Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-04 / 1. szám
HWGfllKMBn let. Ahol pedig ez hiányzik, ott máris lehet a jobb jövőről beszélni. Mert az új, épülő világnak mindennél jobban van erre szüksége. Hisszük, hogy a politikai belátások után meg lesz még sok más kapocs is, ami összefűzi majd a népeket. Az egyházak nem lesznek az ellentétek és uszítások hordozói, mint az a múlt háborúban többször előfordult, hanem segítenek munkálni a megértést. Hogy beszélhetünk majd nem csak a vágyálmok ködös szavaival „keresztyén Európáról”, ahol a ke- resztyénség teljes jelentőségével és értékével az Isten igazságának és ezen az igazságon épülő világnak munkása lesz. Mi, evangélikusok ezért harcolunk, ez is céljaink közé tartozik, mert tudjuk, hogy ha fiainknak boldogabb jövőt akarunk teremteni, mindennél jobban szükség van tiszta és erős keresztyénségre. Kemény Péter. A magyar nemzet és a magyar történelem A Magyar Nemzet című „független” napilapról és a mi magyar múltúnkról van szó. Nem a Magyar Nemzet, hanem magyar múltúnk miatt írjuk meg az itt következő pár sort. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy történelmünknek vannak analfabétái, ismerői és átértékelői. Az analfabétáknak tanulniok kell. Akik ismerik történelmünket, azoknak az a feladatuk, hogy tanítsanak. Legnehezebb az átértékelők dolga. Nekik u. i három feladat jut egyszerre. Mindenekelőtt magyar szempontot kell szerezniük az idegenből hozott helyett. Ez elég nehéz feladat. Szinte lehetetlen. Mert saját lelkűket kellene kicserélni hozzá. Másodszor tanulniok kell. Újra a magyar történelmet. Ez is nehéz munka. Kevesen hajlandók rá, hogy a rosszul megtanult leckét újra, de most már jól megtanulják. Harmadszor pedig az újra megtanult leckét az új, tehát a magyar szemponthoz kellene alkalmazni. Sok intelligencia, sok bátorság, önkritika és türelem kell ehhez. Ez a kis előljáróbeszéd a Magyar Nemzet karácsonyi számában megjelent „Múltúnkban a jövőnk” című cikkre vonatkozik. (írója Bö- lönyi József.) Hogy a nevezett cikk a fenti három kategória melyikébe tartozik, azt döntsék el olvasóink. Legjobb volna okulásul az egész cikket idézni itt. A rendelkezésünkre álló helyet azonban sokkal fonto- tosabb dolgokra kell fordítanunk, így a cikknek csak a legjellemzőbb részeire térünk ki. Abból indul ki az író, hogy „História est magistra vitae”. (A történelem az élet tanítómestere.) Később így folytatja: „Ha biztos útmutatást akarunk kapni a jövőre... ha meg akarjuk ismerni azt az utat, amely egyenesen vezet a feltámadás felé, 1940 karácsonyán, nem kell mást tennünk, mint sorravenni azokat a kiemelkedő évszámait nagy királyaink születésének és trónralépésének, melyeknek ezidén ülhettük meg százados fordulóit”. Istenem, de jó is nekünk, bús magyaroknak. 1940 karácsonyán nem volt fontosabb és sürgősebb dolgunk, minthogy leültünk a kandalló mellé és sorravettük „nagy királyaink születésének és trónralépésének... százados évfordulóit”. Igazán keresztyén és igazán magyar elkészülés a jövőre. Ajánljuk ugyanezt a módszert az inkáknak is. Nekik is volt sok nagy uralkodójuk, nekik is volt nagy birodalmuk, és nekik is vannak százados születés és trónralépés fordulójuk. Kövessék csak ezt a csalhatatlan módszert és új életre támad az inkák birodalma. Csak azt nem tudjuk, mit szól ehhez a módszerhez a komoly történelem és a komoly magyarországi tudomány? Valószínűleg mindakettő elégtelen jeggyel klasszifikálja ezt a módszert. De valószínű az is, hogy ez a módszer se a történelem, se a magyarságtudomány bírálatára nem tart számot. Helyette megelégszik azzal, hogy néhány sötétben járó és történelmi javasasszonyokra esküvő jámbor hívő rámondja az áment. De menjünk csak tovább. A cikk a nagy magyar uralkodók fordulói között ünnepli I. Lipót, Mária Terézia és II. Lipót születés és trónralépései, illetve születési dátumát. Sajnos, nincs rá helyünk, hogy pontról-pontra felsoroljuk, mit ártottak ezek az uralkodók a magyarságnak. De nincs rá szükség, mert működésűket már a negyedik elemisták is ismerik. S azt hiszem, nagyon kevesen vannak, legalább is a Ezért kell a magyar rádiónak időt találnia programmjában arra, hogy tízes százezer magyar család hangszóróján keresztül naponként megszólaljon az Isten. Csak egy negyedóráig, csak tíz percig szóljon, de szóljon. Eredményét csodálkozva látjuk majd meg magán és közéletünkben. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy ez a kívánság nem a rádióelöfizetök többségének a kívánsága. A többség megelégszik a reggeli tornával egész napi testi-lelki erőgyűjtésre. Azonban a rádió nemcsak közigényt kiszolgáló intézmény, hanem nemzetnevelő is. Legyen hát alázatos eszköz a rádió Isten magyar nemzetnevelő munkájában is. De ne áltassuk magunkat. Az elvi igazság gyakorlattá mindig csak akkor lesz, ha megfelelő mennyiségű lendítőerő áll mögötte. Ennek a kívánságnak is lendítőerőre van szüksége. Ez a lendítőerő pedig csak a hazai protestántiz- mus és hazai bibliás keresztyénség egész tábora lehet. Nem valószínű, hogy a rádió vezetősége elzárkózik ennek a kívánságnak a teljesítése elől, ha a hazai protestántizmus, mint egy ember áll mögötte. A Luther és a Kálvin vagy pedig az Országos Bethlen Gábor Szövetség nagyon alkalmas arra, hogy ezt a kívánságot részletesen programmba öltöztesse a rádió vezetősége előtt, s mint a magyar protestantizmus egyetemes óhaját képviselje. És kevés jobb szolgálatot tehetnek egyháztársadalmi szerveink az egyetemes magyarságnak annál, mintha ezt a kívánságot meg is valósítják. M. S. jogegységi határozatok Az egyházegyetem presbitériuma két elvi döntést hozott, melyet teljes szövegében közlünk. Az egyik az adófeleb- bezések illetékességére, a másik az egyházközségek anyagi ügyeire vonatkozó határozatok jóváhagyására nézve intézkedik. I. KIVONAT a Magyaroiszági Evangélikus Egyházegyetem Presbitériuma Budapesten, 1940. évi november hó 6-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. 3. p. Tárgyaltatik Kemény Lajos esperes beadványa, amelyben az E. A. 266. §-a és az E. T. II. t.-c. 53. §-ának alkalmazása tekintetében mutatkozó ellentét tárgyában történt döntést kér az alsóbb- fokú közigazgatási hatóságok között felmerült hatásköri kérdésben. Az egyetemes presbitérium kimondja, hogy az egyházmegyei számvevőszékek határozatai ellen beadott felebbezések elintézése az egyházmegyéi presbitériumok hatáskörébe tartozik. A kivonat hiteléül: Kúthy Dezső s. k. egyetemes főtitkár. II. KIVONAT a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Presbitériuma Budapesten, 1940. évi november hó 6-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. 3
