Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-25 / 4. szám

RftNcaikusafir

A hallgatás védelme

Mult heti vezércikkünk a hallgatag hívőről szólt és megállapította, hogy a most folyó háborúskodásban a keresztyén- ség is érdekelt fél, mert ezzel a háborúval összefüggően a ke- resztyénség is háborús helyzetbe került. Megállapította azt is, hogy maguk a keresztyén hívők a keresztyénség e nehéz időszakában hallgatagon és passzíve viselkednek. Ez a viselkedés gyengeség önmagukra nézve is, de az egész ke- resztyénséget is gyengíti. A cikk így végződött: „Jobban kell védeni kinek-kinek a maga keresztyén mivoltát, családjának keresztyén életét, templomainak biztonságát, nemzeti életének keresztyénségtől szükséges áthatottságát és az ezeken épülő rendesebb és rendezettebb jövendőjét. Beszélő és bizonyságtevő keresztyénségre van szüksége egész világunknak“.

Ennek a cikknek az alapján érdekes beszélgetésünk volt egyik ismerősünkkel, aki nehezményezte a hívők gyengének, hallgatagnak és passzívnak való nevezését. Azt mondotta: A mai embernek egész élete amúgy is küzdelem. Egyéni életét, kenyerét, gyermekeinek neveltetését, elhelyezését, azt a szűk kis jövendőt, ami ma egy-egy embernek mutatkozik, csak folytonos küzdelem árán lehet egyik napról a másikra tartogatni és foltozgatni. Miért kívánjuk tőle azt, hogy még egy olyan nagy küzdelembe is személyesen avatkozzék bele, ahol évtizedekre vagy évszázadokra kiható világkérdések dőlnek el? A keresztyénséget ne védelemre szorulónak, hanem védelmet nyújtó közösségnek állítsuk be a világ és a nemzet életébe és az egyéni életekbe is. Nézete szerint tulajdonképpen az az oka a hívők hallgatóságának, hogy ők maguk szorulnak védelemre és ők maguk éppen a keresztyénségtől várják mindazt a védelmi erőt, ami helyzetüket megkönnyítené. Majd így fejezte be: „Minden templomlátogató és bibliaolvasó keresztyén ember hálás is mindazért a lelki erőért és magasabbrendű segítségért, amit ezekben a nehéz időkben megtalál keresztyén hitében“.

Őszintén megmondjuk, hogy vártuk ezt az ellenvetést. Vártuk azért, mert a keresztyén emberek általában érzékenyek keresztyénségük tekintetében.

„Ha a hitetlent meg nem inted, hogy visszatérítsd gonosz útjáról, az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. És ha az igazat, aki elfordult, meg nem inted, ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. Ha pedig megintetted a hitetlent, hogy megtérjen és az igazat, hogy ne vétkezzék — te megmentetted a te lelkedet.”

Ezékiel 3:18—21.

Nem lehet ugyan azt mondani, hogy egészen meg volnának elégedve magukkal, de nem szeretik, ha mások nevezik ke- resztyénségüket elégtelennek. Most nem is akarunk rámutatni a fentebb felsorolt érvelések gyönge pontjaira. De mindenesetre le akarjuk vonni azt a tanulságot, hogy a híveknek keresztyénségük melletti hallgatagsága igen súlyos dolog. Csakhamar rá fognak jönni egyenként maguk a keresztyének is és együttesen maga a keresztyénség is, hogy ezzel a magatartással éppen abban akadályozzák meg a keresztyénség hatóerejét, amire a legnagyobb szükség van úgy a világ élete, mint az egyéni életek szempontjából, hogy tudniillik teljesíthesse átalakító, jobbító, másfelől pedig korlátozó és enyhítő értékét. A keresztyénség a megváltás vallása, de Isten nem megváltott világba helyezi bele az embereket, hanem a bűnös és ezért megrontott világban élő embereket juttatja el Krisztus által a megváltottságra. A megváltott emberek számára erősség a keresztyénségük, de a keresztyénség számára erősségnek kell lennie a megváltott embernek. Akinek az ereje és jelentősége hiányzik a keresz- tyénségből, az felelősséget vesz magára a keresztyénség élete szempontjából is ezért a hiányzásért.

1