Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-13 / 50. szám
BftNCflKusmr kell ébrednie annak a tudatára, hogy a lelki gondozásnak ő nem az objektuma, hanem a szubjektuma. Az élő gyülekezet kialakítása nem egyszerű dolog. A szobrász, a festő élettelen anyaggal dolgozik. De ami él, azt nem olyan könnyű alakítani. - Azért az élő gyülekezet kialakításának vannak nehézségei és veszélyei. Az élő gyülekezetben senki sem maradhat gondozatlanul. De sokszor nincs megfelelő erő, nincsenek meg az anyagi feltételek munkások beállítására. Azután vannak a gyülekezetekben holt pontok, ahol a lelkiismeretes igehirdetés sem mutat fel eredményt. Kis gyülekezetekben is előfordulnak ezek, de sokkal nehezebb a helyzet a városi mammut-gyülekezetekben. Ha kerületekbe is osztják be őket, mégse képeznek zárt egységet. Mindig lesznek benne olyan részek, melyek nem tudnak asszimilálódni és idegen anyagot jelentve, zavarják a helyes vérkeringést. Megnehezíti a helyzetet, hogy nagyvárosokban nemcsak az egyház az az organizált tényező, amely a tömegekre hatással van. Mivel az élő gyülekezetnek nemcsak a templomban, ünnepnapon kell bizonyságot tenni lényegéről, hanem a hétköznapokban is, azért benne a fegyelemnek és a szeretetnek kell uralkodnia. A fegyelem kérdése nem könnyű dolog, mert azt nem lehet rendőri módon megoldani. A gyülekezetben se pénzbüntetést, se szabadság- vesztést nem alkalmazhatunk. Csupán a leikiismeret fölébresztését és a lelkiismeret parancsának a hangoztatását hirdethetjük. A büntetés | láthtó alakban úgy juthat kifejezésre, hogy a bűnöst attól az állásától fosztjuk meg, amelyet tiszteletből nyert. Az élő gyülekezet a testvéri szeretet és a felebarátok megsegítése gyakorlatánál nem azt a kényelmes utat választja, hogy a szegényeknek alamizsnát, kegyadományt nyújtson, hanem hogy azokat az akadályokat hátrítsa el, melyek a szegények és a nyomorúsággal küz- ködők számára az előre való haladást nehezítik meg s azután lehetőségeket adnak, hogy az illetők a saját erejükből biztosítsanak maguknak exisztenciát. Az anyagi és lelki nyomorúságban lévőknek nem szalmaszálat dobnak az elmertiléssel fenyegető hullámokba, hanem erős kézzel nyúlnak utánuk, hogy kiszabadítsák a veszedelemből. De az élő gyülekezetek kialakításával veszélyek is járnak. Az élő gyülekezetekben a közösségi érzés folytán azok, akikben a keresztyén élet lüktet és nagy kívánsággal akarnak keresztyének lenni, fölkeresik egymást, hogy kisebb közösségekben kölcsönösen épüljenek és erősödjenek. Ügy, mint az őskeresztyén egyházban, mikor az első keresztyének az apostolok idejében házanként jöttek össze és egyek voltak a kenyér megtörésében és a felebaráti szeretetben. Természetesen ennek az egyház keretén kívül kell történnie, mert a gyülekezetre nézve igen veszedelmes, mikor konventikulumok organizálódnak és mellékegyházakká lesznek, amelyek sokszor azt a látszatot mutatják, hogy ők a hitben gyöngéket megvetik s a megtértek és a meg nem tértek csoportjára osztják a gyülekezetei. Ez az erők szétforgácsolódásához vezet, nem a közösség ápolása, hanem a személy kultusza lép előtérbe, aminek elnyomorodás lesz a vége. A közösségi életben mély és őszinte keresztyénség lehet s azért aki tőle aggodalmasan elzárkóznék, az úgy cselekednék, mintha a növényt meg akarná védelmezni széltől, napsugártól s azt hinné, hogy így biztosítja annak fejlődését. A közösségnek azonban nem szabad arról elfeledkeznie s annak a tudatában kell élnie, hogy nem helvez- kedhetik az egész test fölé és alázatosan kell arra gondolnia, hogy ő a test egyik tagja csupán s hogy az egész organizmussal való összeköttetést semmi körülmények között sem szabad megszüntetnie. Az élő