Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-22 / 8. szám
nyerte általa az Életet. Azt az Életet, amely itt kibeszélhetetlen belső gazdagságot, mélységet és magasságot, százszoros és ezerszeres kárpótlást hozott neki mindazért, amit odaadott, a másik világban pedig hervadhatatlan koronát Isten legáldottabb szentjei között. 4. Erősebbel az erős palotájában. Abo városa arról nevezetes, hogy ott épült Finnország Jeghírhed- tebb börtöne: Kakola. Mintegy félezer gonosztevő raboskodott akkor hatalmas, sivár falai mögött. S több, mint fele életfogytig szóló ítélettel! Négy esztendőnél kisebb büntetéssel nem is vittek oda senkit. Egy tavaszi napon karcsú, szőke, húszéves lányka állt meg a konok, szürke kőrengeteg előtt. Olyan volt, mint a sugárzó napfény, amely az épületet átölelte. Az ő szemének sugarai is átfogták az idomtalan kolosszust s szinte magához ölelte velük az egészet. Ki az, aki így közeledik ehhez az épülethez? Nem tudod talán, szőke kislány, hogy „az ős ellenség” várkastélya, bevehetetlen erőssége előtt állasz? Mit akarsz tőle? Csak nem arról álmodozol, hogy meghódítod? Egyedül? Puszta kézzel? Ezekkel a liliomszál karokkal? Nem tudod, hogy „mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amilye van, békességben van”? Ezt pedig őrzi. Kívül és belül. Iromba falakkal, nehéz vasrácsokkal és szörnyű bilincsekkel kézen, lábon — szíven... Ezt tudom, mondotta magában a „zöld lovag” harcos unokája. De tudom azt is: „mikor a nálánál erősebb reá jön — legyőzi őt, s minden fegyverét elveszi, melyhez bízott és amit tőle zsákmányol, elosztja”. És én nem jöttem egyedül, hanem Övele, az Erősebbel... Nagypéntek volt aznap. Éppen az a nap, amelyiken az „Erősebb” leszállt abba a sötét, feneketlen mélységbe, ahonnan földi vándor még soha vissza nem tért, az erős leghatalmasabb erősségébe: a halálba. Ott küzdött meg vele életre-halálra, ott győzte meg örökkévaló győzelemmel. Mikor harmadnapra visszatért, nem volt többé fullánkja az ősi ellenségnek. Lábainál feküdt, erejét vesztetten, megkötözötten. A zsákmányolt lelkeket pedig boldog diadalmenetben vitte felfelé a sötétség honából a világosság örök szent birodalmába... Abói Kakola, hozzád is megérkezett az Erősebb! Hiába a kőfal, a vasrács és a sok bilincs — itt is lesznek boldog szabadulások! Hiába az életfogytiglan — sokaknak élete soha el nem fogy! Hiába a szürke reménytelenség — örökkévaló reménységek dús forrásai fakadnak! Mert megérkezett az Erősebb s egy kicsiny, fehér leány kezével döngeti, zörgeti nehéz vasban csikorgó kapudat... . * A börtönigazgató igen előzékenyen fogadta Matildot. Nem leplezett álmélkodással olvasta ugyan a főügyész engedélyét és ajánló sorait, de aztán maga vezette végig az egész börtönépületen. Azt is teljesen Matild jótetszésére bízta, hogy és mikép kívánja elkezdeni és folytatni lelki munkáját a rabok közt. Ugyanígy a börtön lelkésze sem gördített munkája elé semmiféle akadályt, sem pedig korlátozni nem kívánta. Ennek különösképpen örült, mert nem mindegyik adott ilyen szabad kezet. Megengedték neki, hogy a rabokat bármikor felkeresheti cellájukban. Ha pedig együttesen kíván szólni hozzájuk, összegyűlhetnek a börtön kápolnájában. Nagypéntek lévén, inkább összehívatta őket a kápolnába egy kis áhítatra. Noha nem szokott nyilvánosan beszélni s egy kicsit bizony reszketett a belseje. Maga mesélte később, hogy amíg a sekrestyében a rabok bevonulására várakozott, a szíve úgy dobogott, hogy azt hitte, Si-istentiszteleteket tartanak rendszeresen a francia Svájc kiránduló szállóiban. Eidem svéd hercegérseknek a svéd evangélikusokhoz intézett felhívásából egy mondat így hangzik: Népünk, míg nem késő, ébredjen fel az álomból, melyet az elvilágiasodás és a közöny párnáin élvezett s térjen vissza bűnbánattal és reménnyel atyái hitéhez. A világ nyomorúsága s az a tény, hogy eddig kíméletben részesültünk, figyelmeztet minket a bünbánatra és arra a belső megvilágosodásra, amely azt mondja nekünk: Isten szent akarata legyen egyetlen törvényünk. Az amerikai ev. egyházak chicagói összejövetelén nagyfontosságú missziói és Európát segítő terveiken kívül elhatározták azt, hogy megkezdik az amerikai evangélikus gyülekezetek liturgiáját egyesíteni akaró munkát. Az eljárás körülbelül ugyanolyan lesz, mint az európai országokban volt. Gyülekezetenkint gyűjtik az adatokat s azok betekintése után — s ez az új szempont — konferenciára gyűjtik az egyházi emberekből azokat, akik az istentisztelet muzsikális, ígehirdetői és liturgiális vonatkozásait különös erővel képviselik s a különböző meggyőződésű gyakorlati theológusok véleményének egyeztetése után fog hozzá a szakbizottság az egyeztető forma megállapításához. G. L. HÍREK Az Országos Luther Szövetség a nagyhét első három napján lelki el- csendesedésre gyűjti össze Budapest közelében egyházunk férfi intelligenciáját a múlt évi rendkívül áldásosnak bizonyult tihanyi evangélizáló konferencia folytatásaképpen. E nagyheti elcsendesedés lesz hivatva annak az állításnak fölényes megcáfolására is, hogy egyházunk világi vezetőrétegében kevés az érdeklődés az evangélium s a komolyabb lelki élet iránt. Az összes előadásokat és áhítatokat Túróczi Zoltán tiszakerületi püspök fogja tartani. A részletes tudnivalókat közölni fogjuk. A Dunántúli Luther Szövetség március hónapban Gyenesdiáson leánynép- főiskolai tanfolyamot rendez. A tanfolyam március 3-tól 31-ig tart. Részt vehet minden 16 éven felüli evangélikus leány. Részvételi díj az egész tanfolyamra 35 pengő, melyért teljes ellátás is jár. Részletes tudnivalókért Huber Etelka diakonisszafőnöknőhöz (Győr, II., Péterffy S.-u. 5.) kell fordulni. Böjti igehirdetések. A kelenföldi egyházközség a böjt minden csütörtökén délután fél 7 órai kezdettel ígehirdetési sorozatot tart, melynek központi gondolata: „A szenvedés a Biblia megvilágításában”. Előadók: Moravcsik Sándor diósgyőri. Farkas Lajos csillaghegyi, Németh Gyula szekszárdi, Ruttkay M. Géza szente- tornyai, Büki Jenő mekényesi és Szántó Róbert kelenföldi lelkész. A Fébé diakonisszaegyesület évi rendes közgyűlését, melyet úrvacsorái istentisztelet nyit meg, február 23-án délután 3 órakor tartja. Tárgysorozat: 7
