Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-21 / 25. szám
HwauKiflBcr Vizsga után kezdett csak gondolkozni a diák. Látni lehetett, hogy mi mindent nem tanult meg az iskolában. Bizony, előkészíthették volna őt nevelői nemcsak a vizsgákra, hanem az életre is. Csak néhány év óta változott valamit a hadihelyzet ezen a fronton. A legutóbbi évekig mintha minden tanár csak a maga tárgyát tartotta volna egyedül „üdvözítő” tudománynak. Ma már kezdik megérteni a nevelők s programként hirdetik az iskolák, hogy mindenkinek más adottságai vannak, senkit sem lehet beskatulyázni. Van, akitől a nyelvekben, vagy az elvont tudományok terén kevesebbet kell kívánnunk, de ezt az ifjút egy más módon kell, más tárgyakban elért kétszeres eredménye után az élet útjára kibocsátani. Ha így, vizsgák idején elgondolkozunk: de sok minden is eszünkbe juthat! Nem egy izgalmas és forró nap a vizsga napja. A vizsga hosszú ideig tart. Valójában nem is zöld asztaloknál, bizottságok színe előtt, hanem az élet munkamezején, a hivatás teljesítése közben állandóan folyik. A hosszú, elnyújtott munkában ítéltetik meg aztán, hogy kinek volt helyes tanítási módszere, ki nevelt jól s ki tanult meg mindent, amire szüksége volt. Ott már nem kérdik, milyen a bizonyítványod, hányasra kollokváltál és szigorlatoztál, mert enélkül is elárulod, hogy milyen képesítésű ember vagy. Es, ha vizsgák idején félve bocsátanak ki újabb és újabb vándorsereget az iskolák, attól kell elsősorban félniök, hogy talán kevés önállóságra, megállni és alkotni tudásra képesítették hosszú éveken keresztül a szárnyaik alatt növekedett új nemzedéket. Mi bízva tekintünk minden évben az újabb csapatokra s hisszük, hogy amit az iskolák elmulasztottak, azt az igazán eminensek felszedték aíz élet mezejen s ezzel a kettővel: tudománnyal és önálló alkotni tudással megállják a helyüket mindenütt, ahová az Űr rendelte őket. Egyről azonban nem szabad senkinek sem megfeledkeznie. A vizsgáról. Nem elmúlt évek vizsgáiról.Annak keserű, vagy örömteli emlékeiről, hanem arról a nagy vizsgáról, mely csak ezután vár mindnyájunkra. Mert egyszer még mindnyájunknak vizsgázni kell, ha a legfelső iskoláknak végére is eljutottunk. Vizsgáznunk kell nem emberek előtt, hanem az Isten előtt. Ez lesz az életnek a vizsgája. Rövi- debb vagy hosszabb ideig készülhetnek fel rá. Ennek a vizsgának a mértéke a hűség lesz. Azt kéri majd számon az Űr, hogy milyen hűségesek voltunk a szolgálatban, a hivatásteljesítésben, hogyan álltunk meg az életben. El ne feledkezzünk erről a vizsgáról, készüljünk fel komolyan erre a vizsgára, hogy elvehessük a kévésén való hűségnek ' jutalmát. Pásztor Pál. y Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) A támolygó alak betért az egyik kocsmába. Matild hirtelen elhatározással utánasietett. Az émelyítő helyiségben vágni lehetne a levegőt a dohányfüsttől. Kidöntött italtól lucskos asztaloknál berúgott, vad alakok ordítoznak. Ahogy Matild körülnézett, több „barátját” is fölfedezte köztük. De azt, akit keresett, nem látta. — Mit kerestek itt, ti szerencsétlenek? — kérdi a „barátait.” — Sokkal inkább kérdezhetnénk mi, — válaszol az egyik — hogy mit keres itt a kisasszony? — En csak annak akartam utánanézni, nem Pekonen jött-e be az előbb? Nem tudtok róla