gyülekezetek kialakításánál ott leselkedik az a veszedelem, hogy a külső formát, az egyház jogi organizációját alábecsülik. Pedig az organizmus az, amelyben a lélek magának testet formál. Az egyház lényege szerint a Krisztus élő teste, de mégis csak szociális testület formájában jelenik meg. Azért a kereteket, az organizációt nem szabad elhanyagolni. Az elő gyülekezet sem engedheti meg magának azt a lukszust, hogy a történetileg kialakult szervezetet értéktelennek tartsa és azt higvje, hogy neki arra szüksége nincs. De bármennyire is sikerült az élő gyülekezet kialakításával járó nehézségeket és veszedelmeket legyőzni, mégsem juthatunk abba a helyzetbe, hogy azt mondhatnánk, már elég! Isten országában a vetés és az aratás soha meg nem szűnik ... Lie. Fizély Ödön. HÍREK Az esztergomi evangélikus egyház- község új templomát december 7-én szentelte fel D. Kovács Sándor püspök. Ugyanekkor iktatta lelkészi hivatalába Magyar Géza alesperes Molnár Gyulát, az esztergom-dorogi gyülekezet első lelkészét. LeJkcszbeiktatás. A hódmezővásárhelyi gyülekezet új lelkészét, Takács Jánost, dec. 14-én iktatja be hivatalába Benkóczy Dániel esperes. Szarvason az eddigi három lelkészi állás mellé megszervezték a negyedik rendes lelkészi állást. Evangélikus Napok. Az Országos Luther Szövetség dec. 13. és 14. napjaid Evangélikus Napokat rendez Ózdon és a környező szórványokban: Járdánházán, Putnokon és Borsodnádasdon. Szombaton este vallásos est lesz a templomban, vasárnap istentiszteletek és külön összejövetelek férfiak, nők és az ifjúság számára. Előadók: báró Radvánszky Antal. dr. Konkoly Elemér, dr. Vácz Elemér és dr. Gyimesy Káioly. A dunántúli egyházkerület lelkészegyesületei az egyházkerületi lelkészi becsületszék elnökévé Budaker Oszkár soproni lelkészt választották meg. Hogyan lehetne segíteni a teológushiányon? D. Kapi Béla dunántúli püspök legújabb körlevelében rámutat arra, hogy az utolsó esztendőkben a teológusok létszáma fokozatosan csökkent, a mostani tanévben pedig „aggasztó zuhanást mutat". Három évvel ezelőtt a soproni hittudományi kar hallgatóinak száma meghaladta a százat, most azonban csak 55 hallgató iratkozott be s ezek közül csupán 12 az elsőéves. A természetszerű apadást figyleembevéve, a megmaradó létszám „semmiesetre sem képes pótolni a lelkészi szükségletet". „Az ifjúság lelke — úgymond — másirányú vágyaktól feszül és fel kell készülnünk arra az időre, amikor nem külső előnyök, de kizárólag a belső hivatásérzet kényszerítő ereje viszi ifjain- kat a lelkészi pályára. Mert jönnek majd elszánt névtelenjei a bizonyságtevésnek, akik sorsukat üresnek fogják érezni az evangélium hirdetése nélkül. Egyházunknak mindent el kell követnie, hogy a teológus-hiány lelki, világnézeti okaival győzelmesen megbirkózzék s felébressze ifjúságunkban az egyházi szolgálat sze- retetét. De egyszersmind mindent el kell követnünk, hogy a teológus-hiány anyagi okait is megszüntessük. Ennek a feladatnak intézményes megoldása pedig csak olyképpen történhetik, hogy egyházmegyéink, gyülekezeteink, lelkészi karunk és egyes egyháztagjaink egész- I ben vagy részben magukra vállalják 1 egy-egy hallgató szükségletének biztosítását. Ebben az évben ez az összeg egy-egy teológus után kb. nyolcszáz pengő. Mivel nem remélhető, hogy minden testület ily nagy összeget áldozzon, I négyszázpengős félalapítványi részletet, í kétszázpengös negyed- és százpengős I nyolcadalapítványi részletet is létesí- j tünk s ezenkívül adakozásra szólítjuk I föl mindazokat, akiknek Isten ezen kö- 1 telesség teljesítésére anyagi erőt adott s akik az egyház oltárán áldozásban cselekvő egyházszeretetük bizonyság- tételét látják. Szeretettel kérem a gyű7
