Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-12-06 / 49. szám

MJttniMB FT

onnan van, hogy Isten szájából származik.

Előnye a káténak az is, hogy szerzője fokozott figyelemmel vigyáz mondatainak biblikus és hitvallásos tartalmára. Igaz, hogy ilyen kérdéseket, mint halál, őrőkélet, feltámadás, nem élez ki, de mondanivalóiban és megoldásaiban mindenütt az igaz és biblikus választ adja.

Újítás ebben a kátékiadásban az, hogv a befejező részben az úrvacsorái előkészüléshez is segédkezet nvújt az önvizsgálatra való útmutatásával. Tudtunk - kal ez az első ilyen vállalkozás az újabbkori magvar kátéirodalomban. A Miatyánkon alapuló „Útmutatása" meggyőződésünk szerint nagyon jól sikerült. Annyira jól, hogy gyermek és felnőtt egyaránt jól használhatja.

Volt a magyarázónak ahhoz is bátorsága, hogy a szociális kérdést is érintse magyarázatai során. Itt is az egyedül lehetséges feleletet adja. A keresztyén- ség ismeri, sőt szükségesnek ismeri a szociális igazságot. De csak azon az alapon, hogy a Mi Atyánkban mi mindnyájan teátvérek vagyunk.

Kátéirodalmunk ezzel az új kiadással határozottan nyert, hitoktatóink pedig azzal a tudattal adhatják tanítványaik kezébe, hogy jó és megbízható kátéból sajátíthatják el tanítványaink hitünk igazságait. M.

Kovács Endre:

Prága—Pozsony—Budapest

Magyar Élet kiadás. — 182 oldal.

Kezdő ember kezdő regénye, nagy igényeket nem támaszthatunk vele szemben. Saját életéről „számol be", kisgyermekkorától egészen a férfikor küszöbéig. Ami mégis érdekessé teszi számunkra ezt a „beszámolót", az a címben (ugyan helytelen sorrendben) megadott városhárcunszög. Pozsonyból indult, Prágában vajúdott és Budapestre érkezett ez az élet. Benne tükörképét kapjuk sok-sok felvidéki magyar ifjú külsőbelső fejlődésének, tévelygésének, iránykeresésének, hazatalálásának. Ha végig kísérjük őket azon az úton, amelyen Kovács Endre regénybeli énje, Somogyi György bolyong, Pozsonytól Prágáig, Prágától Budapestig, egyszerre megértjük a felvidéki fiatalság lelkét. Őket jobbról-balról nyíltan marták-savazták eszmék, irányzatok, politikai pártok és rendszerek, döfték-vágták őket kisebbségi alapon, de a sok hányás-vetésből, harcból, sebből, fájdalomból végül se maradt más, mint egy könnycsepp a szemben, amikor a „.szabadulás" hírére katedrájuk előtt a magvar Himnuszt kezdi énekelni a legifjabb nemzedék. Magyarok ők, testvérek, szeressük őket! — kiáltja felénk Kovács Endre a maga szerény eszközeivel s mi lélekben szótlanul megszorítjuk kezüket, mikor letesszük ezt a könyvet. íz.

Fári László és dt. Vermes Miklós: Korszerű fényképezés Budapest, 1941. — 340. lap.

December havában mindig időszerű kérdés a fényképezés. Tehetős szülőket azért ostromolják gyermekeik, hogy a karácsonyfa alatt a sok ajándék között a legértékesebb: egy jó fényképezőgép legyen. A szent estén pedig nem egy családban az a legkedvesebb szórakozás, hogy a nyári fényképeket együtt gyönyörködi végig az egész család.

Minden háború fellendítette a fényképezés iránti nagy érdeklődést s ezért

6

Szinte önkénytelenül felvetődik az a kérdés, hogy mikép keletkezik egy theologiai probléma? Miért éppen ez, vagy az a kérdés lesz problémává? Az egyháztörténet igazolja, hogy a keresztyénség ellen sokszor megindult a támadás és ilyenkor a theologia feladata volt, hogy a keresztyén hit tartalmáról számot adjon és igazságait megvédel- mezze. Az őskeresztyénségnek, az egyházi atyák korának, a reformációnak, a pietizmusnak, a felvilágosodás korának megvoltak a maguk theologiai problémái. Miután a protestáns theologia nem valami lezárt dolog és ebben különbözik a római katolikustól, azért természetes, hogy nem látja lezárva a fejlődést és hogyha a történeti események úgy alakulnak, hogy problémákat vetnek föl, akkor azoknak a szemébe néz, hogy azokat megoldja. Mert ha a theologia a tudomány elnevezésére jogot formál, altkor az élettel haladnia kell és belekapcsolódnia a mába. Ha nincs annyi ereje, hogy ezen kérdéseket tisztázza, akkor nem méltó a tudomány névre.

