Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-08 / 6. szám
Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) 3. A királynő megtalálja birodalmát. Tüzes pünkösdi szelek jártak akkoriban Finnország felett. A mindennapok szürke taposómalmában görnyedő emberek felemelték fejüket e szellő érintésére s kimondhatatlan vágyakozással tekintgettek a kéklő égbolt mérhetetlen szabadsága felé. Az „új rügy” is sudár vesszővé szökött már közben s nefelejtskék szemét ő is mind többet nyitogatta a kéklő messzeségekre. Kutatott, keresett valamit. Erőket érzett gyülemleni önmagában, amelyeknek valahol tettek medrébe kellene ömieni. De hol? Hogy? Ezt nem tudta, ezt nem látta még. Ezért volt az lányos tétovázás, piruló bizonytalanság a különben nagyon is határozott, energikus természetében. A fejét mindenesetre úgy hordta, mint valami királynő, aki még nem találta meg birodalmát. A biroaaiom pedig ott volt nem messze. De, jaj, sivár tájak, sötét szellemek, nehéz árnyak földje volt. Csak olyan lehetett trónfoglaló bevonulása, mint mikor a nap horizont alá hanyatlik. Akik nézik, azt hiszik róla, meghalt, eltemetődött, pedig csak fényt és ragyogást vitt egy „halál árnyékában lakozó” világnak... Matild is sejtett már valamit erről a világról, az Isten és ember között tátongó sötét szakadékról. Gyermekkorában csupa napfényt, csillogó örömet s édesen meleg szeretetet jelentett neki az atyai házban uralkodó vallásos légkör. Sütkérezett és napíürdőzött fényében. Mostanában azonban kezdett feltárulni előtte egy másik oldal. „Az Isten világosság és nincs őbenne semmi sötétség. De, jaj, mennyi a sötétség mibennünk! „Az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva”, stb. Különösen meggyötörte a Szentírásnak ez a verse: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk és az egész világ gonoszságban vesztegel”. Ha Istentől vagyunk, miért vagyunk Tőle olyan távol? Miért kell az embernek bűnben, nyomorúságban élnie? Miért kell szenvedélyeik és gonosz természetük bilincseit hordoznia százezreknek és millióknak? Miért nincs szabadulás ebből a rabságból? Az olyan erős akarat embere, mint Matild, nem is tudott egvköny- nyen beletörődni ebbe a szomorú ellenmondásba. Neki szabadnak, tisztának, csupa világosságnak kell lennie, mint mennyei Atyja, az Isten. De az olyan mélységes őszinteség, mint ő, nem juthatott ezen az úton a csendes képmutatásba, mint sokan mások. Mennél inkább erőlködött, hogy közelebb juthasson Istenhez, annál jobban érezte, hogy egyre távolodik. Egy lépés előre, kettő hátra — így festett az ő „diadalmas” hódító hadjárata a tökéletesség birodalma ellen... Egy nap valami „laikuspredikátor” érkezett Vasaba. Evangélizá- ciós összejöveteleket tartott, amelyekre csak úgy özönlött a nép. Matild is elhatározta, hogy meghallgatja. Aznap este társaságba voltak hivatalosak, de Matild nem ment édesapjával és nővérével. Előre küldte őket. Ö is odamegy majd, de előzőleg meghallgatja ezt az evangélizátort. Az evangélizátor, mint a legtöbb kezdő vagy hozzánemértő, egy „nagy textus”-ról beszélt. Az Ige mélységeinek ismeretében alábbszál- lott igehirdetők rendszerint hozzá se mernek nyúlni az ilyen „nagy igékhez”. Egyrészt, mert azok úgyis „maguktól prédikálnak”, másrészt, mert túl hatalmasaknak tartják gyönge erőikhez. János 3:16-ot pl. (Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta”, stb.) a nagy Luther Márton érinteni se merte. „Ez a textus túl hatalmas nékem” — mondta róla. A mi vasai vándorprédikátorunk azonban nem ijedt meg tőle. Aznap este éppen ezzel állt fel a dobogóra és az