Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-20 / 51. szám
MOTIKUSELET Ha Krisztus valóban világszemfényvesztő lett volna, mint ellenségei mondják, akkor arról hallanánk csak, hogy egy ember, mikor erre képesnek érzi magát, elindul a világba, s hirdeti magáról ezt az „igazságot”. De Isten már Betlehemben megmutatta a leendő Messiást. íme, ez lesz az. S ha valóban nem Isten tervelte volna őt a világ megváltójának, ki merte volna ezt mondani a jászol gyermekére? A karácsonyi történet, a gyermekségi történet Krisztus isteni küldetésének egyik nagy igazolója. * * * Krisztus ezután is mindig a gyermekek között érezte magát jól. Ezeké az Isten királysága. Egyszerűség, rajongó szeretet és természetes engedelmesség. Ez a keresztyén ember. És boldog, aki ezekben örök gyermek tud maradni. * * * Es a karácsony a családoké. József, Szűz Mária és a Gyermek meghitt együttlétében forrósodott át az éjszaka. És ma is a család ünnepe a karácsony. Ilyenkor azért mégis béküljetek meg. Ilyenkor azért mégis imádkozzatok együtt. Énekeljetek együtt. Templomozzatok együtt. Essen egy pár jó szó, pár meleg pillantás mindenkire, s igyekezzetek igazában szeretetben, békességben és jóakaratban gondolni a világ minden családjára. A világháborúban megcsonkult családokra, amelyekben fiák nélkül, apa nélkül próbálkoznak a karácsonyi örömmel. A világ menekültjeire, a világ nyomorgóira, a világ hajléktalanjaira, hadban álló ellenség otthon szenvedő családjára is, s imádkozzatok Isten csodájáért, amellyel megszánja ezt az őrült világot a békesség örömével. * * * Világ keresztyénéi — imádkozzatok! Dezséry László. Szent-Ivány József jellemképe I. Krisztoforuszról mondja a legenda, hogy egy örvénylő folyó vizén át hatalmas vállán vitte a kis Jézust a másik partra, s a kis gyermek olyan súlyos volt, mintha az egész világot viselte volna vállán. — A nagy magyar összeomlás, a Kárpátoktól az Adriáig dúló szörnyű vihar, az idegen gyülevész hadak megszállásának istenítéleti idejében, a magyar nemzeti eszmének, a népi ellenállásnak, az egységes táborba tömörített nemzeti akaratnak a Felvidéken Szent-Ivány József volt Krisztoforusza, aki a gyűlölet megáradt és tajtékzó vizeiben hatalmas vállaira vette a magyar nemzeti kisebbségi életnek rrrnden terhét és kockázatát, hogy a magyarságot jó harcokban megedzve, átmentse a jobb jövő számára. Ősi és az evangélikus egyház életében, valamint a magyar nemzeti és függetlenségi harcokban évszázadok óta kimagasló szerepet játszó család sarja volt, aki a „noblesse oblige” erkölcsi kötelezését életcéljának tekintette. Képzett, sokoldalú férfiú, aki jogi tudor- sága mellett kiváló nemzetgazdász, esztéta, nyelvész, történész, páratlan szervező elme, nagyvonalú politikus és egyházunknak meggyőző- déses, hithű, munkás, építő, szervező vezérférfia volt. Halhatatlan politikai érdemeit csaknem minden napilap részletesen ismertette. Ő volt az első Toldi Miklós-szerű jelenség a Felvidéken, aki a cseh terror alatt elalélt és megrettent magyar tájakon bátor kiállással és vakmerő fellépéssel utat mutatott a magyarságnak. A magyar nép szavazataival már 1920-ban az első csehszlovák nemzet- gyűlés tagja, ahol sok fejtörést okozott a cseh sovinizmusnak. — Szövetkezetének kereteire támaszkodva megalakította a