Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-18 / 42. szám
wmiMLcr esetén mind a két fél nem annyira a krisztianizmusnak, mint inkább érdekeinek — mint kölcsönös megértésük kulcsának — lenne apostola. Lélekvesztővé válhat könnyen az az anyaszentegyl^áz, melyet így ácsolnak össze. Lenne abban szervezés, lennének nagy szavak, kegyes biztatások, vagyis külszín. Csak épen az hiányoznék belőle, aki nélkül nincsen anyaszentegyház: Jézus Krisztus. A krisztianizmust jelenleg pedig más oldalról épen ez a veszély fenyegeti. Vallásos világnézet telepedett embermilliókra, egész népekre. S ebben a világnézetben Isten neve vagy kifejezetten, vagy a munkára, népre, államra kitestesítve szerepel. Krisztus azonban elsikkadt belőle. Ha G. L tanácsát fogadnék meg — aki a tárgyaló feleket ,,az egyetemes emberiség védelme", vagy ,,az emberiség várakozó figyelme" alá akarja állítani — akkor csendesen kellene várakoznunk, míg megkegyel- meztetésünk, vagy elítéltetésünk kérdése eldől. Érdekközösség sok egyebet felejtethet. Azonban a magyar protestantizmust és különösen a magyar evangélikusságot mégsem lehet Roosevelt, vagy XII. Pius mögé felsorakoztatni. A magyar evangélikusságnak megvan a maga helye és szerepe. De egész máshol és egész más. Magyar evangélikusságunk élete és állásfoglalása csak részlet az egyetemes krisztianizmus testében. Hozzájárulása, építő bekapcsolódása és együttműködése mégis nélkülözhetetlen egyetemes megmozdulásokban. Az egyetemes megmozdulások értéke és súlya ép úgy megmérhető, mint a svéd evangélikus- ságon, vagy a francia katolicizmus magatartásán. Magyar evangélikusságunk mérlegén könnyűnek és erőtelennek bizonyul a cikk eszmemenete és tájékoztató jellege. Könnyűnek, mert a meglévőnél (vagy a lényegében megkívántnál) silányabbal elégszik meg. Az egyháznak feje Krisztus. Ez ténymegállapítás és nem elméleti segédfogalom. Az evangélikus egyház az ősi egyházzal együtt vallja, hogy Krisztusnak nincs szüksége földi heiv- tartóra. De magának az egyháznak sincs szüksége reá. Krisztus tényleges úr és parancsoló. A huszadik században épen úgy, mint húsz századdal előbb a háborgó tengeren. S ez szabja meg a mi helyünket. Szomorú lenne, ha ő csak csendes és békés idők egyházfejedehne lenne. Az ő szavával szemben az észszerűség, vagy az előnyösség minden időben kísértő csapására tévedni annyit- jelent, mint silányabb megoldást elfogadni. Luther ugyancsak nem egyszer beláthatott a számítás és előnykeresés szövevényeibe. Világos állásfoglalásával azonban mindenkor az egyház Urának .engedelmeskedett. Az ágostai birodalmi gyűlésen 1530-ban hajszálon múlott, hogy Máriát, II. Lajos özvegyét, V. Károly és I. Ferdinánd húgát teljesen megnyerje a reformációnak. Mária öt kérdésben juttatta el hozzá lelke nyugtalanító válságát. Ezek közül az egyik ez volt: lehet-e adott körülmények között az Űr szent vacsoráját egy szín alatt kiszolgáltatni és venni? Luther egyetlen igenlő szóval biztosíthatta volna az ügy számára a volt magyar királynét, a későbbi németalföldi helytartónőt: Válaszában azonban engedelmesen közölte Krisztus parancsát: nem szabad! 4 Tanévnyitó istentiszteleti beszéd A m. kir. Erzsébet-tudományegyetem evangélikus hittudományi karának tanévnyitó ünnepélye alkalmából Sopronban, 1941 szept. 28-án elmondotta: D. Dr. Pröhle Károly. Alapige: Monda Jézus azoknak a zsidóknak, akik hittek vala ő benne: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim lesztek és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká teszen titeket. János ev. 8, 31. 