Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-02-26 / 9. szám

MMkUSELEf Egyik-másik belsőbb kapcsolatot keres a lelkésszel, tanácsadót és útbaigazítót lát benne. Gyakran előfordul — mint Sólyom Jenő mondja „Az osztályozás kérdése a vallástanításban” c. füzetében, — hogy „ tanítványunk a kamaszkorban fellépő kísértések elől menekül az egyesületbeli tevékenységhez. Ilyenkor kiszakítani őt a kegyes kö­zösségből, a képzeletét kitöltő munkából, végzetes ártalom lehetne számára”. Nem tagadjuk azt sem, hogy egyeseket csak pl. a másik nemmel való találkozás, az udvaroltatás, az ismerkedési láz, esetleg a szűkké vált szülői házból való menekülés hoz el a körbe, amely az ő birodalma. De minden indító ok feltárása nélkül is meggyőződhetünk arról, hogy szükség van az egyházi, gyülekezeti ifjúsági munkára. Az egyház kell, hogy a hozzá vágyódó, vagy kísértések elől felé menekülő lelkeket szívesen fogadja. Kell, hogy céltudatos munkával elmélyítse azoknak az életét is, akik külső, felszínes indításokra jönnek felé, vagy maradnak meg közelében. Kényszerítő erővel hat ránk a fentiek alap­ján az eleven, céltudatos ifjúsági munka szükségessége. Miért dolgozunk? Tegyük fel mindig ezt a kérdést. Mit szeretnénk elérni? Úgy gon­dolom, nagyon sok gyülekezetben esetlegességeken múlik minden. Ha sikerül egy alkalmas, kedvvel dolgozó embert találni, örülünk és meg­nyugszunk abban, hogy a munka jó kezekben van. Különben — vezető híján — tengetjük életünket évről-évre. Amikor statisztikát kell ké­szítenünk, gyorsan eseményt csinálunk mindenből, hogy lássák: mi sem maradtunk el mások mögött. Nagy szégyene a gyülekezeti ifjúsági munkának, hogy nincsen egységes programmja, amit az adott helyzet­ben a vezető-lelkész állítana össze s aminek végrehajtását maga szi­gorúan számonkérné a munka végzőjétől. Miért dolgozunk? Elsősorban azért, hogy ismerjék meq fiaink és leányaink saját gyülekezeteiket. Annak minden bajával, előnyével és hátrányával tisztába jöjjenek. Ismerjék meg az összes benne folyó munkát, hiszen abba nekik kell majd vezetőkként belekapcsolódniok. Soha ne feledjük el, hogy az önkéntes tagokból, köri munkásokból utánpótlást kell szerveznünk a jövőre. Ezt jelentsük ki megfelelő for­mában, minél többször előttük is. Presbitereknek s más gyülekezeti elöljáróknak ők lesznek érdemesek és méltók. Minden ifjúsági Körnek saját színezete lesz előbb-utóbb. Az A. B. városi ifjúság fogja tudni, hogy neki nem lehet olyannak lennie, mint C. és D. fővárosi ifjúságnak. Még akkor sem, ha ott mutatkoznak az életnek és a fejlőlésnek legszebb nyomai. Speciálisan meghatározza mindegyik munkát sok belső és külső körülmény. Én a magam részé­ről ezt a saját gyülekezetünk számára való nevelést annyira fontosnak tartom, hogy színezetét évtizedek múlva is szeretném megtalálni a gyülekezetétől messzire szakadt hivő életfolytatásában és viselkedésé­ben. Vannak gyülekezeteink, amelyek joggal dicsekedhetnek azzal, hogy „nevelésük“ és „jóhatásuk“ meglátszik szerte az országban. Ifjúsásunkkal azonban meg kell ismertetnünk más gyülekezetek életét, sajátosságait, berendezkedéseit is. Nemcsak élményt, hanem sok mindenre ösztönzést adhat egy-egy gyülekezetlátogatás. S ki te­gye meg ezen a téren a kezdeményezéseket, ha nem az if júság, mely a legjobban mozgatható? Felmérhetetlen haszna lehet pl. egy fővárosi gyülekezetben élő ifjúnak abból, ha megismerkedik egy szórványgyü­lekezet küzdelmes életével, vagy egy vidéki tömeggyülekezet nehe­zen mozgatható evngélikusságával, esetleg egy kis, evangélikus több­ségű falu híveinek egy házszer eteté vei. A gyermek és a fiatal ember mindig élesebb szemmel figyel és vizsgálódik. Sok olyat is észrevesz, amire nem is gondolnánk. .