Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-01 / 44. szám
niai élet és a keresztyénség a dán ke- resztyénség. Skóciában november 30—dec. 7-éig az egész országra s annak minden rendű polgárára kiterjedű evangélizáció lesz. Az angol parlament tagjai 224 aláírással beadványt adtak a kormánynak azzal a kérelemmel, hoo^ a vallástanítást Anglia minden iskolájában kötelezőig vezessék be és ezt a munkát állítsák állami felügyelet alá. A svájci egyházi lapok enyhe szarkazmussal tárgyalják a magyar református külmissziói szövetség azon gondolatát, hogy a most folvó orosz háború befejezése után a magyar misszionáriusok az orosz területen élő finn-ugor testvérek misszionálását vállalni akarták.*A lapok cikkírói abban a véleményben vannak, hogy ez nálunk nem keresztyén, hanem faji kérdés csupán. Schweitzer Albert volt strassburgi teológiai egyetemi tanár, mint ismeretes, nemcsak kiváló teológus, hanem elsőrangú muzsikus is s mindezeken felül orvos is, aki a saját költségén tart fenn kórházat Lambaréna benszíilöttjei részére. Schweitzer a háború megkezdése óta kórházában tevékenykedik. A Nobei-díj békedíjára egy dán egyházi lap Dr. Keller Adolf svájci egyetemi teolóoiai tanárt ajánlja, aki nagy nemzetközi és egyházközi tevékenységével hathatósan szolgálta a világ népei közötti béke ügyeit. G. L. HÍREK Az egyetemes egyház évi rendes közgyűlése november 7-én d. e. Va 10 órakor kezdődik a Deák-téri leánygimnázium nagytermében. Az előkészítöbizott- ságok ülései már nov. 3-án megkezdődnek. November 6-án d. u. 5 órakor lesz a Deák-téri nagyteremben az egyetemes közgyűlés elöértekezlete. Ugyancsak 6-án d. u. 6 órakor lesz az egvetemes közgyűlést megnyitó és gvámintézeti istentisztelet a Deák-téri templomban, melyen a szent szolgálatot D. Kapi Béla püspök, az egyetemes egyház lelkészelnöke végzi. Az egyetemes közgyűléssel kapcsolatban az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége nov. 4-én, az Evangélikus Papnék Orsz. Szövetsége, valamint a MELE nov. 6-án, a Gusztáv Adolf Gyámint.ézet és az Országos Luther- Szövetség szintén nov. 6-án, a Misszióegyesület nov. 5-én, a Tanáregyesület 8-án tartják közgyűléseiket és egyéb összejöveteleiket. Az erdélyi egyházmegye megalakulásáról már hírt adtunk. Pótlólao közöljük, hogv az új egyházmegye a visszatért egyházközségek közül ezidőszerint öt egyházközségből áll. Az új egyházmegyei elnökséget: Járosi Andor esperest és dr. Schneller Károly egyházmegyei felügyelőt beiktató közgyűlésen dr. Zse- dényi Béla, a tiszai egyházkerület világi főjegyzője indokolta meg az új egyházmegye megalakításának szükségét. A gyámintézeti istentiszteleten Marcsek János egyházkerületi gyámintézeti elnök hirdette az Igét. A beiktató istentiszteletet, mint már jelentettük, Túróczy Zolán püspök végezte. Vészharang II A teológus-hiány belső okairól A vész, amelyet vészharanggal jelentettek be, először a teológusok számának megcsökkenésében mutatkozott. Egyházi közvéleményünk, amelyik egy ideig teológus-túltermeléstől félt, most egyszerre az ellenkező végletbe csapott át. Míg eddig éveken át állandóan az volt a jelszó, hogy helyezzük el a sok állásnélküli teológust, mindegy, hogy milyen anyagi feltételek mellett, mert örülniük kell, hogy egyáltalán helyhez jutnak, — most egyszerre észreveszik csaknem ugyanazok, akik a múltkori elvet vallották, hogy ilyen javadalmazás a hiegválto- zott viszonyok között igazán nem vonzhat senkit. És akkor eqyszerre ott találtuk magunkat, hogy senki sem hitt