Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-08 / 6. szám
zasság'szerzéssel nem foglalkozunk! A házasságot úgyis Isten szerzi, az azonban bizonyos, hogy a házasság boldogságának egyik pillérét helyeztük el, amikor alkalmat nyújtunk arra, hogy egyvallású felek találhassák meg egymást. Mert ft közös hit, azt hiszem, nem utolsó alkatrésze a házasélet „közösségének”. Ha egyszer szórványegyház vagyunk, akkor ennek le kell vonni a következményeit és szokatlanabb eszközöket sem szabad megvetnünk arra, hogy nyájunk el ne kallódjék. Természetesen más kérdés az, hogy az egymásra talált evangélikus felek milyen evangélikusok? De a hitünk nevelése, ápolása, az egyház ígehirdető szolgálatának munka- és felelősségkörébe tartozik, míg az egymásra találásuk az egyházi „segédszol- gálat” munkakörébe vág. S miért ne vállalhatná ezt az egyházi segédszolgálatot az egyházi sajtó? A másik javaslatom az egyházközségeknek, lelkészi hivataloknak szól. Nekik sem szabadna közönyösen elmenni a fentebb elmondott szempontok mellett s a fő ígehirdetői munka mellett ilyen segédmunkákat is programúiba iktatni. Lehetne például olyan összejöveteleket rendezni tea mellett, kis komoly műsorral, amelyekre csak az egyházközség területén jelkutatott házasulandó korban lévő fiatalokat hívják meg. Nevezhetjük „ismerkedési esték”-nek is. Véleményem szerint nagyobb jelentőségük volna tán, mint az ifjúsági köröknek, mert ott leginkább komolytalan korban lévő, komolytalan existenciájú fiatalok jönnek össze, akik rendszerint úgyis szétszóródnak, mire a házasulandó sorba érnek. A Nőegyleteknek kellene az ilyesmik rendezését vállalni. Szórványegyház vagyunk, küzdenünk kell a létünkért. De akkor küzdjünk is! Tegyünk és próbáljunk meg mindent. Hat évtizednél magasabb életemnek az a tapasztalata, hogy minden küzdelem meghozza a gyümölcsét, de ha csak panaszkodunk, attól nem épülünk, csak gyengülünk. Hittestvéri üdvözlettel: Kárász József ny. irodaigazgató, a pesti egyház képviselőtestületének póttagja.” Pesthidegkút. A pesthidegkúti fiók- egyház január 19-én tartotta évi közgyűlését. Zulauf Henrik lelkész terjesztette elő a gyülekezeti életről szóló jelentést. Az istentiszteleti résztvevők átlagos száma 74%>, az úrvacsorázók száma pedig 37°/o-ot tett ki. A ván- dorbibliaórák igen kedveltek voltak. A kis gyülekezet minden tekintetben érzi a FÉBÉ diakonisza. anyaház áldásait. A közgyűlés, a Fébé önzetlen munkája iránti hálától indíttatva egyhangú lelkesedéssel 1200 pengőt szavazott meg a Fébé-templom felépítésére. Az új egyházi tisztviselőket és presbitereket Zulauf Henrik február 2-án iktatta tisztségükbe. Lelkészbeiktatás Ungváron. Az ungvári egyházközség meghívott lelkipásztorát, Koren Emilt, január hó 26-án iktatta be hivatalába Turmezei Sándor, a tiszavidéki egyházmegye esperese. A kárpátaljai misszió gondozását helyette Dönsz Tivadar segédlelkész vette át. gondolkozó és beszélő ember szól ebben a két kötetben, aki minden kérdésben addig fárad, töpreng és kutat, mig a végső okhoz: Istenhez ér s részletekben is látja mindig az egésznek az elrendezettségét és egybetartozását. Egyházi beszédeiben túlnyomó a hármas felosztás. Ez a szerkezet néha aránytalan, de tudatosan és fölényesen az, mert számára a fő a tanítás, amit arányosság kedvéért nem áldoz fel. A kötet címe és jellege a legjellemzőbben „Krisztus vére” című nagypénteki beszédében van. Hitének és gondolkozásának centruma Krisztus keresztje, mert ebben van a kegyelem teljessége és a kegyelem által az élet. Az egyik reformációi beszéd ,,Az érett férfiúság vallásossága” címet viseli, de ez a cím az egész kötetre