Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-20 / 51. szám
EMMELEi az abszolutisztikus törekvések ellen egyházunk szabadságáért. Ugyanezt tette ő is. Mikor Szlovákiában az evangélikus egyházban az autonómiát felfüggesztették s a római katolikus teljhatalmú miniszter által kinevezett adminisztrátorok kormányozták az egyházat, ő is felemelte liltakozó szavát ez ellen a törvénytelen s egyházunk lényegét megtagadó intézkedés ellen, ami a szlovák evangélikus vezetők tanácsára történt. Hogy a küzdelmet sikeresebben folytathassa, hozzáfogott a Magyar Evangélikus Szövetség megszervezéséhez. Ezzel a kicsi, de lelkes sereggel indult a küzdelembe. Az 1921. április 22-én tartott losonci értekezleten elhatároztuk az Evangélikus Lap megindítását, ez év augusztus 11-én már a Szövetség is megalakult Léván, melynek világi elnökéül, vezéréül nagy lelkesedéssel Szent-Ivány Józsefet választották meg. Ott elhangzott szavai évtizedek múlva is helytállók és igazak. ,,Nem mulaszthatom el — úgymond —, hogy ne intézzek komoly figyelmeztetést az egyház jelenlegi vezetőihez: Ne bontsák meg az evangélikusság sorait. Érezzük azt a felelősséget, mely bennünket egyházunk hívei és a történelem ítélőszéke előtt terhel. Ezért azt hiszem, helyes a felfogásom, ha elvileg helytelenítem a szabad egyház alakjában való kiválást, vagy az idegen kötelékhez való csatlakozást. Ha választanom kell a csehországi német és a szlovák egyházi kötelék közt, úgy az utóbbit fogom választani. A különféle szlovenszkói nemzetek egybehangolásában az evangélikus- ságnak történelmi hivatást keli teljesíteni az emberiség érdekében. De korántsem jelenti ez azt, mintha egyházam alkotmányossága és a magyar egyházak nyelvi jogai tekintetében bármit is feladjak.“ A magyar evangélikus szövetség Szent-Ivány Józseffel az élén fogalom lett húszesztendős kisebbségi sorsunkban. A szövetség vándorgyűlései eseményt jelentettek a magyar gyülekezetek életében. Ahol megjelent, ott a magyarság felekezeti különbség nélkül felfigyelt reá. Kassa, Pozsony, Rimaszombat magyarsága tudna beszélni róla. A szövetség gyűléseire a magyar evangélikusok messze földről eljöttek. A kerületi gyűlések se voltak olyan látogatottak. Szent-Ivány megnyitó beszédei lelkesítettek, irányt mutattak, problémákat vetettek fel. „A protestantizmus — hangoztatta — nem ismer gyáva meghúnyász- kodást, nem borzad meg az igazságért való elszánt küzdelemtől sem, de keresztyén türelemmel fogadja a sorsot úgy, ahogy van és mélyen a leikébe gyökerezett öntudattal hisz és bízik”. A szlovákiai magyar evangélikusok leghőbb vágya és küzdelmének állandó tárgya volt a magyar esperességek megalakítása. Ezt azonban a kerületi, az egyetemes gyűléseken folytonosan elgáncsolták. A szövetség nem nyugodott meg Szent-Ivány, mint a szlovenszkói magyar evangélikusok vezére, a legerélyesebben állást foglalt az ellen a mentalitás ellen, mely a szlovák evangélikusság részéről a magyar esperes- séggel szemben megnyilvánult, hogy az t. i. nem más, mint szeparalisz- tikus, és a magyar irredentizmustól fűtött, rejtett célokat szolgáló akció. 1932-ben, a szövetség tízesztendős jubiláris közgyűlésén elmondott beszéde érzi a jövendő új alakulást s azért kívánja a belmissziói munka lendületének a fokozását. ,,Erőteljes népi magyar és evangélikus kultúr- munka a feladat. Erélyes karitativ munka és szociális szellem”. Hirdeti a magasabb evangélikus szellemiség kiépítését, hogy a szó és az írás hatalmával a vallásellenes tendenciák és világáramlatok ellen a küzdelmet felvehessük és diadalmat arassunk. Látva a közelgő változásokat, hirdeti, hogy a gazdasági élet-vonal alakulását és a képződő organikus erőket a krisztusi