Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-08 / 45. szám
MWCflIKUlÉLEf Matild megállt egy pillanatra. Körüljártatta tekintetét az arcára tapadó, tágra nyílt szemeken s feltette a kérdést: — Megmondjam, mi jutott eszembe, mikor ezt a mesét hallottam? — Igen, igen! Tessék csak! ... — hangzik köröskörül. — Bizony arra gondoltam, kedveseim, hogy valamikor mindnyájan olyanok voltunk, mint az ifjú sasok. Nagyon régen, amikor az élet olyan sugárzón és sokatígérőn ragyogott előttünk, mint a májusi égbolt. Ugye, mindannyian fölfelé szerettünk volna szállni, valami szépet, nagyot elérni. S vonzott bennünket minden, ami tiszta és ragyogó, mert tudtuk, hogy az a mi hazánk, a fény, a világosság . . . De odalent a kövek közt, sötét hasadékokban leselkedtek a mérgeskígyók. S mi mégis leszálltunk a földre, letelepedtünk a kövekre. Elfelejtettük a fölfelé szárnyalást, megúntuk a világosságkeresést. Egyesek belefáradtak, mások elkényelmesedtek, nehezükre esett minden erőfeszítés .. . Megint mások gyönyört, testi örömöket hajszoltak, s ez kötötte őket a földhöz . . . Elég az hozzá, leereszkedtünk, itt maradtunk s észre se vettük, mikor csúszott keblünkbe a kígyó, mikor mart bele testünkbe-lelkünkbe. . . Talán megpróbáltunk még szárnyalni, ég felé röppenni, de nem ment, nem ment többé . . . Csak süllyedni, zuhanni bírtunk. S alattunk tarajos hullámfogát csattogtatta a halál tava. . . A halász már nem tudott segíteni ezen a szerencsétlen sasmadáron. Nem tudta elkapni zuhanás közben, már csak holtan tudta kihalászni a tóból. De lássátok, miértünk kinyúlt egy drága kéz, meg tud bennünket ragadni, el tud kapni még a leghalálosabb zuhanás közben is. Ellenmérget adhat a legszörnyúbb kígyómarás ellen is.. . S. ha valaki kezébe adja magát, nemsokára szállhat, szárnyalhat újra, még ha százszor törött volt is a szárnya . . . Tudjátok, mi ennek a kígyómarásnak, a bűnnek ellenmérge? Nem? Akkor ehhez egy másik történetet kell elmondanom innét a Szentírásból, ni! Mózes IV. könyvének 21. fejezetében találhatjátok, hogy egyszer Isten választott népe, Izrael is megúnta a felfelé törekvést és zúgolódott Isten és Mózes ellen. Az Úr pedig ,,bocsáta a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izrael népéből. Akkor méné a nép Mózeshez és mondának: Vétkeztünk, mert szülöttünk az Űr ellen és te ellened; imádkozzál az Űrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Űr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára, és ha valaki megmaratíatik és feltekint arra, életben maradjon. Csinála ezért Mózes rézkígyót és feltűzé azt póznára. És lön, hogy ha a kígyó valakit megmart és az feltekinte a rézkígyóra, életben maradt.” (IV. Mózes 21:6—9.) És most lássátok, mit mondott erről az Űr Jézus? Itt van a János evangéliumának 3. fejezetében: „És amiképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának is felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (14—15. vers.) Az Űr Jézus felemeltetett a világ fölé ott a Kereszten. Csak egy hívő pillantás oda fel s erejét veszti a kígyóméreg azonnal. Megszűnik a zuhanás, megerősödnek a lankadt szárnyak s szárnyalhatunk újra fölfelé, napunk és fényforrásunk felé, mint valamikor . . . Nos, barátaim, ki akar most velem felpillantani oda a megmentő Keresztre? Én is! Én is! Mindnyájan! — hangzik jobbról-balról. Mélységes csönd támad. A fejek lecsuklanak, a kis pislogó lámpa sárga aranyat csurgat reájuk s a szárnyaszegett, összetört sasok szomorú köréből esdő fohász szárnyal oda fel, a Megmentőhöz, aki ismeri ezeket a kígyómarta, törött szárnyú, szürke madarakat. Már alig élnek, már félig holtak, de „a kik az Ürban bíznak, erejök megújul ,szárnvra- kelnek, mint a saskeselyűk . . .” (Ésaiás 40:31.) S ez