Éppen az Evangélikus Élet kezdeményezte néhány évvel előbb egyik vezércikkével a gyülekezetlátogatásokat. Azóta — talán a háborús nehéz közlekedések miatt is — alig hallottunk beszámolót. Budapest—fasori ifjúságunk közeli programmjába azonban beiktatta a terv megvalósítását. Adja Isten, hogy mások is kövessék a példát. (Folyt, köv.) Pásztor Pál. címei: Megnyílt az ég! A názáreti pré­dikáció. íme, Istennek ama Báránya! Jézus a Krisztus. A jó pásztor. Békes­ség néktek! Előadó és az összejövete­lek vezetője: Balikó Zoltán székesfe­hérvári evangélikus tábori lelkész. Va­sárnap, 27-én mindkét templomban kü­lön úrvacsoraosztás. Böjti esték. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület a böjti időszak minden vasárnapján d. u. fél 5 órakor az Üllői-út 24. sz. imateremben böjti előadást rendez, ez évben a szenve­désről. Az egyes előadások címei: Iszo­nyodunk a szenvedéstől, Szenvedésre szükségünk van, Krisztus szenvedett érettünk, Mi szenvedünk Krisztusért, Krisztussal szenvedünk, Egyetlen viga­szunk a szenvedésben. A diakonissza anyaház istentiszteleti helyiségében (Báthori László-u. 8.) minden szerdán este 6-kor böjti istentisztelet van, az egyházhatóságilag elrendelt bűnbánati héten pedig este tartanak istentiszte­letet. A nyíregyházi leánygimnázium igaz­gatóját, dr. Weiszer Gyulát a kor­mányzó úr tanügyi főtanácsossá ne­vezte ki. Délszabolcs. Ez a Szabolcs vármegye felére kiterjedő nagy szórványegy­ház, mely közel 3000 lelket tart gon­dozás alatt, f. évi január hó 30-án tar­totta évi rendes közgyűlését Nyíregy­házán. Ennek a közgyűlésnek ünnepé­lyes jubileumi jelleget adott az a kö­rülmény, hogy most van 10 esztendeje a missziói egyház megalakulásának és a nagy szórványterületen élő evangéli­kus hívek megszervezésének és foko­zottabb lelki gondozása megindulásá­nak. Az ünnepélyes közgyűlés jelentő­ségét emelte Túróczy Zoltán püspök, valamint az egyházközség tagjain kívül a vendégek nagy számban való meg­jelenése is. Az ünnepi istentisztelet után Margócsy Emil egyházfelügyelő hosszabb előadásban visszapillantást vetett az elmúlt 10 esztendő nehézsé­geire, küzdelmeire, de mégis megálla­píthatja, hogy „mindeddig megsegített az Ür”, aminek az anyaegyházközséggé való megszervezkedés tényén kívül szemmel látható bizonyossága a nyir- szöllősi és kálmánházi templomok fel­építése. Az egyházközség 10 éves és az elmúlt évi lelki munkájáról Megyer Lajos és Tarján Béla lelkészek tettek jelentést. Az üdvözlések sorát Turóczy Zoltán püspök elismerő szavai nyitot­ták meg, melyek mély hatást tettek a jelenlévőkre. Kitüntetés. Dr. Rezessy Zoltán tart. tábori lelkész, a budapesti evangélikus leánygimnázium tanára az orosz földön tanúsított magatartásáért az I. osz­tályú tűzkereszt kitüntetését kapta. A budahegyvidéki Luther-Szövetség február 20-án a református egyházköz­ség dísztermében (XII., Böszörményi­ét 28.) a templomalap javára műsoros teadélutánt rendezett. Előadást dr. Sza- bolcska László református lelkész tar­tott. Közreműködött Bónis Klára ope­raénekesnő és Zsákay László gordonka- művész. Zongorán kísért Peskó Zoltán orgonaművész, tanár. Halálozás. Takáts József volt mihályi tanító Győrött elhunyt. Benne Ta­káts Béla kaposvári lelkész és Takáts Zoltán nyug. tanító édesatyjukat gyá­szolják. — Hantos Gusztáv varsádi kántortanító 47 éves korában elhunyt. 8 Eljegyzés. Bottá István vallástanító­lelkész eljegyezte Martin Nórát Buda­pestről. (Minden külön értesítés he­lyett.)' Születés. Jávor Pál hatvani lelkész és felesége, Horváth Rózsa házasságát Isten a harmadik, .leánygyermekkel áldotta meg. Az újszülött a keresztség- ben a Piroska nevet kapja.

Next

/
Thumbnails
Contents