Kisebb-nagvobb theologiai problémák mindig voltak. Emlékezhetünk a Bibel-Bábel, a Krisztus történeti személyiségének a vitatására. Napjainkban az eschatologiai kérdések jutottak előtérbe. Ezek a problémák életet, mozgást jelentettek a theologiában. De vannak olyan időszakok, mikor a problémák az eleven húsba vágnak. Most olyan időket élünk, mikor szinte reánk zúdultak a problémák. Ki ne látná, hogy egy új világnézet kezd mindjobban tért hódítani? A nemzeti szocializmus olyan életforma lett, melyet milliók követnek. Nemcsak világnézetet, tudományt, művészetet ád, de új istenhitet is hirdet, totalitásra törekszik. Nemcsak háttérbe szorulunk, hanem fölöslegessé akar tenni. Vagyis a ma legfőbb theologiai problémája, hogy van-e olyan theologiánk, amely képes megbirkózni és diadalmasan kikerülni abból a harcból, melyet a ma zúdított reánk?

Hogyan vette fel az egyház a harcot a problémákkal? Az őskeresztyén egyház és a reformáció küzdelme nemcsak prédikálást, misszio- nálást jelentett. Az igazságért nemcsak vértanúhalált tudtak halni, hanem a tudomány fegyvereivel is felvették a harcot. Az egyházatyák, a reformátorok mind nagy, tudós theologusok voltak. Enélkül nem tudták volna diadalra vinni Krisztus ügyét. Mi hogyan vesszük föl a harcot?

A dolgozatok közt az egyik az elsőszámú theologiai problémát, a legnagyobbat, abban látja, hogy nagymérvű a theologiai bizonytalanság, ami abban áll, hogy nem tudjuk, hogy a letűnt liberális theologiai fejlődésből mi, helyesebben mennyi az, ami maradandó értékként ma is megáll? Tisztázandó, hogy a bibliai kritika és a történeti kritika eredményei milyen mértékben képezik alkotó részét a ma theologiá- jának és milyen hatással vannak a mai fejlődési irány vonalaira?

Aki a mai theologiai problémáknak a szemébe akar nézni és azok megoldásában közre akar működni, arra ez a bizonytalanság ilyen ólomsúlyként nem nehezedhetik. Ennek a feltétele pedig, hogy a tudomány fegyvereit mentül nagyobb mértékben kell a magáénak tudnia, hogy képes legyen azokkal hadakozni.

Isten örök kegyelmét, mely megjelent a Jézus Krisztusban, nem elegendő nekünk olyan keretek közt, olyan methodusokkal megismerni és hirdetni, amelyek gyöngén állják meg helyüket a mostani nehéz időkben. Ha valaki az ötven év előtti fegyverekkel indulna a háborúba, akármilyen bátran is venné fel a küzdelmet, nem sok reménye lehetne a diadalra. Űj fegyverek, új taktika szükséges a győzelemhez. Azért a theologia nem elégedhetik meg a bibliai keresztyénséggel, nem elégedhetik meg azzal, hogy csak annyit akar tudni, amennyit a biblia tartalmaz. A keresztyénség harcát a tudomány fegyverével vívta és fogja meg is vívni. Nem elégedhetünk meg olyan theologiával, mint amivel a szekták és futkározó atyafiak rendelkeznek, akik szintén prédikálnak és theologiát űznek s a bibliából mindenre tudnak citátumot és a helyet is megmondják, ahol az meg van írva. Mi nem szállhatunk le ezek nívójára, ami feltétlenül azt jelentené, hogy ebben az esetben bizonyos idő múlva ballasztként szabadulni kívánnák valamennyi tudós theologusunktól. Nekünk az a feladatunk, hogy ember- feletti erővel ebben a zűrzavaros világban tartsuk a nívót, hogy tudásban ne maradjunk el e világ hiábavalóságaival foglalkozó bölcsei mögött, bölcseségben és érettségben pedig birkózzunk meg a legnagyobb kételkedők és hitetlenek ürességeivel is. Lie. Fizély Ödön. .