Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-11 / 11. szám
MNQflMumr András, Szilárd János, Szitnyai Zoltán mellé, hogy a főszerkesztőről ne is beszéljünk, ilyen író úr? vkm. * „meghívja: Excellenciádat — Méltóságodat — Nagyságodat”. Sokszor szóltak már egyházi lapjaink, de a politikai sajtó is a címzések túltengéséről. Ilyen meghívót azonban ritkán láttunk, mint a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség meghívóját, melyet ma hozott a posta. A Magyar Művelődés Házában, tehát a nép házában, a Székesfővárosi Népművelési bizottsággal együtt rendezendő Gyermekdélutánra hívnak így meg. Hát már csak excellenciás (nem is kegyelmes!), méltóságos és nagyságos uraknak gyermekei értesülhetnek a számukra rendezett előadásról? Hát a munkás testvéreket nem hívja meg az evangéliumi munkásszövetség? Nincs is e címzésben ráció, hiszen a kegyelmes és méltóságos uraknak (éppen, mivel már nem tartoznak a fiatalabb korosztályhoz) nem is igen vannak kisgyermekeik, kiknek a részére rendezik az estet. — Igazán itt volna az ideje annak, hogy amikor állandóan hangoztatjuk a társadalmi egységet, mikar nem akarunk és nem is szabad éppen nekünk, egyháznak, tagjaink között megkülönböztetést tenni: az ilyen címzésnek vessünk véget. Aki nem jön hívásunkra, ha csak azt írjuk: „t. címet”, az maradjon otthon, mert bizonyára csak ürügy részéről a kifogás, mellyel a meghívást elutasítja. Nem hiszem, hogy a magasrangú egyháztagok maguk is ne helyeselnék e sorokat. De ha helyeslik, akkor végre szűnjék meg a gyűléseken is egymás címezge- tése, nevezzük egymást állásunk, egyházi tisztségünk nevével, akkor semmi- féile sértődésre nem adunk alapot. Az Evangélikus Élet nagy nyilvánossága útján kérünk erre mindenkit, főként azonban azokat, akik mint vezetők, előadásokat rendeznek, meghívókat kibocsátanak: vessünk vége+ a fenti címben is megnyilvánuló bizantinizmus- nak. Dr. Bánkúty Dezső. Az Országos Luther Szövetség hadiárva-gondozási munkája javára érkezett adományok közül folytatólag nyugtázzuk a következőket: 10—10 pengőt adományoztak: Juszt Fülöp, Németh Gizella, Thál Rudolf, Nyeste Gábor, Goldner Alfréd, Vincze Jánosné, Járosi János, Weiner Oszkár, Welser Samu, Gaál Mátyás, özv. Berlin Ágostné, Dullien Károlyné, Szekér Mária és Júlia, Endrédy László, Han- kovszky Sándor, Horváth Károlyné, Horváth István, özv. dr. Glad Jenőné, Karvay Viktor, dr. Ihrig Károlyné, Pazár István, Csuka Gézáné, Lingsch Pál, Rück József, Szende Miklós, Nevi- hostyáni Gyuláné, dombóvári egyház, Kneszl Károlyné, Bőhm János, Herisz Ferencné és Kreisz János, özv. Lakner Lászlóné, Mohos Jenő, Dax Emil, vitéz Szerényi Károly, Lates József, Nagy- szaláczy Albert, Boros Károly, Kamarás Pál, Juhatschek Nándor, Osztein Katalin, dr. Kring Jenő, dr. Szabó Elemér, Tomcsányi Móric dr., Fidy Örömmel jegyezzük fel, hogy ilyen magatartás miatt egyházunkban ellentét vagy vitatkozás is alig volt. A napjainkban legkisebb történelmi egyház nagyjában így látja ezeket a dolgokat. Nem kicsinysége miatt s az ebből következő, igen átlátszónak minősíthető, vagy kézenfekvő okok miatt, hanem csupán és kizárólag az igazság miatt. Egyházunk azokban az államokban is, ahol államegyházként él s ahol volna politikai hatalma a párt kisebbítésére, ugyanezt az álláspontot vallja a magáénak. Hogy 1918-ban a szociáldemokrata párt mit segíthetett volna az egyháznak ezt a kérdést akkor sem