétség nem állhat fenn. A mi feladatunk lesz az első nagy rohamnak ellenállani, szövetségben azon nagy német nemzettel, mellyel a magyarság békésen és barátságosan megférhet a világ színpadán, melyhez minket a civilizáció, a jog és szabadság közös eszméi fűznek, szövetségben a másik ellen, mely nemzetünket elnyeléssel fenyegeti, akiknek élserege barbarizmus, tradíciója a leigázás, rabszolgaság. A nagy harcban ott leszünk jövőnkért harcolva, de nem süllyedünk le puszta eszközzé.“ * Mert ha valaki, Ö 80 vagy 100 év távlatából is előre látta, hogy egyszer el fog következni a pánszláv despotizmus és az európai szabadság óriás mérkőzése. Most írta — mondjuk 1939-ben — vagy birminghami beszédében mondta? „Oroszország Európa nyakán tapos, taposni fog egyik országon a másik után s Európában — értsétek meg ti igaz és szabad angolok — Európában nem lesz addig sem béke, sem nyugalom, hanem meggyűlik tűzhányó katlanná s az egész földrész előbb óriási kaszárnya lesz, majd lettentő vérmezővé változik. Angol polgárok! íme előttetek van: Magyarország ügye a polgári s vallási szabadság kérdése s ezért a ti kérdésetek ez.“ „Ha lord Palmerston . . . csak e pár szót írta volna fel egy szelet papírosra: „Orosz megállj! Nagy-Britanniának ellenvetése van minden további avatkozásod ellen Magyarország házi dolgaiba“, — a minő igaz, hogy a nap világít, oly bizonyos, hogy többé egyetlenegy kozák lába sem szentségtelenítette volna meg martyr hazánknak szent földjét.“ * _ A prófétáknak, az igazi kiválasztottaknak milyen hátborzongató jövendölése száll Kossuth ajkairól azok felé, akik a csodákban hisznek 1944-ben is: 2 Gyarmaíhy Irén.