magyar kisgazda- pártot, amely később átölelve az egész magyar társadalmat, a Magyar Nemzeti Párt nevet vette fel. — Nyolc évi küzdelem eredményeképpen a magyarságnak katolikus színezetű pártja, a keresztény-szocialista párt felhagyva különállását, a Magyar Nemzeti Párttal egyesült éppen abban az időben, amikor Csehszlovákia felbomlásakor egységes magyar fellépésre volt szükség. — Szent-Ivány József a magyar népi politikának kimagasló úttörője volt, alulról szervezte a magyarságot, hogy életerejét növelje és akaratát egységbe forrassza. Rendkívül erős szoEgy ilyen regölés bevezető verse a következőképpen hangzik: Amoda keletkezik egy nagy. sebes folyóvíz Abban legelnek csodaféle szarvasok : Csodaféle szarvasnak, ezer aga-boga Ezer templom-gyertya Gyulladván gyulladjék, aludván aludjék Ej ! Regürejtem, neked, neked, neked ejtem. Megszületett a Krisztus, örvendésre nagy az ok. örvendezzünk, vigadozzunk. Karácsonykor hálát adjunk. Szép ünnep, nagy ünnep, mindenkinek szent ünnep. Ünnepeljük .... A regölés során karácsonyi énekeket s régi magyar imádságokat mondanak Krisztus bölcsője körül. Szerte az országban lassan kivesznek a betlehemjárásnak szép szokásai. Itt még élnek s számomra felejthetetlen lesz ennek a vasmegyei karácsonynak emléke. Pásztor Pál. A de tempore énekek kiválasztására a legtöbb helyen nem helyeznek nagy súlyt. Rendszerint az a gyakorlat, hogy szombat délelőtt a tanító átküldi iskolás gyermekét a papiakra, a lelkész kiválasztja prédikációjához szabott énekét, s ha megtalálja a gondolatkapcsolatot, legfeljebb arra van még gondja, az ének általánosan ismert legyen. Ha azonban az énekeket nem a prédikációinkhoz, de közvetlen Istennek igéjéhez, illetve a perikópához és a perikópában feltüntetett üdvtörténethez alkalmazzuk, rájövünk arra, hogy a főének kiválasztása a legnagyobb probléma, az istentisztelet szépsége szempontjából pedig a leghálásabb feladat. Az alábbiakban néhány elvi szempontra utalunk. A perikópának egyik szépsége, hogy mindegyik ünnepi körnek megvan a maga alaptónusa, de ezen alaptónus mellett mindegyik magában foglalja az üdvtörténetnek egyéb mozzanatait. A várakozás, az előkészület időszakában az evangélista megrajzolja Jézusnak utolsó útját Jeruzsálembe. Advent úgy tűnik fel előttünk, mint az egyházi esztendő ünnepi nyitánya. Karácsonykor alighogy elhangzik a Megváltó születését hirdető örömhír, Rámában a gyász hangja hallatszik. A gyermekek megöle- tése már a karácsonyi időszakban előre veti Jézus szenvedésének az árnyékát. A böjt Jézus szenvedésének az időszaka, de nincs az a vasárnapi szöveg, amelyből felénk ne ragyogna a győzelemnek reménysugara. Jézusnak minden egyes szava, cselekedete, hallgatagsága, végtelen türelme győzelmének előjele. Zeneesztetikusok szerint Bachnak egyik legmesteribb ecsetvonása, hogy Karácsonyi oratóriumának első részében beékelte a Szívem szerint kívánom kezdetű éneknek szomorú dallamát, mellyel előre sejtteti Jézusnak bekövetkezendő szenvedését, önként kínálkozó alkalom, hogy ádvent első vasárnapján, amikor az evangéliumi textus azonos a virágvasárnapival, Geihardt Pálnak ,,Öh, miként fogadjalak" kezdetű énekére mi is megszólaltassuk e dallamot. Intő jel, hogy már az egyházi esztendő első vasárnapján, Jézus bevonulása ünnepén 3
