Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-29 / 48. szám

A nagytarcsai népfőiskola. November 16-án nyitotta meg a nagytarcsai Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola negyedik évfolyamát a nagytarcsai templomban. Ebben az esztendőben olyan nagy az érdeklődés, hogy helyszűke miatt nem lehetett felvenni minden jelentkezőt. A létszám 32, a tavalyi 18-al szemben. Az ünnepélyt közének nyitotta meg, majd Szenczy Gábor lelkész intézett beszédet az új népfőiskolásokhoz s az oltár köré gyűlt ifjakat megáldotta és mindegyiknek vezérigét nyújtott át. A népfőiskolái tanárok nevében dr. Molnár Béla, népfőiskolánk felügyelője üdvözölte a fiúkat, biztosította őket szeretetükről. Ezekben a napokban volt a régi népfőiskolások találkozója, Tóth Mihály és Bikádi András volt népfőis- | kolások üdvözölték az újonnan jöttékét és örvendező lélekkel tettek bizonyságot arról, hogy számukra milyen áldott volt az az idő. melyet a népfőiskolán töltöttek el.

Évforduló. Ez év őszén volt 50 éve, hogy a bányai evang. egyházkerület aszódi leánynevelőintézete áldásos munkáját megkezdte. Az évforduló emlékére az Aszódi Leánynevelőintézet volt iskolatársainak szövetsége Fejes Zsig- mondné Németh Gizella székesfővárosi polg. isk. tanárnő kezdeményezésére, díszes selyemzászlót ajándékozott az intézetnek. A zászló ünnepélyes felavatására s az évforduló méltó megünneplésére lelkesedéssel készül az intézet volt és jelenlegi növendékeinek serege.

A zászló felavatását a tavasszal tartandó ünnepségen D. Raffay Sándor püspök úr végzi, mely alkalomra minden volt növendékét szeretettel hívja és várja az intézet vezetősége.

Lelkész Urak! Presbiter Testvéreim! Nem mindegv az, hogy kivel csináltatjuk a hitünkhöz és vallásunkhoz méltó kegyszereket. Mint ősi magyar protestáns kegyszerkészítő, egyedül állok az országban és éppen ezért a használati célnak megfelelő ízléses és művészi kivitelű Ürasztal térítőkét, úrvacsorái kely- iieket, kancsókat, keresztelő és kenyérosztótálakat szakszerűen készítek és tartok saját műhelyemben és üzletemben. Magam tervezem és készítem ezeket is, valamint ezüstből és bronzból nászajándékokat, ékszereket, ruhadíszeket, étkészleteket, jubileumi tárgyakat, stb. Aranyozok, ezüstözök. Törött ékszereket becserélek vagy megveszem. Hittestvéreimet becsületesen kiszolgálom. Hittestvéri nagyrabecsüléssel: Kiss Ferenc

presbiter, ötvösmíves, tanár. Budapest, IV., Haris-bazár 3. Tel.: 384-447.

A kiadóhivatal kéri azokat az előfizetőket, akik előfizetésüket vagy hátrálékukat még nem rendezték, hogy most már haladéktalanul rendezni szíveskedjenek, mert az anyagdrágulási és beszerzési nehézségek miatt, vállalt kötelezettségeinknek csak így tudunk eleget tenni.

8

gyűlöl majd, mert magyar vagyok. Izzó szemek sötét pillantásaira, idegen szavak fenyegető mordulására készültem fel, hisz idegen, sőt ellenséges nép anyái felé indultam.

Ott azonban, ahová én jutottam, nem a politika mozgatja a sziveket, hanem sokkal egyszerűbb, ősibb, mélyebb érzések. Fodros pólyában, hajnalpiros arccal aludt a gyermek. Nem az ellenségé, az anya gyermeke. S az anyával együtt hajolunk föléje, együtt mosoly- gunk reája. Gyűlölet nincs sehol. Szeretettel fogja meg a kezem, az én nyelvemen próbál beszélni és dicsekszik a kicsike erényeivel. Itt, a bölcsők fölött kell megszületni a szebb jövendőnek, itt kell összefonódni a kezeknek, itt kell összedobbanni a szíveknek.

A fegyverrel visszaszerzett, vérrel öntözött Bácska földjén nagy, mély hittel éreztem meg, hogy a jó Isten nem teremtett ellenségeket, csak testvéreket . . . Bíró Katalin egészségügyi védőnő.

Foglyok angyala (Foiytatás.)

Ha az „angyal” arcképe mögött az ember arcát keressük, közelebb kell mennünk a képhez. Minden ember jellemrajza olyan, mint az olajfestmény. Messziről harmonikus, hibátlan szépséget mutat. Színek és vonalak úgy olvadnak egybe, hogy gondolat, élet és lélek sugárzik belőlük. De ha közelebb megyünk, mindinkább elválnak a színek, törnek a vonalak, kiütköznek az érdes festékcsomók s lélekharmónia helyett zavaros festékkakofonia fogad. Túl közelről tehát nem szabad szemlélni egyetlen egy életet sem. De ne maradjunk az „angyallá” desztilláló távolságban sem, hanem keressük meg a kettő között azt a pontot, ahol húsból-vérből való, de újjászületett, Lélekkel telített embert kapunk.

Wrede Matildnál nehéz volt ezt a pontot eltalálni. Jellemző bizonyítéka ennek az is, milyen nehéz volt jó arcképet festeni róla. A finnek híres festője, Jámefelt kapott egyszer megbízatást, hogy örökítse meg Wrede Matild arcát a helsinkii Nemzeti Múzeum számára. Az általában könnyedén dolgozó festő sokat kínlódott ezzel a képpel s végül se tudott zöldágra vergődni vele. Egyrészt Matild nem tudott nyugodtan ülni, másrészt Járnefelt nem találta a modellt ülőben az igazi Wrede Matildot.

Barátja, Aho Juhani, a kiváló író segített Járnefelten. Vendégül látta Matildot Járnefelttel egyidőben a birtokán. S ott valósággal csapdát állítottak neki. Egy napos délelőttön lesétált Aho Matilddal a kertbe s ott szembeülve vele órák hosszat meséltette fogoly „barátairól”. Két oldalt a bokrok mögé pedig előre elhelyezett két festőállványt s mikor Matild belső hévtől áttüzesedve idézte Aho elé „barátait”, egyik oldalon Járnefelt, a másikon Aho felesége (szintén kitűnő festőművész) látott munkához s ebédig két elsőrangú képet hoztak tető alá Maliidról.

Az ember-Matildot kereső jellemrajzíró se tehet mást, minthogy odaállítja Matildot „barátai” közé s ott igyekszik elcsípni olyan jellemző pillanatfelvételeket, melyek összeadják számukra a húsból-vérből való, de újjászületett, Lélekkel telített ember-Matildot. Mert a Lelket bizony nem lehet leírni, azt csak átélni, megtapasztalni lehet. S a világosságot se lehet megmagyarázni, csak — látni. S ahol fény van, ott árnyék is van. De árnyék nélkül nem is tudnánk látni. Az árnyék teszi a dolgokat plasztikussá. Nélküle a fény mindent „elnyelne” és semmit sem mutatna. Matild jellemének árnyékai is csak plasztikusabbá, élőbbé és elevenebbé teszik alakját. Ügy szokták ezt kifejezni: minden nagy egyéniség jelleme tele van „ellentmondásokkal”. Lássunk csak pár ilyen „ellentmondást”! (Folytatjuk)