Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-21 / 25. szám

vadalmas tisztviselőjével köt házasságot, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezésnek nincs helye és egyik egyház tisztviselőjét sem lehet felelősségre vonni azért, hogy nem az ő neméhez tartozó gyermekei nem az ő vallásában nevelkednek.

4. Ha a két egyház egyikének iskolájánál, vagy intézeténél a másik egyházhoz tartozó tanár vagy tanító (óvónő) van alkalmazva, erre nézve az iskolát (intézetet) fenntartó egyház törvényeinek csak a házastársa vallására vonatkozó szabálya érvényesül, a házasságból származó gyermekeknek az iskolafenntartó egyház vallásában nevelését azonban nem lehet kívánni akkor sem, ha a másik házastárs az iskolafenntartó egyháznak tagja.

5. A két egyház _egyikének iskolájánál, vagy intézeténél alkalmazott olyan tanár, vagy tanító (óvónő), aki a másik egyháznak tagja, fegyelmi vétséget követ el, ha az iskolafenntartó egyházhoz tartozó jegyesével az őt. alkalmazó egyház rovására köt megegyezést.

6. Ha e tájékoztatóban felsoroltaktól

különböző olyan eset merül fel, amelyben az egyházi törvények rendelkezéseinek alkalmazhatása kétségesnek látszik, a fegyelmi eljárás megindítása

előtt kérdést kell intézni az illetékes egyházkerület elnökségéhez, amely a vitás kérdésben a törvény szellemében határoz.

Megbízásból készítették: Szentpéteri

Kun Béla dr. és Rásó Lajos dr.

Mindenki fáradt

már ilyenkor rjyár elején. Tanár, diák, hivatalnok, munkás egyaránt tervezget, mit is kezdjen a nyári vakációjával.

Itthon maradjon? Elutazzék? Hol jönne ki legolcsóbban s mégis hol nyerhetne legteljesebb felüdülést?

Az ilyen tervezgetek és számítgatók, ha nem akarnak csalódni, ki ne felejtsék számításukból a legfontosabb tényezőt, hogy a léleknek is szüksége van felüdülésre. Sőt igen sokszor az a dolog nyitja s minden fáradtság, kedvetlenség, idegesség és életkedvhiány oka, hogy a léleknek nemcsak felüdülésre, de teljes megújulásra volna szüksége. Ha évközben, a munka sodrában nem értünk rá ezzel foglalkozni, használjuk fel reá a nyarat! Egyházunk, illetőleg az egyház különféle belmissziói szervei annyi alkalmat készítettek ehhez az idei nyárra, hogy senki sem mondhatja, nem volt lehetősége egy ilyen konferenciára vagy táborozásra eljutni. Akár földrajzi helységek, akár időpontok szerint állítjuk össze a lehetőségeket, mindenképpen bő a választék. Megpróbáljuk alább csokorba szedni őket, hogy kiki kiválaszthassa azt az alkalmat, amelyet Isten az ő lelkének érdekében készített el.

*

1. Az evangélizációkban résztvett ú. n. ,,gyülekezeti közösségek" konferenciáját ezen a nyáron két helyen is megtartják a közlekedési nehézségek miatt: jún. 26. estétől 29. estéig Aszódon, és aug. 21. estétől 24. estéig Szarvason. Felvilágosítást ad: vitéz Sréter Ferenc, Budapest, IX., Erkel-u. 12. Az előadások összefoglaló címe: Isten gyermekei a

mindennapi életben.

4

Magyar élet, 1941

2. Magyar összefogás.

A magyar összefogás szükséges volta politikai téren már nagyon régóta szerepel állandó követelményként. Az Egységes Párt, a Nem- zeti Egység Pártja, a Magyar Élet Mozgalom az irányjelzői és mértföld- kövei. A politikai egyesülés egyúttal társadalmi egyesülés is akart lenni, szerette volna egy egységbe fogni az egész magyarságot, de megfelelő összekötő ereje társadalmi téren nem volt egyiknek sem. Valószínűleg azért, mert a politikai meggyőződésen túl nem tudta sehol sem megújítani és összekötni azokat, akiket magába foglalt. A politika volt a keret és a kérdések csak abban az ütemben merülhettek fel és oldódhattak meg emiatt, amilyenben azt a politikai helyzet megengedte.