valamit? — Dehogynem! Ott ül a sarokban és iszik, mint mindig. Matild odapillant, semmi kétség, Pekonen az, de alaposan elázott állapotban. Oh, Reima! Derék kis Reima! Matildban soha előtte és soha utána nem robajlott olyan harag, mint mikor erélyes léptekkel Pekonen felé rohant. Vállonkapta és megrázta a nyomorultat istenesen: — Hát ez az Amerika? Hol az útiköltség? Mind elittad? Pekonén a földet bámulta zavaros szemével s félig alvó állapotban mormolta: — Még van tizenhét márkám . . . kiadót, mint a magyar eredeti kiadására, akkor köszönet és elismerés illeti a fordítót, hogy mert ennek a nagy munkának a kiadására vállalkozni. A legnagyobb bizalommal ajánljuk a könyvet magyar evangélikus olvasó- közönségünk figyelmébe. Olvassuk és tegyünk meg mindent, hogy a könyv minél szélesebb körben elterjedhessen! Különösen nem szabad hiányozni a könyvnek egy egyházi munkás íróasztaláról sem. Megrendelhető: Szerb Anna, Siófok, Apponyi-u. 5. címen, vagy a 44.940. sz. csekklapon. A három kötet ára együtt 11.— P. Külön a III. kötet bolti ára 4.60 P, lapunk olvasóinak 3.90 P. Több példánynál kedvezmény. Egész vászonkötésben, aranynyomással kötetenként 1.— P-vel drágább. T. J. HÍREK A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem évi rendes közgyűlését november 7. napján d. e. fél 10 órai kezdettel fogja megtartani. Hármas lelkészválasztás Budapesten. Nemcsak ünnepélyes, hanem egészen ritka esemény folyt le június 15-én a pesti evangélikus egyház lelkészválasztó közgyűlésén: az egyházközség egyszerrd három új lelkészt választott, hogy a zsinati törvények által előírt és újonnan szervezett lelkészkörök állásait betöltse. Dr. Vladár Gábor egyházmegyei felügyelő és Kemény Lajos esperes elnöklete alatt ült össze a választóközgyü- lés a Deák-téri leánygimnázium dísztermében, melyet az egyháztagok zsúfolásig megtöltöttek. Az előírt alakiságok után dr. Konkoly Elemér másodfelügyelő ismertette a presbitérium egyhangú határozatát, mely a három lel- készi állásnak meghívás útján való betöltését ajánlja. Ezután előterjesztette a presbitérium javaslatát, hogy a lel- készi állásokra dr. Kékén András hódmezővásárhelyi lelkész, alesperes, Rimár Jenő budapesti vallástanító-lelkész és Scholz László bányakerületi központi lelkész hívassanak meg. A választóközgyűlés az egyenként feltett kérdésre közfelkiáltással és egyhangúlag a javaslatba hozott lelkészek meghívását határozta el. D. Raffay Sándor püspök örömmel mutatott arra, hogy milyen egyedülálló esemény ez: egy egyházközségben három új lelkész állás betöltése egyértelmüleg és egyakarattal, de örömmel mutatott arra is, hogy ez a lelkészválasztás milyen biztató jel az egyházközség további fejlődése szempontjából. A három megválasztott lelkész beiktatása szeptember első napjaiban lesz. Gömbös Gyula síremlékének felavatása június 22-én déli fél 1 órakor lesz a Kerepesi-temetőben. Előzetesen június 16-án megtörtént Gömbös Gyula és hitvese exhumálása és áthelyezése az újonnan épitett kriptába. Az egyházi szertartást D. Raffay Sándor püspök végzi, aki a kripta belsejében elhelyezett oltármű előtt mond imát. Broschko Gusztáv Adolf halála. Evangélikus egyházunknak köztiszteletben álló és jellegzetes alakja távozott el Broschko Gusztáv Adolf, a pesti evangélikus németnyelvű egyházközség lel7