mérlegeltük. Hogy esetleg az európai politika balrafordulása esetén mit segíthetne a párt a különböző keresztyén egyházakon, ezt még gondolatainkból is száműzzük. Egyszerűen azért, mert nem az egyházaknak segíthetnek az emberek és a pártok, hanem maga az egyház segít az embereken és így közvetve a párton is. Ezt tudják a pártok tagjai is és ezt akarják minden egyháznak a lelkészei is. Ezért vagyunk azon a meggyőződésen, hogy Tsten előtt nem lévén semminemű személy válogatás, ilyent egyházunk sem végezhet scha senkivel szemben sem s örül annak, ha segíthet minden párttagon és minden mozgalmon kölcsönadott gondolatokkal és érettük elmondott imádságokkal és mindennel, amire a pártnak szüksége van a nemzet érdekében. Ennyi elméletieskedést csak az a lelki pásztori élményem fejezheti be, amire emberileg látván a dolgokat, igen kedvesen gondolok vissza. Van két évtizede annak, hogy az egyik közkórház urológiai osztályán találkoztam egy ismert pestkörnyéki munkásvezérrel. Hívem volt. Lelkész! látogatásom elől udvariasan, de mégis szeretett volna elzárkózni Akkor is böjti idő volt. Súlyos műtét előtt állott s láttam a szemein, hogy valami őszinteséghiány gyötri. Az operáció előtti napon is találkozhattam vele. Természetes volt az, hogy félt a műtéttől. Beszélgettem vele az ítéletről és a kegyelemről és megígértem, hogy a másnapi operáció idején a kórházban leszek s a műtét ideje alatt is mellette leszek, mert operáló orvosa is hívem s ezt az engedélyt szívesen megadja nekem. Teljes bizalmatlansággal fogadta szavaimat. Nem hiszek a véletlenekben, de e mondat után megnyílt a betegszoba ajtaja, belépett az evangélikus vallású tanársegéd (ma már nyilvános rendes tanár a budapesti orvoskaron), egyenesen hozzánk tartott s a jó orvos meleg közvetlenségével kezet fogott betegével és azt mondta: boldog ember! a papja és az orvosa együtt fogja magát megmenteni. . . Ami ezután következett, azt nem kell leírni. Bizonyos, hogy a fővárosi lelkészek a szociáldemokratákat nem mint pártot kezelik és figyelik, hanem mint Isten teremtett s bűnös gyermekeit. Magát a mozgalmat és embereit nem leírásokból és íróasztal mellől ismerjük, hanem a lelkészi szolgálat ezerarcú területéről é- örülünk annak, hogy ennek a pártnak híveit is gondozhatjuk és pásztorolhatjuk. Dr. Gaudy László. Isten nevének értelme A babiloni ékiratos cseréptáblákon talált sumír ősnyelv alapján, amely a sumirológia legnagyobb szaktekintélye által elismert álláspontom szerint alaptörzsében a mi magyar nyelvünkkel azonos ős- nyelv, lapunkban régebben igyekeztem megfejteni az „Isten” név értelmét az ,,iz-dun” alakból, ami „tűz-teremtő”-t jelent. — Sikerült véletlenül rábukkannom e sz°nt név igazi értelmére s örömmel közlöm a végleges, biztos megfejtést, mely szerint „Isten” azt jelenti, hogy „tűzhely-védő, honvédő”. — Bizonyítékaim a következők: Tájszótárunkban „dungász-kodik” jelentése: „házat őriz”. Sumír értelme is ez. „Dun”: betakar, véd, őriz. (Innét ered dun-na, dunv-ha, don-ga szavunk is.) A „gász” ősi alakja: „guz, guzu”: tűzhely, szállás, szállás, ház. — A . dungász” tájszavunkkal azonos név jutott eszembe a sumír történetből, a „Duniász” istennév. — A sémita uralom alá került sumírokat Kr. e. a II. évezredben felszabadító vitéz, lovas, nyilas nép fővárosa volt „Kar Duniász”. — E nép neve a sémita szövegekben „kassú v. kassita”, az örmény írásokban „kús v. kusita”,