többé a Szentlélek erejében, senki sem hitt abban, ami pedig nagyon sokszor megtörtént a múltban, hogy azok, akik talán más célból, nem tisztán a szolgálatért mentek papi pályára, mire kikerültek a kohóból, hivatottakká lettek. A lelki háttérnek ez a hirtelen, szerencsétlen megváltozása volt az első, ami akadályt jelentett sokak számára. Csakugyan csak a hivatottak, az előre elhívottak helye a teológia? Isten lelke nem tudná felhasználni a tanulás éveit a belső átalakításra? Ilyen kérdések hangzottak el. Ezek mellett pedig hogyan legyen bátorsága elszánni magát annak, akit még csak hívogatott magához, de nem pecsételt még el a szolgálatra az Úr? A második nagyon is szorosan kapcsolódik az előbbihez. A bizonytalanság, amelyik a nekiinduló ifjúság előtt egyszerre megnövekedett. újabb tápot kapott akkor, amikor az idők változása folytán szembe került egymással a papi szolgálat és a lelkész közéleti szerepe. Oka ennek, kár volna tagadni, a német egyházi élet nagy válsága. Az ottani nagy vita hullámai hozzánk is eljutottak. Mi is értesültünk arról, hogy a német életből kiküszöbölik a „politizáló egyházakat és egyháziakat-’, és mert csak a katolikus egvház erősebb hazai politikai tevékenységére gondoltunk, még helyeseltek is neki sokan. A Deutsche Christen mozgalom, ugyanakkor, amikor a politikai szereplés ellen szólt, erősen politikai jellegű egyháziasság lett. A hitvalló egyház pedig, ugyanakkor, amikor erősen védelmezte azt a jogát, hogy az élet minden területén képviselhesse az Ige üzenetét, lassan visszavonult attól és megkísérelte a belső, gyülekezeti munkát. Ez a két jelenség, ha még nem is mutatható ki teljesen, mert hiányzik hozzá a történeti távlat, nálunk is szinte hajszálpontosan így játszódott le. Először a politikai egyház ellen beszéltek és a napi politikától vialó visszavonulást követelték. Ugyanakkor azonban megkísérelték az egyház politikai súlyát latbavetni. Emlékezhetik mindenki, milyen esemény kapcsán. Azután, mivel ez kudarccal végződött, követelték azt a jogot,'hogy az élet minden eseményéről meg legyen a véleményünk és azt ki is lehessen mondani, — pedig ezt a jogot senki sem vonta igazán kétségbe. Azután, mikor itt nem találtak ellenállásra, mert nem volt aki ellenálljon, egyszerre megszólalt a német példát túlzó és annak közeledtétől rettegő hang, amelyik nem tudta megérteni, hogy ha határunkon is van ez a félelmetes elv, a kikapcsolás elve, — Magyarország más világ, és mindig ez is marad! A magyar gyülekezetek más jellegűek és lényegük más, mint a nem magyaroké és a magyar életben a magyar lelkésznek mindig megvolt és különösen ma meg is van az a közéleti elhivatottsága, amit senki sem tud helyette elvégezni. A falusi lelkészek személyében nyilatkozik meg a falu és a nép, és aki arról akarja őket lemondatni, hogy híveiket más viszonylatban is képviseljék és ügyüket szolgálják, nem tudja, hogy mit, cselekszik. A harmadik pedig szorosan az előzőkből következik. Ez a kultúra kérdése. Egyházunkat az „intelligencia egyházának” nevezzük és nevezek. Ugyanakkor pedig voltak és vannak, akik mindazzal, ami ez alá a fogalom alá tartozik, hadilábon állanak. Nem tudják tisztázni megfelelően a fogalmakat. Nem tudják, amire pedig egyszer mindenkinek, aki tisztán lát, rá kell jönnie, hogy ez a szó: „intelligencia egyháza” nem azt jelenty hogy mi különösen büszkék vagyunk, hogy egyházunkban arányszámon felüli az értelmiségi réteg, — hanem azt, hogy egyházunk viszonya a kultúrához,, annak vívmá-
