Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-20 / 38. szám
Luthernél találtuk ezt a mondatot: „Krisztus csendesen hallgat s elfedezi bűneinket“. Majd így folytatja: „Pedig, de megbélyegezhetne! Lábával taposhatna, de nem teszi. Ti se tegyétek. A tiszta leány tegye koszorúját a céda homlokára. A kegyes asszony tűzze fátyolét a házasságtörőre. Mindenünk arra szolgáljon, hogy vele bűnöket fedezzünk el. Mert minden férfinak meg van a maga báránya és minden asz- szonynak a maga drachmája. Mindenünk legyen a másé!“ Ezek a gondolatok nagyon alkalmasak arra, hogy a szorongó önzésbe süllyedő világot figyelmeztessék az önzés megfékezésére és az önzetlenség szolgálatára. Ma arra törekszik mindenki, hogy minden az övé legyen, sőt arra is törekszik, hogy ami az övé lehet, az valamiképpen ne legyen a másé. így van elsősorban a megélhetés dolgaival. Micsoda ravasz mesterkedéssel ügyeskednek az emberek azon, hogy a megélhetés dolgaiból akár megengedett, akár meg nem engedett úton minél többet elrejtsenek tartalékoljanak, elvonjanak mások elől. így van a lelkiekben is. Idetartozik az élvezeteknek a megszerzése, még hogyha azok gyakran nincsenek is semmi rokonságban lelkiekkel, hanem tisztán test’ gyönyörűségeket nyújtanak, így van az érvényesülés kérdésével is. Vannak emberek, akik MOTIKUSCIFT csendesen I legszívesebben önmagukban egyesítenék a legkülönfélébb hivatásokat és azoknak a jövedelmeit. És valami megdöbbentő és fenyegető érzés van azoknak a lelkében, akik az élet mindenféle dolgaival szemben irigyen és elkeseredetten tekintenek minden olyan dologra, ami a másé és nem az övék. Krisztus pedig csendesen hallgat. Hallgatása nem belenyugvás, avagy helyeslés, hanem várakozás az ítéletre, amelyiknek magában az emberben kell kezdődnie. Jaj annak, akit az ítélet kívülről ér. Elbírja mások ítéletét az, aki már előbb érezte önmagában. Krisztusnak ugyanis nincsen új mondanivalója a világnak. Ő megmon- dot mindent bűnről, ítéletről, megváltásról és kegyelemről. Evangéliuma él és szól. Krisztus szavát mondja. Isten törvényeit szünet nélkül élteti. Krisztus szavával beszél. Elítéli az embert, amikor önmaga iránt és önmagában vétkezik. És nem tud mást mondani akkor sem, mint ítéletet, amikor másokkal szemben vétkezik. Ma próbatételek ideje jár a világon. Kinek van joga az életre nemzetek, fajok, földrészek közül, meg fog próbáltatni. De nagyon erős próbatétel- ez az idő a keresztyén embernek is. Krisztus csendesen várja, hogy állja meg a keresztyén ember a próbatételt? Szigorú lesz-e önmagával, megbocsátó-e másokkal szemben? Mennyi önzést tud kitakarítani a szívéből? Mennyi fájdalmat, nélkülözést, teherhordást tud észrevenni a magáén kívül másokban is? Siet-e oltani másnak az égő házát, eltömni az árvizeket tartó gátakat akkor is, ha az ő portáját még nem fenyegeti? Hogyan tud tehát keresztyén ember lenni — erre a tanúságtételre várakozik Krisztus. Ez a tanúságtétel rövidítheti a háborút és könnyítheti a jövendőt, ha jó lesz és határozott lesz. És növelheti a nyomorúságok mennyiségét és idejét is, ha gyenge és szégyelni való lesz. Mert Krisztus hallgatásának kegyelmi időszak a neve. Kegyelemből időt hagy megtérésre és megtérésben való bizonyságtételekre. Most kell legyőzni az önzést, amikor kívül- belül csupa önzés minden. Most kell összeszedni mindenkinek a szíve rejtekeibe elgurult drachmákat és most kell keresni azokat, akik eltévednek és a maguk erejéből nem találnak haza. Hogy szól, milyen hangosan, milyen sürgetőn és milyen édesen Krisztus evangéliumának a szava mindazokhoz, akik hallani tudják és akik figyelni szoktak rá. Bizony, Krisztus beszél benne és ahelyett, hogy megbélyegezné az embereket, azt várja tőlük, hogy az Ő nevében cselekedjenek egymással . . . 1 Krisztus csendesen hallgat /
