Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-12-27 / 52. szám

mNCflMCLET

az egész azután népesség-politikailag hozza meg gyászos gyümölcseit.

A népesség számának növelése tehát akkor, amikor a harctereken a férfiak, a front mögött viszont a polgári lakosság veszít értékes emberi életeket, kétségenkívül az egyik legfontosabb nemzeti feladat. Ha életeket vesztünk, életeket kell a világra segíteni, hogy a nemzet ne a visszaesés, hanem a haladás állapotában maradjon meg. Szükség van tehát arra, hogy minél több és minél népesebb család alakuljon, hogy ezzel a nemzet ereje is növekedjék.

Ezek a meggondolások azonban csak akkor lesznek reálissá, ha a népesebb családok gondtalan élete biztosítást nyer. A magyar állam az utóbbi években már igyekezett arra, hogy családvédelmi törvényekkel segítse elő a nemzet fennmaradását és életét. A sokgyermekes családok különleges megbecsülése lakásrendeletben, házbérkedvez- ményben, kitüntetésekben kifejezésre jutott. Ez azonban meglehetősen negatív volt még akkor is, ha tandíjkedvezmény, vagy adókedvezmény formájában jelentkezett. Az igazi pozitív segítség csak a mostani, újonnan megjelent családi-pótlék rendeletben található, amelyik csakugyan komoly segítséget nyújt a sokgyermekes családoknak. Nagyon helyeseljük azt, hogy a családi segély a gyermekek számának növekedésével arányban emelkedik. Ezek csakugyan olyan rendeletek, amelyek hivatottak arra, hogy a sokgyermekes családok életét biztosabbá tegyék. Ezekért a valóban szociális intézkedésekért csakugyan hála és köszönet illeti meg mindenki részéről a felelős kormánytényezőket.

Nem tudjuk azonban elhallgatni azt a javaslatunkat sem, amelyik bizonyosan megszívlelést nyer, ha megfelelő helyre jut. Javasoljuk, hogy az első gyermek megszületésénél biztosítsanak ingyenes helyet, vagy kezelést a szülő anyának. Meg is okoljuk, hogy miért: az első gyermek kerül mindig a legtöbbe. Ennek kell a teljes felszerelés, amelynek nagy része a további gyermekekre örökletesen mehet tovább. Ekkor tapasztalatlanok a fiatal házasok, és van a legnagyobb szükségük segítségekre. Ekkor állhatnak be, éppen a tapasztalatlanságból kifolyólag, de természeti szempontból is komplikációk, amelyek esetleg hosz- szabb kórházi kezelést és így nagyobb kiadást jelentenek. Ekkor esik gyakran a költségek láttán gondolkodóba a legtöbb és marad el a következő gyermek. Míg ha ez a gond elmúlna a fiatal pár válláról, könnyebb lenne mindjárt nem egy, hanem több gyermekre tervezni.

Kétségtelen, hogy a szociális törvények közül ennek leginkább a tisztviselő-társadalomra lesz nagy hatása. De így is kell lennie. Hiszen ez a társadalmi réteg érzi majdnem mindenkor a legjobban a gazdasági nehézségeket, kötött állásánál és fix fizetésénél fogva. A szociális segítség ezen társadalmi osztálynál tehát a legégetőbb társadalmi kérdések egyikének megoldását jelenti. így nyugodtabb a tisztviselő, mert ha már fizetésében nem is jut kifejezésre munkájának megbecsült volta teljesen, de osztályának értéke és a nemzeti élet egészében betöltött szerepe megfelelő hangsúlyt kap azáltal, hogy a legmagasabb családi-pótlék kategóriába tartozik.

Amikor azonban az állam szociális törvényhozásának korszerűségét dicsérjük, nem hallgathatjuk el azt, hogy a társadalom még nem jutott el a szociális gondolkozásban a korszerű színvonalra, ha nem róla, hanem másokról van szó. Egy eset a sok közül, ami fáj: egyik vidéki városi gyülekezetünk lelkészének fizetésemelési kérését gyülekezeti vezetősége azzal az indokolással utasította el: ,,a lelkész fizetését már évekkel ezelőtt korszerűsítettük”. Nem akarunk vitatkozni senkivel, de megállapítjuk, hogy akkor, amikor az állam példát ad arrat hogy egy meggyötört ország is tud gondoskodni korszerűen tisztviselőiről, nevetséges évekkel ezelőtti korszerűsítésről beszélni. Sőt nagyon is kell ez. Elsősorban az illető testület szorul arra rá, hogy szociális gondolkodását korszerűsítsék. Kemény Péter.

j-rn_i íj ~ii_i AiJ" íj 'W * ““ it “ 'll rii *U* ‘m * i ^ V 'i * f i ^ V *

kel nevelhetik a reájuk bízott ifjúságot?