az egy szív, egy lélek imádság, itt a pékműhely rosszlevegőjű, ócska padlásán, teszi megrendíthetetlenné Matild szívében a hitet, hogy a „kinyújtott kéz” már megragadta őket s egyszer még szárnyra kelnek mindannyian, „mint a saskeselyűk”, pompázó, fénylő magasságok felé . .. köszöntötték az új lelkipásztort, aki együttes válaszában gyülekezete számára kért minden szeretetet és segítő készséget. Evangélizáció. Október 31-én kezdődött a szentesi evanpélizáció. A budaivári egyházközség egy hétig tartó evan- gélizációs összejövetelein a hallgatók száma napról-napra növekedett. November hónapban Kiskörösön, Nagytarcsán, Celldömölkön és Kolozsváron lesz evangélizáció. Halálozás. Sípos András, a Dunaha- raszti és környéke missziói egyházközség lelkésze október 30-án 55 éves korában, váratlanul elhunyt. November 1-én kísérték hívei és lelkésztársai nagy részvét mellett a dunaharaszti temetőbe. Dr. Wiesinger Frigyes, a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza-kórház igazgató- főorvosa hosszú betegség után október 29-én 65 éves korában hunyt el. Nemzetvédelmi kereszt. Dr. Szu- chovszky Lajos pestszenterzsébeti lelkészt a Kormányzó úr önfeláldozó hazafias magatartásáért nemzetvédelmi kereszttel tüntette ki. Ugyanezt a szép kitüntetést kapta dr. Fritz László táblabiró, az Országos Luher-Szövetség igazgatója. A rákospalotai egyházközség új nagy templomának felszentelése november 16-án lesz. A pesti németnyelvű egyházközség új lelkészét, Güttler Vilmost, november 9-én' d. e. V2IO órakor kezdődő istentiszteleten iktatja hivatalába Mohr Flenrik alesperes. Evangélikus Nap Gyulán. Az Országos Luther-Szövetség nov. 8. és 9-én Lvangélikus Napokat tart a gyulai egyházközségben. ifjúsági konferencia, vallásos est, istentiszteletek, Lutherszövet- ségi gyűlés, nőegyleti szeretetvendég- ség és a sarkadi liókegyházban tartandó ünnepély adja a sorrendet. Előadók, illetve igehirdetők: Kiss János, Endreffy Zoltán, tíenkö István, Harmati György, Zászkaliczkv Pál, dr. Gyimessy Károly, Turóczy Zoltán, dr. Mádv Zoltán és dr. Gyimessy Károlyné. Új evangélizátor. Csepregi Béla, aki az utóbbi időben a népfőiskolái munkában teljesített szolgálatot, nov. 1-től teljesen az evangélizáció munkájának a szolgálatába állott. Halálozás. Gaudy András ny. hosszúfalui (Brassó m.) igazgató-tanító okt. 31-én,-Mezőtúron, hosszas betegség után 76 éves korában elhunyt. Az elhunytban dr. H. Gaudy László budapesti vallástanítási igazgató, lapunk szerkesztőbizottságának tagja édesatyját gyászolja. Lelkész Urak! Presbiter Testvéreim! Nem mindegy az, hogy kivel csináltatjuk a hitünkhöz és vallásunkhoz méltó kegyszereket. Mint ősi magyar protestáns kegyszerkészítő, egyedül állok az országban és éppen ezért a használati célnak megfelelő ízléses és művészi kivitelű Ürasztal térítőkét, úrvacsorái kely- heket, kancsókat, keresztelő és kenyérosztótálakat szakszerűen készítek és tartok saját műhelyemben és üzletemben. Magam tervezem és készítem ezeket is, valamint ezüstből és bronzból nászajándékokat, ékszereket, ruhadíszeket, étkészleteket, jubileumi tárgyakat, stb. Aranyozok, ezüstözök. Törött ékszereket becserélek vagy megveszem. Hittestvéreimet becsületesen kiszolgálom. Hittestvéri nagyrabecsüléssel: Kiss Ferenc presbiter, ötvösmíves, tanár, Budapest, IV., Haris-bazár 3. Tel.: 384-447. Az Országos Luther Szövetség Kolozs- város tervbevett november 15. és 16.-i Evangélikus Napjait egy héttel későbbre halasztották. Felügyelő beiktatás. Nemes dr. Mihályi Sándort, a veszprémi egyházmegye felügyelőjének fiát, Sikátoron felügyelői tisztségébe beiktatták. Az alag-dunakeszi fiókegyház reformációi emlékünnepén művészi műsor keretében Pásztor Pál budapesti segédlelkész hirdette az Igét. 8
