Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-22 / 47. szám
részesíti egyházi és lelki javak adományaiban. De tudni kell annak az angliai anglikánizmusnak is, mely azt a nagyon fontos kérdést akarja egyházi érdekek szemszögéből megoldani, hogy az elaggott püspökök katedrálisai milyen személyekkel töltessenek be. Hosszú idő óta először van olyan angol miniszterelnök, aki az anglikán, azaz az államegyháznak a tagja. S miután Angliában a püspököket a miniszterelnök •előterjesztésére a király nevezi ki, nagyon remélik, hogv olyan püspöki kart kap az anglikán egyház a legfőbb állásokba, akik az angol pápaellenes magatartásban szilárdan megállanak. Ilyen és ezekhez hasonló példákat sorolhatnánk fel a világ majdnem valamennyi államának életéből s minden példa azt igazolná, hogy a keresztyénség látja azt a szándékot, amelyet vele szemben táplálnak a különböző gondolkodású államok s azoknak vezérei, de mégsem akar felébredni helyzete világos felismerésére. Sokan vagyunk abban a meggyőződésben, hogy a jelenlegi háború a mai nagy nemzetektől óriási és erőntúii áldozatokat követel s a kis nemzetek áldozatai sem jelentéktelenek, de miután mégis csak a fegvverek döntésének napjait éljük, ez a nehéz döntés abszolút mértékben elhatározó jelentőségű lesz Európára, Amerikára, magára a keresztyénségre s ezt nemcsak a harcoló katonák tudják, hanem a nem harcolóknak is tudni kell, épen ezért nem utolsó sorban magának a keresztyénségnek is látni kell ezt. Az idézett támadások, az eddig elrejtett támadások és megsemmisítő szándékok, mindazok a gondolatok, melvek a keresztyénséggel foglalkoznak, feltörőben vannak. Minél inkább vagyunk nvugalmi helyzetben, s minél inkább közeledik a befejezés gondolatának a kívánása, annál inkább hallatszanak a lehetőségek, a vágyálomnak tetsző prófétálgatások s általában azok a jelenségek, amelyeket figyelemre kell méltatni a keresztyénségnek. Eey neofita gondolkodó lélek adta ezt a mondatot: a keresztyénség akkor volt a legerősebb, mikor 12 tagja volt. Tétele protestáns fülnek kedves, nemcsak azért, mert ilyen s ehhez hasonló sok tételt adott már közösségeinek, hanem azért is, mert lelki és emberi tudása és tapasztalata eddig a történelem folyamán mindig azt igazolta, hogv a leghatalmasabb birodalmak s a gigantikus méretű lelki hatalmak állandóan ki voltak téve a belülről feltörő eretnek mozgalmaknak, amelyek mind önmaguk megsemmisítését szolgálták. Megdönthetetlen tény az, ha történelmi alátámasztást nem is tudunk adni ennek a mondatnak, hogy a zsidóságot maga a zsidóság teszi tönkre s a görög keleti orosz egyháznak is legnagyobb ellensége görög keleti talajon nőtt fel. De azt is vallani kell. hogy hiú ábrándot hajszolna az a bíboros, aki azt gondolná, hogy a protestántizmust egv kívülről iövő akcióval s hosszú idő következetes munkájával el lehet tüntetni a világból, aminthogy dőre gondolat lett volna a protestántizmus bármely nagy vilápdiadalmas dicsőségében is azt gondolni, hogy a protestántizmus előbb, vagy utóbb megszüntetheti a katolicizmust. A kollektív támadások, amíg az egyházon kívülállók részéről intézteinek, bármely veszedelmeseknek is látszanak, nem tudják elvágni az egyház életének fonalát. Ezt minden egyházát szerető embernek tudnia kell. Természetesen a helyzetnek ilyen ismerete egv pillanatra sem szabad, hogy elbizakodottá tegye a keresztyénségnek akár egyik, akár másik akár az erősebb, akár a gyengébb csoportjait. Sőt igen erős kollektív önvédelem háborúját kell kiépíteni. Egyik egyház se gondolhat arra, hogy vele szemben kívülről valók nem fogják a támadást