Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-25 / 43. szám
TOKMELEf akinek rendkívül nagy példányszámban világszerte megjelent s ismert munkája: Krisztus India országútján c. műve csak sejttette azt, hogy erről a férfiúról még fog beszélni a világ keresztyénsége. Amerika keresztyénségét ma legjobban Stanley Jones tételei érdeklik, aki nem azt javasolja, hogy Amerika belépjen-e, vagy hogy hogyan lépjen be a világháborúba, hanem az emberiség felelősségének megnvugtatása és feloldása érdekében hozta nyilvánosságra pontjait, melyek a következőképen hangzanak: Amerika engedje el mindazokat a tartozásokat, amelyeket nyilván tart a világ valamennyi népével szemben. Amerika építse fel az új világot s irányítsa azt, de úgy. hogy egyes népek és fajok különös vezérszerephez ne jussanak. Minden más államban is ez legyen az irányadó szempont. Egyforma fejkvótát állapítsanak meg a bevándorlás tekintetében minden nép számára. Minden nép önrendelkezési jogot kapjon. Az amerikai aranykészlet bocsáttassék az elpusztított világ felépítéséek rendelkezésére. Amerika vállaljon döntőbírói szerepet a japán—kínai háborús viszályban. Stanley Jones Roosevelt ele terjesztette pontjait s úgy véli, hogy ezek a pontok alkalmasak volnának arra, hogy a keresztyén Amerika keresztyén akaratát a világ megismerje és igenelje. Abban a reményben él e hét pont szerzője, hogy még ebben a démonikus világban is alkalmasak e pontok a leglelkiismeretesebb végrehajtás esetén arra, hogy a keresztyéni lélek ereje iránt az elvesztett bizalom helyreálljon. Mindent egybefoglalóan azt lehet állítani, hogy amíg Európa nemzetei nemzeti problémáikat szolgálják, meggyőződésük szerint a leghelyesebben, addig a nemzetté lett Amerika nem nemzeti, hanem keresztyéni célokkal akar szolgálni önmagának, de az egész világnak is. Az európai keresztyénség hivatalos és nemhivatalos, nyilvános tömegek előtt és zárt, bizalmas körökben elhangzott kijelentéseit többnyire a személyes és személytelen panaszkodás jellemzi. Egyik szent közösség a másik szent közösségre panaszkodik. Vagv az egyház a világiakra, ismét a világiak az egyházra. Az egyik legmarkánsabb nyilatkozat a közelmúltból a német katolikus püspöki kar pásztorlevele. Ebben a történelmi okmányban a német katolicizmus főként a bolsevizmus elleni harc miatt is a legteljesebb együttérzéséről biztosítja az államhatalmat s felajánlja minden önzetlen szolgálatát nagyon öntudatos formában, de ugyanez a pásztorlevél tele van a sebek mutogatásával is, hogy hány kolostora hiányzik az egyháznak s hogy a vallástanítás milyen akadályoztatásokkal küzd, stb., stb. Amikor a körülöttünk élő egész világ a leghatalmasabb hatalomra támaszkodik s mindenki ebből az erőforrásból akar táplálkozni, ugyanakkor a dünamis birtokosa: az egyház, panaszkodásával akaratlanul is gyöngeségi időit és pontjait mutogatja, melyet nem jó, ha a legősibb ellenség idő előtt meglát. A közelmúltban napilapjaink számára szenzáció volt Niemöller személye. Most, hogy immár Dachauban van. ahol szabadabban mozog, családjával érintkezhetik, lelkileg is megbékélt s bár két római katolikus lelkésszel egy szobában lakik, nemhogy nem erősödött katolizáló szándéka, sőt sohasem volt olyan biztos evangéliumi szolgálatában, mint ma, személye már nem érdeklődést keltő újsághír. De az eddigiek után is csak minket érdekel az, hogy amikor Európában a legszomorúbb ellenség üti fel a fejét: az egyházzal szemben teljes érdektelenségben megmutatkozó közöny, Anglia veszélyeztetettségének legsúlyosabb óráiban mégis egyházi összefogást erőszakol ki egyházaitól