Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-07-26 / 30. szám

ramroflET

A Felsőház

nagy buzgalommal tárgyalta a házassági törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A vitára feliratkoztak a történelmi egyházak képviselői is s nagyon kényes szerepet vállaltak. A közvélemény a zsidókérdésben annyira egységes, hogy természetesnek kell tartanunk e felszólalások elleni nagy hullámzású felzúdulást. Ezt a felzúdulást az is nagyban növelte, hogy a napisajtó még részleteiben is alig ismertette a három püspök mondanivalóit. Anélkül, hogy ezeket a püspöki véleményeket mindenestől el tudnánk fogadni, bizonyos, hogy tisztességes nyilvánosságra hozásuk sokakat sok tekintetben meg- gondolkoztatott volna. A legnagyobb hangú sajtónak azonban kényelmesebb volt csak annyit közölni, hogy ,,az egyházi nagyságok a törvény ellen beszéltek,” s utána megjegyzéseket tenni az egyházak véleményeinek időszerűségére nézve. Pedig világos, hogy a nagy tömeg ha ismerné, sem osztaná azokat a teológiai, tanításbeli aggodalmakat, melyekből ezek az ,,elvi” állásfoglalások születtek. Ezért az egyházak a felelősek. Valószínű, hogy egy tömörebb és öntudatosabb keresztyén nevelés sokkal tömörebb és öntudatosabb keresztyén társadalmat hozott volna létre, mint a mienk, amelyben a hihetetlen mértékű vegyesháza- sodás ellen már a legkeményebb törvényeket kellett hoznunk, hacsak nem akarjuk, hogy a magyarság olyat romoljon biológiai és szellemi-erkölcsi állagában, ami már helyrehozhatatlan volna.

A hercegprímás felszólalását

jellemezte a katolikus házassági jognak szokott hevességű védeb- mezése. Előttünk, akik a teológiához is értünk valamit, világos, hogy ez a „házassági jog” nemcsak az államnak, vagy a nyilasoknak, de nekünk protestánsoknak is kellemetlen történelmi érzéseket indító, mert azt nem any- nyira a keresztyén, biblikus teológia, mint inkább egy nagy rutinnal rendelkező egyházvédelem római szempontjai formálták. Nem örülhetünk neki, ha ennek a törvényjavaslatnak ’támadása orvén a polgári házasság nekünk sok harcunkba került intézményét is egyszersmind támadják. Nem hisszük azt sem, hogy a keresztyén vallású zsidókra a törvény- javaslat épen úgy keresztyén indítású lelkiismereti kényszert hozna, mert ezeknek módjukban áll ugyancsak keresztyén vallású zsidókkal házasodni össze.

Ravasz László püspök felszólalása nagyjában csak hangulati érveket hoz fel, melyek a sajnálat és emberi érzés komplexumából születtek. Azt mondani, hogy a törvény meghozatala után magyar ember házasságot köthet hottentottával, négerrel, csak zsidóval nem,” hangulatkeltésnek minősítendő, mivel hazai problémáink között nem szerepel a hottentottakérdés, de annál inkább egy horribilis zsidókérdés aggaszt minket. Ellenkező esetben meg kellene hoznunk a „hottentotta törvényt.” Arra hivatkozni pedig, hogy a faj-ismeret tudománya még nem elég szilárd, nem meggyőző, hiszen a zsidót a világ minden nációja megismeri maga között 3000 éve, s újkeletű a faji ösztönnek az a meglazulása, amely- lyel az utolsó ötven év nagy vegyesházasodási tévelygése tombolt.

Kapi Béla püspök beszédével kapcsolatban mégegyszer összefoglaljuk véleményünket. Helyesen állapította meg a püspök, hogy ez államnak vigyáznia kell épen a mai időkben a nemzet életét irányító szellemi erők összhangjára s ezért meg kellett volna hallgatni az egyházak véleményét, még mielőtt a képviselőház, melyben képviseletünk nincs, döntene egy ilyen világosan egyházi érdekeltségű törvény ügyében. Az államnak igen is azon kell lennie, hogy „alapvető intézményeit a keresztyén szellemmel töltse meg.” Vallanunk kell azt is, hogy „Nem a faji gondolat az első a nemzet életében.” „Nem a faj, de a lélek dominál, s a léleknek kell áthatnia a nemzetet.” Igaza van abban is, hogy a magyarság nem tobzód- hatik a vére fecsérlésében s nem lökhet vissza tízezreket a gettóba azok közül, akikben felerészben magyar vér van. Igaza van abban is, hogy féktelen erkölcstelenségeket indít el egy ilyen házassági törvény, ha mellette nem hozunk törvényeket az együttélés ellen is.

A felsőházi vita után is valljuk: A magyarság nem nézheti ölhetett kézzel a magyarság élettani és szellemi eltolódását a zsidó fa- jiság felé. Ezért szükség van szigorú házassági törvényre. De a valóban félvérek ügyét a nagy feladatok előtt álló magyarság vitális érdekeinek megfelelő módon, bölcsen kell elintézni. dyl.

1