ráillik. Gyakran messziről indul. Nagyon sok magyaráznivalója van, mert nagyon sok tévedést és tévesztettséget lát az emberek életében. Majdnem mindig típusokat lát maga előtt s ezért mindig az embernek és az emberről akar beszélni, hogy a kegyelemhez és az élethez vezethesse. Igen jellemzők a kezdő mondatok. Azt árulják el, hogy a beszéd a megírás előtt jóformán teljesen megfogalmazottan van készen s már a befejezéstől visszatérve indul el a kidolgozása. Például: „Isten egészséges embereket akar látni”. Másik beszéd kezdőmondata: „A mai ember a készen kapott vallásosság embere”. Harmadik helyen: „Vannak történetnélküli emberek”. Rendkívül szorosan egybeépített logikával dolgozik. Minden beszéde zárt egység. A két kötet gazdag tartalmából kiemelkednek és különösen gazdag értékűek a következők: Napkeltétől napnyugtáig, A halál arca, Védekezés az üres pünkösd ellen, Parancsoló Igék az ádvent életében, Mindennap, Prédikáció négy emberről, Hol az én helyem? A befejezetlen ember, Túróczy Zoltán püspökké avatásakor mondott beszéd, Népek ugyanazon a hajón, ítélőszék előtt, Tanítvány és Mester mindhalálig, Söderblom. A kötet beosztása a következő: Egyházi beszédek, történeti dátumok alkalmából elmondott beszédek, temetési beszédek, nagy tanulmányok és jellemrajzok, A kereső ember cím alatt összefoglalt előadás- sorozat a keresztyén ember hitéletéről és erkölcsi életéről, előadások és értekezések a szellemi élet különböző ágaiból (közöttük kiemelkedő Az ember tragédiája világnézetéről szóló), végül részletek különböző esztendőkből való püspöki jelentésekből. Ez az utolsó rész méltán került a kötet végére és méltóan fejezi azt be. Különösen figyelemreméltók, mert ezek kormányzati vallomások. Szükségesek az egész könyv megértéséhez, mert a prédikáló és vigasztaló lelkipásztor, az egyháztársadalmi, nemzeti és szellemi élet kérdéseiben megszólaló egyházvezér belső irányelveit innen ismerjük meg, innen értjük meg, miért volt annyira hitvallásos igehirdetéseiben, mélyre néző és bíráló a vígasztalás óráin, mérlegelő a tanításokban és jellemzésekben. Azért, mert önmagát, munkáját, hivatását, szerepkörét minden vonatkozásban, tehát összefoglaló egyházkormányzásában is egészen átélt és rendszerezett hitvallásosság vezeti. Ez van püspöki programmjában. És ezt valósítja meg a lelki élet, az anyagi élet, a hitetlenség, a kommunizmus, a nemzetiségi kérdés, az állam és egyház, a felekezeti béke, a szociális feladatok, a belmisszió, az egyházi felelősség, az iskolaügy, az ifjúság és a sajtó kérdéseiben mondott megnyilvánulásaiban. Ennek a gazdag léleknek, amely a munkában elénk tárul, minden kívülről való jellemzésénél jobb és találóbb az az önjellemzés, amelyet „Számadás a kegyelem oltáránál” címen, a kötetet a záró, húsz évi püspöki szolgálatának jubileumán mondott. Ezt a három nyomtatott oldalas vallomást három mondatban így.foglalhatjuk össze: Lutheri theoló- gus voltam egyházamban. Munkaprogrammom egy szó: Jézus. Életem mindig a kegyelem oltáránál áll alázatosan és szolgálatkészen. Ez a könyv valóban méltó missziói munkásnak. Mindenkit meggazdagít és a kegyelemhez vezet, aki végigolvassa. Kemény Lajos. 1 ^ A Magyar Evangéliumi Orvosszövetség hittudományi és természetbölcseleti vitaüléseket tart február minden hétfőjén este fél 8 órakor V., Szabadságtér 2. Előadók dr. Reök Iván kórházi sebészfőorvos és vitéz Csia Lajos vallástanár. Belépődíj nincs. Evangélizáció. Február és március hónapokban a következő helyeken lesznek evangélizációk: február 2—9: Fót, 16—25: Nagymágócs, március 2—9: Orosháza (Szabó József), 16—23: Felsőszeli, 23—30: Szarvas (Harmati Béla). 4