és a hívektől. Amikor Roosevelt balga levele nyilvánosságot látott, melyet kedves Sztálin barátjához írt, ugyanakkor a nem- hivatalosan keresztvén Amerika 12.816.880 dollárt szavazott meg arra a célra, hogy hat hónap alatt 600 katonai imaház épüljön. Ezek mindegyikében 400 ülőhely lesz s minden ilyen templomban sorjában és egymás után protestáns és római katolikus istentiszteleteket tartanak. Amikor Európa lelkészhiánnyal küzd, ugvanakkor ott csak a hadsereg 1500 katonai lelkészt foglalkoztat, pontosan ugyanannyit, mint amennyi néhány órával ezelőtt ismét tiltakozást jelentett be Amerika hábprúba-erőszakolása ellen. Íme, ilyen szöges ellentétek vannak a világban napjainkban. Ezek az ellentétek mind az egyház körül folynak le. Lehetetlen e jelenségek mellett szemünket lehúnyni, s csak jó könyveinkbe tekinszövetség konferenciája (Szabadság-téri templom nagyterme). Este 6 órakor a reformáció ünnep föünnepélye a pesti Vigadóban, ünnepi beszédet mond Tu- róczy Zoltán püspök. Ugyancsak este 6 órakor refomációi emlékünnepély a Szilágyi Dezsö-téri ref., a Deák-téri evangélikus, a Högyes Endre-utcai unitárius és a Simor-utcai evangélikus templomban. Este fél 9 órakor közös vacsora a Gellért-szállóban. Az ünnepi beszédet dr. Bonczos Miklós államtitkár mondja. November 1-én este fél 6-kor: protestáns asszonykonferencia a Deák-téri leánygimnázium nagytermében. November 2. d. e. hálaadások a templomokban, d. u. 6 órakor egyházvédelmi konferencia a Deák-téri leánygimnázium dísztermében. Előadó: D. Raffay Sándor püspök, „Magyar Bibliaterjesztés" címmel. November 5. d. e. 9 órakor Evangélikus Papnék Országos Szövetségének konferenciája, este fél 7-kor választmányi ülése, 7 órakor szeretetvendég- sége a Deák-téri leánygimnáziumban. November 6. d. e. 8 órakor úrvacsoraosztás a Deák-téri templomban a Papnék és a Lelkészegyesület tagjai részére. 9 órakor a MELE zárt ülése, majd nyilvános közgyűlése a Deák-téri nagyteremben. Fél 10 órakor Evangélikus Papnék közgyűlése, majd délután előadásai az üllői-út 24. sz. alatti imateremben. Nov. 7-én az Országos Protestáns Napokat zárja az Országos Luther-Szö- vetség által rendezett Luther-emlékest a Gellért-szálló márványtermében, ahol az emlékbeszédet D. Raffay Sándor püspök mondja. Reformáció és politika Bizonyára sokan olvassák szükebb hazánkban a Barankovics István és Dessewffy Gyula gróf szerkesztésében megjelenő, „Az ország útja" címet viselő havi folyóiratot. Ebben a folyóiratban jelent meg éppen a reformáció emlékünnepének havában egy olyan cikk, melyet nem lehet és nem szabad szó nélkül hagynunk. A cikket Wesselényi Miklós báró írta „A magyarság és Európa" címmel. Ebben a cikkben ilyen megállapítások vannak: „Magyarországon a reformációnak sokkal inkább volt politikai jellege, mint bárhol máshol Európában". A kritika nélkül olvasó ember valószínűleg elfogadja ezt a tételt és mint tudományos módszerekkel kikövetkeztetett megállapítást elraktározza. Aki azonban csak egy kicsit is ismeri a reformáció terjedésének történetét hazánkban, az egyenesen megdöbben egy ilyen megállapítás hallatára. Vájjon azok az ú. n. prédikátorok, kik Isten országának ügyét itt a magyar földön a reformáció gondolatának terjesztésével szolgálták, a gondolat politikai jellegétől megittasodva tették azt, amit tettek? Nem merem gondolni, hogy ezt maga a cikkíró elhinné. Hiszen azokról van itt szó, akik Ravasz László szavai szeiint külföldi egyetemek koszorús büszkeségei, kiknek külföldön versengve adták a tudósokat megillető talárt, itthon pedig nem volt meleg kabátjuk, melybe gyermeküket ta3
