Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-18 / 42. szám

nmikuimr A bányai egyház- kerület közgyűlése A bányai egyházkerület ez évi köz­gyűlése kettős ünnep jegyében folyt le. Az egyházkerület meleg szeretettel köszöntötte püspökét: D. D. Raffay Sándort lelkipásztori működése 50. évé­nek betöltése alkalmából. Nagy szere­tettel fogadta és köszöntötte az egyház- kerület a bácsi egyházmegye visszatért részeinek a közgyűlésen elsőízben meg­jelent képviselőit. Október 7-én a kerületi Luther-Szö- vetség ülésével kezdődtek meg a ta­nácskozások. A Luther-Szövetség jelen­tését dr. Kékén András terjesztette elő. A jelentés nyomán élénk vita fejlődött ki, főképen a Luther-Szövetség szociá­lis munkája és a tehetségvédelem kér­désében. Magócs Károly helyére a Szö­vetség igazgatójává dr. Kékén Andrást választották meg. A kerületi lelkészegyesület október 8-án tartotta gyűlését Wolf Lajos el­nöklete alatt, aki szeretettel köszöntötte a kerület lelkészei nevében a jubiláló püspököt. A Mele munkapontjainak összefoglaló referátumait Dezséry László, Benkö István, Palotay Gyula, Danhau­ser László terjesztették elő. Többen szó­laltak fel az Otba-kérdés sürgetésével kapcsolatban. A kerületi gyámintézmény Sárkány Béla és Maurer Frigyes elnöklésével ülésezett és örömmel állapította meg, hogy a folyó évi gyámintézeti gyűjtés kétezer pengővel haladta meg az előző évit. A kerületi Luther-Szövetség vallásos estélyén a Deák-téri templomban dr. Kékén András végezte az áhítat-szolgá­latot, a kelenföldi énekkar Weltler Jenő vezényletével szép és nehéz karéneket adott elő, Botyánszky János mezőtúri lelkész pedig az Istenhit kérdéséről mondott széleslátókörű, gondosan fel­épített és gazdag tartalmú előadást. A kerületi közgyűlést október 9-én gyámintézeti istentisztelet vezette be, melyen Bakay Péter esperes hirdette az ígét. Dr. Pesthy Pál egyházkerületi fel­ügyelő az öröm hangján szólt a Dél­vidék visszatéréséről, de fájdalmasan emlékezett meg arról, hogy a bácsi es- peresség németnyelvű egyházközségei a közgyűlésen nem jelentek meg. Melegen köszöntötte a visszatért délvidéki szlo­vák nyelvű hívek hivatalos képviselőit, majd megemlékezett a Szovjet elleni háborúról, a magyar honvédség dicső­séges küzdelmeiről. Ezután megindult hangon fordul elnöktársa: D. D. Raffay Sándor püspök felé. Ügy jellemezte a lelkipásztori pálya elmúlt ötven eszten­dejét, mint egy erős, öntudattól duz­zadó, megalkúvást nem ismerő, mindig férfimunkát végző lélek életét. Ékes- szavú ígehirdető, fáradhatatlan egyház­építő, akinek lelkesítő munkája nyomán negyven templommal gazdagodott az egyházkerület. Hálásan emlékezett meg arról a zavartalan baráti megértésről is, mely kettőjüket összeköti. A jubiláns határozott kívánságára az egész egyház- kerület és annak minden intézménye nevében minden másünneplés mellőzé­sével köszöntötte az ünnepeltet. D. D. Raffay Sándor püspök a köszöntésre két mondattal válaszolt: „Hálát adok Isten­nek, az én kegyelmes Atyámnak, hogy eddig munkálkodni engedett és köszö­2 A bácsi egyházmegye — D. D. Raffay Sándor püspöki jelentéséből. — Egyházkerületünket most érintette először az országgyarapodás örvendetes ténye. Mélységes tisztelettel és hódolattal emlékezünk meg országunk történelmi érdemeket szerző kormányzójáról, aki méltán viseli az országgyarapító nevet. Egyházkerületünk a Délvidék egy részének visszatérésével a huszonhárom évvel ezelőtt tőlünk elszakított gyülekezetek egy részét visszakapta. Húsvéti körlevelemben nagy örömmel és bizakodással köszöntöttem a bácsi egyházmegyében élő evangélikus testvéreinket. A harminckét gyülekezetből álló és mintegy 70.000 