Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-06 / 36. szám
kegyelméből most ötven éve, hogy az Aszódi Leánynevelőintézet megnyitotta kapuit, az arra már sóvárogva vágyakozó evangélikus növendékleánykák előtt. Lelkesedő szívdobbanással gondolunk kedves iskolánk úttörő, dicsőséges munkájára, amelyet a magyar evangélikus leánynevelés érdekében végzett. Sokan vagyunk már, akik műveltségünk vagy életpályánk alapköveit vittük el ebből az iskolából. Hányán vannak, akiket megtanított magyarul beszélni, és szeretni mindent, ami magyar. Kevés tagból álló, de lelkes budapesti Szövetségünk elhatározta, hogy szerete- tének és hálájának maradandó tanújelét adja a jubileumi esztendőben. Erre a célra már van egy kis tőkénk, ez az összeg azonban a felemelkedett árak miatt kevés ahhoz, hogy ez alkalomhoz méltó emléktárgyat szerezzünk be. Hozzátok fordulunk, kedves Testvéreink, járuljatok Ti is tervünk megvalósításához. Fogadjátok üzenetünket megértő szeretettel. Nehéz, gondterhes időket élünk, nem is kérünk dús adományokat, a legkisebbet is szívesen vesz- szük — evangélikus magyar asszonyoktól — evangélikus magyar gyermekeknek. Jusson el kérésünk meleg szívetekhez! Az Aszódi Leánynevelőintézet Volt Iskolatársnőinek Szövetsége nevében Fejes Zsigmondné Németh Gizella szé- kesfőv. polg. isit. tanár, Budapest, XI., Budaőrsi-út 18. I. 10. A Galáciai levél magyarázatát nyomdába adta dr. Kiss Jenő hittudományi egyetemi tanár. A rövidesen megjelenő tanulmányra 1 pengő 50 filléres előjegyzési áron lehet előjegyzést tenni a Hit- tudományi Karnál, vagy a szerzőnél, Sopron, Gebhardt-ulca 1. Pályázat. Vácbotlyán evang. leányegyház a megüresedett kántortanítói állásié férfi, vagy női tanerőt keres. Nyugdíjasok is érdeklődhetnek. Kántori oklevél hiánya nem jelent akadályt, de a gyülekezeti ének vezetéséhez szükséges zenei tudás kívánatos. Javadalom: két szoba, konyha, előszoba, éléskamra és mellékhelyiségekből álló természetbeni lakás és havi 120.— pengő készpénz. Kötelességek: a templomban és templomon kívüli hivatásszerinti szolgálatok, az Evangélikus Népiskolai Tanfolyam (törpe iskola) vezetése és a hitoktatás ellátása. Tanulólétszám ezidőszerint: 25, de évről-évre emelkedőben van, és ha eléri a törvény által előírt kellő létszámot, úgy az iskola az államsegély folyósítását meg fogja kapni, mely esetben a tanítói fizetés megfelelő módon emelkedni fog. Pályázati határidő: szept. 14. Kérvények: Evang. Lelkészi Hivatal, Csornád (Pest m.) küldendők. Pályázati hirdetmény. A csanád- csongrádi evangélikus egyházmegye elnöksége pályázatot hirdet a hódmezővásárhelyi evangélikus egyházközség eltávozás folytán megüresedett lelkészi állására. A Lelkészválasztási Szabályrendelet 28. §-a szerint felszerelt pályázati kérvények Evangélikus Esperesi Hivatal, Makó címre 1941. évi szeptember hó 21-ig nyújtandók be. A kongrua kérelmezése folyamatban van. Vitéz Purgly Emil sk. egyhm. felügyelő. Ben- kóczi Dániel esperes. Üj internátus nyílt meg a békéscsabai evangélikus gimnáziummal kapcsolatban. Havi ellátási díj 60.— pengő. Néhány üres helyre még jelentkezni lehet Kir- ner Gusztáv vallástanárnál, az internátus vezetőjénél. 