tanok szellemének hatásával kell telíteni. Szorosan hozzá kell fűződnünk a nemzeti gondolathoz és eszméhez az evangélikus öntudat és türelem szellemében. Ezeket a tüzeket akarta meggyújtani a magyar evangélikusok lelkében, hogy fel legyenek készülve a jövendőre. Egyéniségében csodálatosan egyesült az evangélikus és a magyar nemzeti öntudat. E mellett azonban megértő volt a más keresztyén felekezetekkel szemben és nem sodródott soviniszta vizekre. ,,Magvar nemzetiségünk fenntartása, védelme protestáns kötelességünk, de ez távolról sem. jelenti a más nemzetiségek iránti ellenszenvet, vagy gyűlölködést. Ilyen hang, vagy szellem sohasem engedhető meg közéletünkben”. Nemcsak szóval, hanem egész életével tett erről bizonyságot. A Mennyország kulcsa — A. J. Cronin új könyve. — Ennek a modern regénynek témája és tartalma az angol római katolicizmus két lelkész-nemzedéke. Igen halványan és nem rokonszenvesen beállított az első lelkész-nemzedék, melynek tagjai idősebb plébánosok és teológiai tanárok. Szigorú, munkátlan, káplántartó főnökök, akik nem értik meg a fiatalok jószándékú kezdeményezéseit s ezért a fiatal lelkészi kar bizalom nélkül áll velük szemben és lelki közösséget nem érez irántuk. Sem a két lelkésznemzedék közös tevékenységében, sem az öregebb vagy a fiatalabb lelkész-nemzedék nyilatkozataiban nem vehető észre az az egyházhoz való ragaszkodás és olt- hatatlan szeretet, amely valamilyen formában egy több, mint 500 oldalas regényben mégis csak előfordulhatott volna. A lelkészek inkább, mint magánemberek és különleges beosztásban jólrosszul dolgozó személyiségek fordulnak elő s a legjámborabb jóindulatú figyelem mellett sem tudunk a regény főhősének személyén kívül más papi alakkal megbarátkozni. A regény cselekvő, dolgozó, Angliában és Kínában egyaránt felelősségteljesen fáradozó egyetlen tagja Francis Chisholm páter. Róla teljes életrajzot kapunk. A gyermek rossz rokonok és hitetlen orvos és családja társaságában nő fel, gyámjának kényszerítésére lép a papi iskolába s igen világias okok megrendítő hatása alatt választja véglegesen a lelkészi szolgálatot. Mint angliai segédlelkész munkásságával magáravonja főnökei haragját, fellebbvalói figyelmét s így kerül el Kínába egy állítólag virágzó missziói telepre. Ezen a területen a csalódások sora éri. A virágzó telepen semmi nincs, csak megvásárolt s pénzért keresztyén- kedő keresztények vannak s Chisholm a munkától és fáradtságtól meg nem rettenve emberfeletti eredménves munkát végez. Missziói tevékenysége alatt a páter a lemondás, az önzetlen munka, az ezer ellenállás és angliai pályatársaitól való meg nem értettsége és elhanyagoltsága állapotában is éber és sötétlátást nem ismerő, de mindig alázatos és evangéliumi magatartásé lélek. Mindenütt diadalmaskodik a páter s legnagyobb térítői sikerét is elkönyvelheti akkor, amikor a gazdag kínai kereskedőt, Csia urat is megtéríti szolgálata végén, aki pedig akkor is szívesen vette volna a tessék-lássék kereszténységet, amikor a páter, mint nagyszerű laikus orvos sebészi beavatkozással meg- gyógyította Csia úr fiát. Feledhetetlenül derűs kép az, amikor Chisholm már hazakészülődik, de azt a munkát még el kell végeznie, hogy bevezesse munkába azt a két fiatal misszionáriust, akik már motorkerékpárral, fényképezőgéppel, rádióval, szóval a modern technikai élet csodáival érkeznek az ő felváltására. Viszontagságos út után hazaérkezik Angliába, ahol nála értéktelenebb s az egyház érdekében sokkal kevesebb munkát végzett kortársai már előkelő egyházi állásokat töltenek be, de vele a hivatali köteles udvariasságon kívül egyébként komolyan nem törődnek. És ez a hős, aki ha nem is beszél róla, 5
