Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-04 / 10. szám

DfcNCaikUSELPT Keresztyén szó A most folyó világháború egymással küzdő népei között kétségkívül a kis finn nép vívta ki az első nagy győzelmet: ki­érdemelte minden nép megbe­csülését. Nemcsak hősies küz­delmével, melyet a hozzá ké­pest félelmetesen nagy ellen­felével folytat, hanem az Isten­ben bízó keresztyén szívnek önfeláldozó hazaszeretetével is. Nem ismeri a félelmet, nem rendül meg hitében és nem fe­ledkezik meg sem emberméltó­ságáról, sem a többi népről, sem az egész világnak és nem­csak ő neki magának szükséges békesség igazi feltételeiről. Hogy ebben milyen egy a kor­mány és a nép, a katona és a munkás, csodálatosan bizo­nyítja az egész finn néphez in­tézett és a köztársaság elnöke és a közoktatásügyi miniszter által aláírt rendelet, melyben felszólítják az ország népét imádkozásra és Isten igéjének olvasására. Bizonj^, bizony mondjuk, ha a többi háborús keresztyén országok vezetői­nek szivét is ilyen hit hatná át, reménykednünk lehetne tisz­tes békesség helyreállításában. A rendelet teljes szövege a kö­vetkező: ,,Nehéz időket élünk. Ötödik éve pusztít a szörnyű világhá­ború és még senki sem tudja, mikor ér véget. Zivatarában milliók és milliók veszítették' el életüket vagy egészségüket és még minden felvirradó nap újabb véráldozatokat követel. Felmérhetetlenek azok az év­százados fejlődés alkotta anyagi és kultúrális értékek, amik most egyik napról a másikra elpusztulnak és számtalan csa­lád lesz otthontalanná. Ezek a csapások sok embert vezettek arra, hogy komolyabban ve­gyék az élet nagy kérdéseit. Másrészről a háborús idő fé­lelmetes mértékben erőtlení- tette az erkölcsi felelősséget. Ezt mutatja a bűnözés szem­mel látható növekedése, a szeszesital-használat aggasztó emelkedése és más, a környe­zetünkben jelentkező aggasztó jelenségek. Ezek olyan ténye­zők, amik a népek benső élet­erejét megdermesztik. A szent Biblia tanítása sze­rint minden időbeli és örökké­való romlásnak az Istentől való elszakadás az oka. így áll a do­log, akár egyes emberről, akár egy egész népről van szó. Ami­kor Isten Lelke kénytelen ki­vonulni az ember szivéből, akkor a gonosz pusztító ereje keríti azt hatalmába. Az alázat gőgre, a szeretet gyűlöletre változik. A lelkiismeret eltom­pul s az örökkévaló igazság nem irányítja tovább az élet fo­lyását. Ebben találjuk meg leg­mélyebben a mostani szeren­csétlenségek kiindulását is. Ál­talánossá lett az Istentől való elfordulás, bár egyes országok­ban nyilvánosabban jelentke­zett, mint másokban. Csak az Istenhez való visz- szatérés és az igazi megtérés az egyedüli kiút ebből a nyomo­rúságból. Az önzést, fennhéjá- zást és a magunk igazságában való bizakodást gyökerében kell kiirtani. Egyedül Isten tud kisegíteni a válságból és meg­szabadítani az egész emberisé­get fenyegető pusztulásból. A íinn nép mindig megtalálta a szabadulást az Urban, azért ne késlekedjünk felülről, a vilá­gosság Atyjánál keresni a se­gítséget. Ö ad erőt a szabadsá­gunkért és függetlenségünkért vívott harcunkhoz. Egyedül Ö lesz a segítségünk a béke nap­jaiban is, amikor népünk jö­vendőjét építjük. Nyissuk meg a szivünket Előtte és buzgó imádságban vigyük ügyünket Őelé. Nemcsak a mi népünk ügyét, hanem hittel és biza­lommal könyörögjünk, hogy az Ür kegyelmével világosítsa meg az emberek szivét min­denfelé és vezesse a világ né­peit egymásközötti igazságos békére és Isten tetszése szerinti életfolytatásra. A kormány, ősi keresztyén szokás szerint, elrendeli, hogy 1944-ben négy egyetemes hála-, bűnbánati- és imanapot kell tartani, éspedig március 5, május 21, július 23 és október 15. vasárnapokon, egyben mel­lékeli az ezekre a vasárnapokra elrendelt igehirdetési alapigék jegyzékét. A köztársaság pol­gárait felszólítja, hogy vegye­nek részt a templomi istentisz­teleteken és otthonaikban is mélyedjenek el a keresztyén hit örök igazságai tanulmányo­zásában. Az összes illetékeseket köte­lezi a kormány eme rendelet szabályszerű kihirdetésére és végrehajtása feletti őrködésre.“ t

Next

/
Thumbnails
Contents