elhajított ige nem tért vissza üresen. Hozta magával Matild szívét. Hogy a prédikátor mit mondott róla, arra nem igen emlékezett. De maga az Ige, mintha hályogot dobott volna le a szeméről — egyszerre látott és értett mindent: Isten maga hidalta át azt a borzalmas szakadékot közte és a világ között önnön vérző szívével... Nincs többé sötétség és rettegés! Nincs többé sziszifuszi küzdelem a belső tisztátalanság ellen! Nincs többé vergődés a bűnnek és világnak rabszolgaságában! Krisztus megváltotta a világot! S az a világ, akit Krisztus megváltott, ő maga volt: báró Wrede Matild. * HÍREK A Magyarországi Evangélikus Misz- sziói Egyesület február 2-án, Budapesten tartotta folyó évi közgyűlését. A Fóti-úti templomban tartott istentiszteleten Németh Károly esperes végezte a szent szolgálatot, igehirdetésében Krisztus személyes megismeréséről és a missziói kötelezettségről szólt. A közgyűlésen Molnár Gyula, az egyesület világi elnöke mondott megnyitót, titkári jelentést tett Danhauser László, külön is beszámolva Kunos Jenő kínai misszionárius munkájáról és helyzetéről. A közgyűlés elhatározta, hogy megszervezi az egyesületi lelkészi állást, illetve annak megvalósításáig az utazó-titkári állást fenntartja. A pénztárosi jelentést Rimár Jenő terjesztette elő, úgyszintén a Missziói Lapokról szóló jelentést is. A szárszámadás és költségvetés elfogadása után a közgyűlés elfogadta a fiókegyesületi alapszabálynormát, megerősítette a győri fiókegyesület és az oroházai népfőiskola alapszabályait. Este ugyancsak az angyalföldi templom alagsorában misz- sziói ünnep volt, melyen előadást tartott Zászkaliczky Pál fóti esperes és Sréter Ferenc kerületi missziói lelkész. Teológiai napok. Az országos lelkészegyesület (MELE) április 16—18. napjain, közvetlenül husvét után három napos „Teológiai napokat” rendez. A győri egyházközség meghívása alapján a konferencia valószínűleg Győrött lesz. Ez a tudományos összejövetel a közös tudományos munka megindítását, a fődolgokban való szükséges egyetértést, továbbá a feldolgozandó kérdések és feladatok kitűzését szolgálja. A központi kérdés: az istentiszteleti élet megújhodása. Ezért ezeken a napokon az egyház és megigazítás. Isten Igéje és az úrvacsora, az isten- tisztelet, imádság és ének reformátori tartalmának kidolgozásáról lesz szó. A pesti evangélikus egyház január 29-én tartotta számadó ülését. A képviselőtestületi ülést dr. Tomcsányi Vilmos Pál felügyelő nyitotta meg, majd Kemény Lajos igazgató-lelkész előterjesztette terjedelmes évi jelentését. Az évi jelentés kiemelkedő adatai közül megemlítette, hogy a zuglói templomépítésre a tervpályázatok beérkeztek s azok elbírálása most folyik. Ezután az isten- tisztelti életről számolt be, mint érdekes adatot említette meg, hogy más egyházközségek terheinek hordozására és megsegítésére az egyházközség az. elmúlt évben 14.200 pengőt fordított Az új házasoknak családi bibliával való megajándékozása tovább folyt és már túlhaladta a 4000 bibliát. A szegénygondozásra fordított összeg elérte a 27.000 pengőt. Az egyházi adó az. előirányzott összegnél jóval magasabb összegben folyt be. Az egész egyház- község statisztikai adatai a következők: keresztelés 869, konfirmálás 368. esketés 306, temetés 542, betérés 338. kitérés 66, úrvacsorázók 17.070, adományok 21.813 P, offertóriumok 9288 P. Ä számadás és a költségvetés elfogadása után a képviselőtestület hozzájárult a Deák-téri leánygimnáziumban egy új tanári állás szervezéséhez. Á budapesti egyházmegye egyház- községeinek vezetői D. Raffay Sándor püspök elnöklete alatt tanácskozást
