Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-12 / 28. szám
MMMiElEÍ Keresztes háború A most folyó háborúnak legújabb fejezetét, a német-orosz háborút, amely napok alatt európai háborúvá nőtte ki magát, szerte a világon ezzel a névvel jelölik meg: keresztes háború. Ebben az elnevezésben van is igazság, mert hiszen keresztyén népek hadseregeiből tevődik össze az az óriási támadó vonal, amely az istentelenek államszervezete ellen harcol. És ha nem is visznek ma a seregek élén keresztet, zászlókat és a küzdő katonák ruháját nem ékesíti a kereszt jelvénye, lényegében csakugyan nem politikai és gazdasági államformák és nem csupán világhatalmi mérkőzés, hanem világnézeti háború lett ebből a nagy háborúból, amelyik most folyik. Mi ugyan semmiképpen nem írjuk alá azt a még ma is olyan sokszor hangzó állítást, hogy a keresztyénség világnézet. A keresztyénség sokkal több ennél. Azt azonban mi is állítjuk, hogy világnézetek kialakításában döntő jelentősége van annak, hogy van-e abban valóságos, látszólagos keresztyénség, vagy pedig egészen hiányzik belőle. A csak emberi gondolatokra alapított földi élet ugyanis alapvető hibában szenved, amelyet azután nem is tud soha kiigazítani. A maga erőire épít mindent. Eltelik a saját nagyságától. Isten nélkül csinálja számadását. Aztán egyszerre csak megmérettetik, könnyűnek találtatik és szét- osztatik. Maga az emberi világ történelme ismételten és világosan bebizonyította, hogy az agyaglábon álló kolosszusok, habár aranyból, ezüstből, vasvannak összeállítva és félelmeteseknek és megmozdíthatatla- noknak látszanak, elromlanák és összetörnek, ha egy kis kavicska esik az agyaglábra, és azt megrontja. Ennek a bibliai képnek az ismétlődése mutatkozik most meg előttünk. Nagy ára van, mert keresztyén országok ifjúsága vérzik érte, mert a küzdelem nemcsak nagy, hanem kegyetlen. Mintha az ördög akarna most védekezni az istenfélők győzelme ellen, mintha minden bűnnek, elrettentő és irtózatos borzalmaknak a sokaságát zúdítaná azokra a szerencsétlenekre, akik kezébe jutottak, mintha tehát sátáni erők kelnének harcra a világfeletti győzelemért, olyan nehéz, olyan áldozatos és olyan megpróbáló ez a keresztes hadjárat. Mindenki tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Mindenki tudta, hogy a tűz és víz nem lehet barátságban és a világosságnak nem lehet köze a sötétséghez. Hittel kell azért néznünk minden megpróbáltatás elé. Ki kell zárni a keresztyén Európából az istentelenség ördögi szellemét. Marad még bűn akkor is elég. Rászorulunk akkor is még a kegyelemre. Nem tudunk akkor sem élni Krisztus megváltó keresztje nélkül. De emberek maradhatunk. Megtérésre megváltott emberek. Hit által és hitben kegyelmet nyerhető emberek. Isten országához tartozóak. Ezért senki ne nézze ezt a hatalmas kiterjedésű nagy harcot és mindazt, ami vele jár, csupán a maga élete szempontjából. Igaz, hogy jót és rosszat, örömöt és bánatot az ember mindig a saját magát érintő vonatkozásaiban észlel és minősít. De itt a keresztyénségnek minden földi és azontúli javairól, továbbá művelt és emberséges életről, talán sokat tanult és megerősödött testvériségről van szó, olyan jövendőről tehát, amely nélkül egy-két nap, vagy egy-két esztendő kényelme és békessége, esetleg csupán tűrhető mivolta semmit sem számít. Most meg lehet és meg kell tanulni, hogy a jövendőnek mindig ára van, még pedig nemcsak itt a földön, de túl a földi léten is. Ki tudná azt kiszámítani, hogy milyen új élet lenne abból, hogyha igazán uralkodni kezdenének az evangélium szelíd és boldogító törvényei? Drága reménységünk, hogy Isten ezen a mélységen és ezen a hadjáraton át is a megváltás örök keresztje felé vezeti az ő földi gyermekeit. . . 1
