Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-15 / 46. szám
— nagyon helyesen — tisztelettudóan és »tiszteletadással megy el, egyházi jeleink és jelvényeink előtt teljes közömbösséggel járjon. Tudtommal dogmatikai akadály evangélikus szemléletünk szerint nem hátráltatná ennek a reprezentatív és nevelési szempontból annyira jelentős problémának a gyakorlati megoldását és egységes rendezését. A rendtartás 7. és 79. pontja szól a bibliakörök szervezéséről, heti bibliaórák és a külön ifjúsági istentiszteletek tartásáról. Ezek ma már az ifjúság vallásos nevelésének oly bevált módszerei, hogy végrehajtásuk kötelező voltát lehetne általában kimondani. Egyházunk egyetemes érvényű törvénnyel kötelezte lelkészeinket a gyülekezeti belmissziós munka végzésére. És mivel az ifjúsági belmissziós munka tőként ezekben a munkaformákban mozog, vájjon miért ne kötelezhetnénk minden vallástanító lelkészünket bibliakörök szervezésére, bibliaórák tartására, hozzávéve még az ugyanezen célt szolgáló evangélikus diákegyesület és reggeli istentiszteletek megszervezését és munkábaállítását is? Ebben a tárgykörben mozog iskoláink tanári karai egységes vagy csak inspekciós részvételének a kérdése az ifjúsági istentiszteleteken. Mindkét oldalról tiszteletreméltó érveKet hangoztatnak. Akik azt hangoztatják, hogy az egységes részvétel a kívánatos, rámutatnak az inspekciós rendszernek botránkoztató jellegére, amely a tanuló előtt nevelőinek templombajárását mintegy kényszerszolgálatként tünteti fel s az egyházias és vallásos nevelés szellemére gátlólag, sőt tán rombolólag is hat. Viszont példaadóan erős és építő nevelőhatás sugárzik ki abból, amit a tanuló egész életére magával vihet, ha tanári karát minden vasárnap ott látja maga között az istentiszteleten. Ez tagadhatatlan. Másrészt a tanár (tanító) így meg arról panaszkodhat, hogy csaknem teljesen kiszakad a felnőtt gyülekezet istentiszteleti életéből, ha csak két istentiszteletre nem akar járni, ami sokszor kivihetetlen. Az adott helyzetnél fogva most már itt mindenki aszerint dönt, amelyik oldalról a kérdést nézi. Szerintem azonban e kérdést is helyesen csakis a közszolgálat oldaláról nézhetjük. Lássa a tanár ebben is hivatása teljesítésének egy módozatát, mely a többihez hasonlóan tőle ugyancsak lemondást, az ifjúság érdekszolgálatához történő alkalmazkodást kíván. Hogy pedig a nevelőnek is legyen alkalma többszörösen résztvenni a felnőttek istentiszteletén és az ifjúságnak is legyen alkalma ebbe fokozatosan bekapcsolódni; korlátozzuk a külön ifjúsági istentiszteletek tartását a tanulmányiszorgalmi időre. Az ú. n. karácsonyi, húsvéti és nyári szünidőkben részt vehet így a nevelő és a tanuló is családjával, illetőleg hozzátartozóival a gyülekezeti istentiszteleten. Ezt sok tiszteletreméltó családi szokás is megkívánja a nagy ünnepek alkalmával (családi gyónások), vagy a nyári elutazásnál. A nevelők szolgálatonkívüli ideje a közös kíséretet és ellenőrzést is nehézzé, sokszor megoldhatatlanná teszi és a vallástanárnak mindig módjában van, hogy szemmeltartás és számonkérés formájában ellenőrizze növendékeit a gyülekezeti istentisztelet látogatásának szempontjából is. Közelmúltunk tapasztalatai kívánnák a Rendtartás 78. § 11. pontjánál, amelyik a tantervi változtatásról és módosításról szól, annak a biztosítását, hogy tantervi változtatás és módosítás ne legyen addig végrehajtható, amíg az ezeknek megfelelő tankönyvek rendelkezésre nem állnak. Az állami Rendtartással párhuzamosan, esetleg azzal szemben is ki kellene domborítani azokat a nevelői érdekelveket, amik egyházunk jellegzetes nevelőszempontjai szolgálatában állnának. Itt gondolnunk kellene a