8 seket. Pedig kár ettől félnünk. Mert ha mi meg nem tesszük, megteszik mások, de úgy, hogy a megoldás elfordít Istentől, egyháztól, sőt sokszor a — magyarságtól is. A negyedik kérdés tehát ez: mit tettünk azért, hogy a magyar sorskérdések az evangélium megvilágításában kerüljenek evangélikus, sőt ha lehet, az egész magyar társadalmunk elé? Ne azért, hogy mi „politizáljunk”, hanem azért, hogy ezek a döntő kérdések a pártpolitikától független és időálló válaszokat kapjanak. Jöhetne ezután a kérdések légiója még. De befejezésül csak ennyit: Me gtanultunk-e végre imádkozni is a magyarság ügyéért? Olyan kicsiny és jelentéktelen magánügyekkel tudjuk zaklatni Istent. Milyen jó volna, s Isten mennyire vár rá, hogy végre sorskérdéseinket is őelé vigyük, s ne engedjük, hogy a politikai élet önző hajszájában fusson zátonyra a magyar bűn, a magyar bűnbánat és a magyar megújulás. Móroez Sándor. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Matild barátságosan „jó estét” kívánt neki és ártatlan hangon kérdezősködni kezdett: — Hát maga, Pekka, hogy kerül ide éjnek évadján? — Hm, — jött meg végre a szava — talán éppen úgy, ahogy a kisasszony. Jólesik egyet sétálni ezen a gyönyörű húsvétéjjelen. — Jó, jó, de nem lenne mégis jobb, ha ezt a gyönyörű éjszakát arra használná fel, hogy otthon kipihenje magát? Aki olyan munkát végez, mint Maga, annak egyáltalán nem árt némi éjszakai pihenés. — Ott lakik még, ahol azelőtt? — Igenis ott — vágta rá készségesen. Majd elgondolkozva hozzátette: — Innét egy kicsit nagyon is messze. — Az egyszer igaz, — de idehallgasson: sarkon áll a hintóm, azzal hazakocsikázhat. Ha abba beszáll, mindegy, hogy közel van-e a lakása vagy távol, biztosak-e a lábai vagy bizonytalanok? Mert azok aztán eléggé bizonytalanok, amint látom. Hangja erélyes, csattogó, parancsoló. Emberünk elbizonytalankodva hajlong jobbra-balra és érthetetlen szavakat motyog. Agya mindig jobban ködösödik, de egy bizonyos előtte: Matild el nem mozdul a szobor elől, ha reggelig várna is. Matild közben már odakiáltotta a kocsit is. — Vigye ezt az embert — parancsolja a kocsisnak — a városkapu elé! Neki fontosabb, hogy hamar hazajusson, mint nekem. Első ház balra a városkapun kívül. Ha aztán hazavitte, jöhet vissza értem. Betuszkolta Pekkát a kocsiba s közben maga is csodálkozott, milyen könnyen ment ez a művelet. Ezek a nagydarab vademberek olyan gyermeki gyámoltalansággal engedelmeskedtek neki az ilyen kritikus pillanatokban, mintha hatévesek lennének s ő a mamájuk. Majdnem nevetve nézett az elrobogó kocsi után. Hát ez sikerült! De ezzel csak egyetlen egy „Bobrikoff-vitézt” szerelt le. Mennyi volt még ezen kívül, akiket nem tudott leszerelni, mert nem voltak „börtöntöltelékek” . . . Észak pusztaságain Ott fönn északon kitágul az égboltozat. Az ember szeme szabadon száguldhat rajta, se hegyóriás, se sötét erdő nem állja útját. Különös érzés ott állani a pusztaság közepén. Az égboltozat végtelen magas, a látóhatár végtelen távol s az ember végtelen egyedül. Semmi hang, se emberi, se állati, nem töri meg a mozdulatlan csendet. Mintha megüvegesedett volna körülöttünk a világ s mi belefagytunk ebbe a dermesztő átlátszóságba. Nem csoda, ha a pusztai emberbe belefagy a szó is. Embert néha esztendőkig nem lát. Százmérföldekre fekszik sokszor a legközelebbi tanya. Nem igen tudnak átugorni egymáshoz egy kis szomszédi beszélgetésre. Társaságuk a természet maga. Ez pedig komor, zord társaság. Iskább ellenfél, mint jóbarát. És pedig kemény, vad ellenfél. (Folytatjuk)