lelket számláló egyházmegye egyik része nagy örömmel viszo­nozta üdvözlésemet, a másik része azonban szakítani kíván az apák leikével és hagyományaival s mindjárt a visszacsatolás óráiban fel­mondta a régi testvéri közösséget. Püspöki tisztemből folyó kötelessé­gemnek tartottam, hogy őket e végzetes lépésről lebeszéljem. Szomo­rúan állapítom meg, hogy rideg elutasításban részesültem. Magyarajkú gyülekezeteink, valamint szlovák nyelvű testvéreink magától értetődőnek találták, hogy az állam kötelékébe való vissza­térés a régi egyházi kötelékbe való visszatérést is természetesen maga után vonja. Meleg szeretettel és testvéri szívvel köszöntöm őket e helyen, úgy a magam, mint a kerület nevében. Különösen is tisztelettel üdvözlöm a volt jugoszláviai szlovák egyházkerület eddigi püspökét, Starke Sámuel Főtisztelendő Űr Öméltóságát. Bizalommal és szere­tettel köszöntöm a régi bácsi egyházmegye hozzánk hű gyülekezetei­nek kiküldötteit is, akik közöttünk, a régi egyházkerület kötelékében, bizonyára megtalálják a testvéri szeretet kölcsönösen erősítő, meleg érzéseit. A bácsi egyházmegyében beálló szakadás magában véve is igen szomorú jelenség, de legszomorúbb az egész dologban az, ami hazánk évezredes életében még sohasem történt, hogy felütötte fejét egy­házunkban s talán hazánkban is a német nemzetiségi kérdés. Mivel ez a kérdés teljesen politikai természetű, annak sem bírálatába, sem taglalásába nem bocsátkozom. Csak végtelen szomorúságomnak és aggodalmamnak adok kifejezést, hogy vannak, akik felejtik az Üdvö­zítő ama tanítását, hogy az evangélium közösségnek teremtője és köte­léke s amennyiben elválasztó, csak a bűn és a hit emberei közé emelhet választó-falat, de nem az azonos hit különböző nyelven beszélő és különböző néphez tartozó táborai között. Az evangélium követőinek sohasem volna szabad elfelejteni Pál apostol azon megállapítását, hogy nincsen többé sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, hanem mind egyek vagyunk a Jézus Krisztusban. Aki ezt az evangéliumi egy­séget bármi okból megbontja, abban már nem a Krisztus lelke él, hanem idegen isteneknek hódol. Magyarhoni evangélikus egyházunk évszázadok óta testvéri közösségbe forrasztotta ez ország különböző nyelvű és fajú lakosait és egyforma szeretettel elégítette ki mind­egyiknek sajátos és jogos igényeit. Erről a tisztes történelmi alapról letérni ezután sem fog, hanem Krisztus evangéliumában gyökerező hivatását mindenkor igaz hűséggel és őszinte testvéri szeretettel fogja betölteni. A jugoszláv megszállás alatt a régi bácsi egyházmegye két részre szakadt. Az egyikben a németek, a másikban a szlovákok helyezkedtek el. A magyar gyülekezetek a német egyházmegyéhez csatlakoztak. Mint már említettem, a régi bányai egyházkerület keretei közé teljes egészében visszatért a volt jugoszláviai szlovák egyházmegye. Ez tizen- egy egyházközségből áll. Az egyházközségek a következők: Bácsújfalu 1800 lélekkel, Bajsa 1250, Dunagálos 3300, Kisács 4400, Kölpény 2050, Liliomos 1300, Palánka 650, Petrőc 7000, Pincéd 3900, Szilbács 1300 és Újvidék 950 lélekkel. Az összes lélekszám mintegy 27.000. A lelké­szek közül hatan vannak olyanok, akik már az elszakítás előtt is egy­házkerületünkhöz tartoztak: Starke Sámuel püspök, Sirka Sámuel esperes, Turcsán Pál alesperes, Klobusiczky Gusztáv, Heinlein Emil lelkész és Rapos Mihály vallástanító-lelkész. A különválás óta léptek szolgálatba Veres Vladimír, Chalupka Károly, dr. Súlyán Pál, Babilon Gusztáv és Sztrehárszky Pál lelkészek, Petrovics Mirkó püspöki titkár, Skantik Pál vallástanító-lelkész, Csányi Pál, Szlyuka Mihály, Makan Pál

Next

/
Thumbnails
Contents