következőkre: A Rendtartás 52. §-a az állami Rendtartásnak megfelelően több olyan ügykört (a tanulók iskolánkívüli elfoglalását, szórakozását illetően) egyenesen az igazgatói hatáskörbe utalja, amelyek eddigelé — legalább is a jogszokás szerint — iskoláinkban az osztályfő, illetőleg a tanári kar illetékességébe tartoztak, sokszor szavazat döntéshez kötve. Nemcsak a múlt jogszokása, de a józan ész is azt diktálná, hogy e kérdésben az igazgatói döntést ahhoz a szaktanári, osztályfői, vagy tanárikari javaslathoz kötnénk, amely egyszerűen adott helyzete folytán lehet tájékozottabb a tanuló oly személyi és tanulmányi vi- szonyiaban, melyektől e kérdésekben az érdemi döntés függhet. A 78. § 15. pontja az osztályonkénti közös osztályzókönyv haszHÍREK Az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítését az elnökség november 24-én d. u. 7 órára az üllői-úti tanácsteremben tűzte ki. Lelkészbeiktatás. A Budapest—Deáktéri német nyelvű egyházközség november 9-én iktatta a Broschkó G. A. tb. esperes halálával megüresedett lelkész.i hivatalába egyhangúlag megválasztott új lelkészét: Güttler Vilmost. A beiktatást Mohr Henrik alesperes végezte II. Tim. 2:15. alapján, majd az új lelkész tartotta meg beköszöntő igehirdetését a 23. zsoltár 1—4. alapján. A Lutheránia szép karéneke után az új lelkész záróimát mondott és áldást osztott. Az istentiszteletet követő közgyűlésen dr. Gün- disch Guidó egyházfelügyelő mondott az egyházközség nevében meleg üdvözlő szavakat és átadta a meghívó-levelet. D. Raffay Sándor püspök a bányai egyházkerület, a MELE és a közös templomban együtt szolgáló magyar egyház részéről köszöntötte az új lelkészt és a régi római jog három alapelvének megtartására buzdította. A budaoesti egyházmegye nevében Kemény Lajos esoeres, a Deák-téri testvéregyházak iskoláinak és tantestületének nevében dr. Renk Ernő iskolafelügyelő, a győri egyházközség nevében Szabó József ig.-lelkész mondottak üdvözlő szavakat, majd Fü- zesy István másodfelügyelő az írásban érkezett üdvözlések hosszú sorát ismertette. Güttler Vilmos hálásan köszönte meg úgy az egyházközség bizalmát, mint az üdvözleteket és a jókívánatokat. Délután a Frauenbund tartott szeretetven- dégséget, melynek művészi műsorában Szikra Lajos hegedűművész igen nagy sikert aratott. Nemzetvédelmi kereszt. Dr. Streicher Andor szatmári alispánnak, a tiszavidéki egyházmegye felügyelőjének és dr. Arad- ványi Endre kir. törvényszéki bírónak, a tiszai egyházkerület jegyzőjének a Kormányzó úr a forradalmi időkben kifejtett hazafias magatartásukért nemzet- védelmi keresztet adományozott. Egyházlátogatás. Október végén D. Kapi Béla püspöki egyházlátogatást tartott a surdi gyülekezetben és a visszatért légrádi gyülekezetben, Belmissziói munkaprogram. Az egyetemes egyház kiadásában negyedik évfolyamában jelent meg az 1941—42. évre szóló belmissziói munkaprogram. A 428 oldal terjedelmű vaskos kötet az ifjúság egyházi gondozása, a felnőtt egyháztagok gyülekezeti gondozása és a presbiterek lelki gondozása c. fejezetekre oszlik, melyen belül reformációi, ádventi, böjti és nagyheti igehirdetéssorozatok, valamint vallásos előadások és evangé- lizáló sorozat, továbbá bibliaköri munkaanyagok találhatók. A Országos Evangélikus Tanáregyesület Budapesten, 1941 november 8-án tartotta rendes évi közgyűlését. A Deáktéri díszterem megtelt előkelő vendégekkel és a nagy számban megjelent vidéki és fővárosi tagokkal. Jelen volt Raffay Sándor, Kovács Sándor és Tú- róczy Zoltán püspök, Oberle József tan. főtan, a főigazgató képviseletében, a testvéregyesületek kiküldöttei, a teol. fakultás tanárai, stb. Bánkúti Dezső elnöki megnyitója után Mályusz Elemér 7