Másodszor mondjuk meg, hogy a munka, amit tanítóink és tanáraink végeznek, döntő fontosságú. Milyenek lesznek a következő generációk? — ez nagy mértékben tőlük és munkájuktól függ. Ezen felül pedig szörnyen elszegényednék szépirodalmi és tudományos folyóirataink, valamint tudományos intézeteink munkája, ha az a sereg tanár, akik ma a magyar kultúrát csinálják, mint az állam mostohagyermekei kivonulnának ebből a munkából.

Harmadszor gondoljuk meg azt is, hogy mit mondjon a szegény állami tanító vagy tanár egy, két vagy három gyermekének karácsonykor? Hogyan magyarázza meg nekik, hogy a szomszéd magánhivatalnok városi tisztviselő gyerekeit, jobban szereti a Jézuska, mint az övéit? Azt igazán nem magyarázhatja meg nekik, hogy az ő munkája kevésbé értékes, mint a szomszédoké. Már csak azért se mondhatja ezt, mert nem is igaz. Vagy gondoljon a nőtlen, fiatal tanár arra, hogy amíg mostohagyermekből édes gyermek nem lesz, ő nem alapít családot, s nem gondoskodik a magyar utánpótlásról?

Igaz, hogy az új állami fizetésrendezésben minden előny a családos állami tisztviselőké. De ebből a tanárságra semmi külön előny nem származik, mert csak azt kapják meg, amit a többiek is megkaptak. S az egyetemes elbánásban még mindig messze kullognak a többiek mögött.

Értsük meg végre, hogy ez az elbánás saját, családjuk, a magyar közösség és nevelés szempontjából hátrányos. És nem szabadna még egyszer előfordulni annak, hogy éppen ők, a magyar jövő építői részesüljenek mostoha elbánásban, mert ezt az egész magyar jövő sínyli meg. T. i. a meg nem kapott segítséget legfeljebb külön, délutáni és éjszakai munkával pótolhatják. Az pedig bizonyos, hogy nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. S ha a magyar tanár családja meg a magyar nevelés fizet rá a két úr szolgálatára, mindenképpen az egyetemes magyarság a vesztes. M.

Halálozás. Keresztesi Lajos, a szarvasi gimnázium tanára 48 éves korában, tanári működésének 25. esztendejében hosszas szenvedés után elhunyt. December 15-én temették a kolozsvári házsongárdi temetőben.

Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség ,,A magyar honvédért” címmel december 17-én a Zeneművészeti Főiskolán ünnepet rendezett, amelyen a protestáns katonai egyházszervezet főgondnoka: vitéz Jány Gusztáv vezér- ezredes, hadseregparancsnok mondott nagyhatású beszédet.

Vitézi esküt tett dec. 14-én Gömör- Kishont vármegye vitézi széke előtt Ba- ráth Károly rimaszombati lelkész. Az ünnepélyes eskütételen megjelent presbitérium nevében Moesz Géza kir. ügyészségi elnök, presbiter szeretettel üdvözölte a kitüntetett lelkészt.

Nemzetvédelmi kereszt. A kormányzó úr a nemzetvédelmi keresztet adományozta dr. Alvinczy Roland rendőrtanácsosnak, dr. Csizmadia Béla rendőrfőtanácsosnak, dr. Kemény Gábor rendőr- főtanácsosnak.

Tanya-misszió. A Kisköröshöz tartozó s több, mint 500 lelket számláló Tabdi- szőlök tanyakörzetben egyhetes pásztorló munkát végeztek a lelkészek. Napközben otthonukban keresték fel a híveket, este pedig istentiszteleteket tartottak a tanyai iskolában. Az utolsó összejövetelen 260 lélek vett részt. A hívek 110 pengő árú vallásos iratot vásároltak s huszonketten rendeltek egyházi lapot. Egy alkalommal a benti imaközösség énekkara is kijött az istentiszteletre, ahol a diakonisszatestvér vezetésével szerepelt.

4