megkezdeni. Ezt megpróbálja a hitetlenség, mmt ahogy ezerszer megpróbálta már. De az önvédelmi harc eshetőségeit latolgatva, mindennél világosabban kell tudni azt, hogy ebben a harcban idegen talajról jött zsoldosok, áttérített, vagv elkeresztelt lelkek nem sokasítják. sőt inkább gyöngítik a saját frontot. Csak arról lehet szó, hogv egyik egyház önzetlenül odaáll a másik egyház mellé, ha az a legerősebb harc előtt áll. A kommunizmus ideje alatt nemcsak a római katolicizmust akarták megszüntetni s ma sincs olyan egyoldalú gondolat, hogv vapy a római, vagv a protestáns keresztyénségnek meg kell maradni- Épen ezért nem lehetne vitás az, hogy mit kellene tenni ma a keresztyénségnek. S miután emberek élnek az egyházon belül s emberek irányítják EiffiMljELEr rés, később esetleg: priorok, perjelek, kanonokok és így tovább. Álljunk meg egy pillanatra és ha a címek ellen már semmit nem tudunk tenni, legalább a saját portánkon ne engedjük a rosszhangzású címek elburjánzását. Ha pedig ez sem vihető keresztül, akkor indítványozom, hogy foglaljuk pontos szabályzatba, hogy kit mikor, milyen cím illet meg, nehogy címzésünk és megszólításunk valakinek zokon essék. Fülöp Dezső. Diákjaink testvérközsége Az Országos Protestáns Diákszövetség ezévben különösen gazdag működést fejt ki. Ez a diákszövetség mindabban átalakul a régi bajtársi egyesület szelleméből az egyházias, hitvallásos ifjúság mozgalmi gócává, A Soli Deo Glóriák és az Egyetemi Luther Szövetségek szép lendülettel dolgoznak benne s a Szövetség úgy anyagi, mint lelki, szellemi tekintetben jól támogatja a taoegvesii- leteket. Kötelességének tartotta a Diákszövetség azt is, hogy Erdély újjáépítéséből, s felsegítéséből is tevékenyen ki vegve a részét. Ezért testverközségének fogadta a székelyföldi Póka községet. A község református székelyek düledezö temploma köré épült. Ez egyik legrégibb temploma Erdélynek s az örök szegénység lehetetlenné tette az újítását. Ma már nem is használható, mert bedőléssel fenyeget. Az istentiszteleteket az iskolában tartja az idős lelkipásztor, aki belefáradva az életbe, s a húsz éves erőfeszítésbe, nyugalom után áhítozik, de egyelőre nincs, aki felváltsa őrhelyén. A falu népe értelmes, öntudatos, erős székelvség, akit még a lenyűgöző szegénység sem tudott kiábrándítani az életküzdelemből. Törekvő népe nagy terveket szőtt a hazakerüléskor. A falunak tanulásra vágvó, tehetséges fiai vannak, művelődést szomjazó népe, s j azért a Protestáns Diákszövetség abban ismerte fel hivatását, hogv mint diák- szövetség, elsősorban a falu művelődésének ügyét vigye előre. Első feladatnak látszott a pókai népkönyvtár felállítása. A Diákszövetség hatalmas könyvszerzési akciót indított s a budapesti könyvkiadók és kereskedők (különösen a protestánsok) dicséretére legyen mondva, póka részére olyan modern, s magvar könyvtár jött össze, hogy megirigyelhetné bármelyik budapesti közművelődési egyesület. A legújabb és legértékesebb könyveken fog művelődni Póka lakossága. Második feladatnak azt találták, hogy segítséget nyújtanak tanulni vágyó székely gyerekeknek. Ennek az akciónak során máris Budapestre hoztak egy leánypolgáristát, s elhelyeztek a szentendrei református polgáriban, mely inter- nátussal is rendelkezik. A leánvka ruhaneműjét egyetemista leányok adták össze. Felhoztak és elszerzödtettek, ta- noncotthonokban elhelyeztek két iparosnak készülő fiút is. A kultúrális megsegítés legnagyobb vállalkozása lesz a nyári népfőiskolái tanfolyam A Diákszövetség kis munka- közösséget fog kiküldeni Pókára, s három hetes népfőiskolái tanfolyamon nem is 3