32. Megváltónk felolvasott kijelentéséből két szó hangzik ki, mely önkéntelenül is visszhangot kelt minden ember lelkében, aki még nem lett teljesen a hazugság rabjává. Az egyik az igazság gondolatát villantja fel előttünk, a másik szabadságot ígér. Igazság, szabadság. Micsoda hatalmas szavak! Milyen nagyszerű ígéret! Az emberiség története ködbe vesző ősidőktől napjainkig telidestele van az igazságért és a szabadságért folytatott küzdelmekkel. Tengernyi a vér, melyet ennek a kettőnek, az igazságnak és a szabadságnak a diadaláért áldozott az emberiség s áldoz ma is folyton-foly- vást. De ami a legnagyobb baj: hogy ezekben az emberi küzdelmekben az igazság sokszor tévedésekkel és hazugságokkal keveredik s az egyik félnek a szabadsága a másiknak a szolgaságát jelenti. Ennek a fonákságnak az oka az embervilágban uralkodó bűn, mely nem engedi tisztán és igazán érvényesülni sem az igazságot, sem a szabadságot. Annál szívesebben fordítjuk tekintetünket a tudomány felé. Igaz, 'a tudomány élete és története is harcokkal, küzdelmekkel tele. Mégis: hol van az életnek még egy olyan területe, melyen az igazság és szabadság gondolata olyan tiszta, olyan lelkes, olyan általános elismerésnek örvendene, mint éppen a tudomány mezején? Igazság, szabadság a tudomány éltető eleme. A tudomány minden munkájával, minden törekvésével, minden harcával az igazságot akarja szolgálni és éppen ,abban, hogy az igazságot és csak az igazságot szolgálja és az igazság fenségét fölébe helyezi minden emberi tekintélynek és minden önző s anyagias érdeknek, éppen ebben van és ebben valósul a tudomány szabadsága. A tudomány szabadsága nem önkény és nem szabadosság, hanem az igazsághoz kötött és az igazsággal együtt adott szabadság. Ha Krisztus Urunk szavaiból külön választjuk azt a két mondatot: megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket, úgy tűnik fel, mintha az Űr ezzel a tudomány élettörvényét jelentené ki. Ez fűzi szellemi egységbe a tudomány összes ágazatait, a tudomány- egyetemnek összes karait. Ez avatja a tudomány kutató tanítóit és tanítványait egy ,,lelkes társasággá”, egy lelkes csapattá, mely a tudomány, az igazság világosságával harcol minden tévedés és hazugság, minden szellemi sötétség és szolgaság ellen. Ezzel végzi a tudomány- egyetem a legfontosabb szolgálatot az élet, a köz, a nemzet, az emberiség javára is, amikor az élet különböző területei számára avatott szellemi vezéreket nevel és szakadatlanul fáradozik a nemzeti, az emberi kultúra kimélyítésén, fejlesztésén és terjesztésén, — nehéz, komoly, de gyönyörűséges munka, négyszerű feladat! Igen, mindez kétségtelenül így van. De amikor ezt kimondjuk és Krisztus Urunk szavaival kapcsolatba hozzuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Krisztus Urunk szavai valódi értelmük szerint még sokkal mélyebbre! és magasabbra utalnak bennünket. Ha Krisztus Urunk szól az igazságról és a szabadságról, akkor ennek egészen különös, sajátságos értelme és jelentősége van, még pedig azon a réven, hogy szerinte az igazság megismerése és a szabadságra jutás egészen sajátságos feltételekhez van kötve. Ez a feltétel világosan kitűnik alap- igénkből. Azoknak, akik megelőző bizonyságtételre hallgatva hittek Őbenne, mondotta Jézus: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim lesztek és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket. Itt tehát nem akármicsoda igazságról van szó. Nem is olyan igazságról, mely Jézus ajakéról mintegy leválnék, miként az érett gyümölcs a fáról s aztán mmt magában érvényes igazság volna tovább adható, elsajátítható és terjeszthető. Semmiképen nem. Itt arról az igazságról van szó, melynek megismerése ahhoz a