A magyar összefogás gondolata azonban társadalmi téren is többször előkerült. Több ijesztő kimutatással találkoztunk már, melyek rengeteg egyletről, és általuk rengeteg ember felesleges, (mert szétforgácsolódó és apróságokban elvesző) anyagi megterheléséről beszéltek. Legtöbbször nem is jutottak tovább a tervezgetéseknél, mert az egyes egyletek féltették tagjaikat, nem akarták feláldozni őket még egy nagyobb, átfogó szervezetnek sem, és féltették a címeket is, amelyek száma mindig egyenes arányban áll az egyesületek számával. Több egylet: több cím, vagy cím-lehetőség.

A magyar összefogás gondolata azonban nem tűnt el akkor sem, amikor ezekkel a nehézségekkel szembe kerültek az összefogás követelői. Amint a Magyar Élet VI. évf. 6. számában Donáth György írja, 1938. szeptember 27-én egy jegyzőkönyv jött létre, amelyben 3 pontba foglaltan szögezik le azokat az alapelveket, amiknek szem előtt tartásával a különböző csatlakozó egyesületek együtt működhetnek, belső ügyeikben szabadságukat megtartván. A három pont röviden összefoglalva: 1. Nagy magyar birodalom, osztatlan ország, ahol a kisebbségekkel békességben folyik az élet, a számánál fogva túlsúlyban lévő magyarság vezetése alatt, kizárva „azokat a fajokat és népelemeket, melyeket a magyarságra és az itt élő nemzetiségekre egyaránt károsnak” ítélnek. 2. Minden téren a legtisztább erkölcsiség követelése, erkölcsi értékmérőül azt fogadva el, „amit a magyarság ezer év óta vall magáénak: a keresztény erkölcsöt, amely szerencsésen találkozott az őshazából magunkkal hozott magyar erényekkel.” 3. A szociális gondolat, „amely a magyar nemzeti gondolatnak is új értelmezést ad: a magyar testvériség fogalmát, amely az osztályellentéteket és előítéleteket mellőzve, a magyar nemzet tagjainak szociális jóléte kedvéért mindenek előtt igazságos vagyon- és jövedelemelosztást akar elérni. Ennek eszközei között a nemzeti élet egész területét átfogó gazdasági politikát, különösen a mainál sokkal messzebbmenő földbirtokreformot és a mainál sokkal messzebbmenő munkabérpolitikát, valamint a szociális, jóléti intézmények nagyszabású kiépítését tartják fontosnak.” Ehhez a programhoz 22 egyesület csatlakozott, (köztük: Orsz. Prot. Diákszövetség, MEFHOSz, Soli Deo Glória-Szövetség, Turul-Szövetség) és nevéül az Egyesületközi Együttműködés megjelölést választották.

A nyilvánosság felé ez a munka csak előadások rendezésében nyilatkozott meg. De ezek az előadások minden politikától vagy pártállástól mentesen a magyar álláspontot szólaltatták meg, azt az álláspontot, amit a magyarságért küzdeni akarók mindegyike állandóan szeme előtt kellett, hogy tartson. Nagyobb arányú nyilvános megmozdulása ezeknek az erőknek most volt, június 5-én, amikor is a Magyar Művelődés Házában rendeztek estet „Él az örök magyar szellem” összefoglaló cím alatt. Az est szereplői közül Kodolányi János, Darvas József, Veres Péter, Németh László beszéltek, míg Erdélyi József, Sinka István, Illyés Gyula, József Attila, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiből bemutattak egyes darabokat.

Ez az est nagyon nagy tanulsággal szolgált, főleg azoknak, akik a magyar népi gondolattal eddig nem törődtek. Bizonysága volt annak, hogy: 1. van egy különleges magyar szellem, amelyik nem most kitalált valami, hanem az egyetlen, magyarnak nevezhető, ősi időkkel kapcsolatait kimutathatóan igazoló magyarsággal megegyezik. 2. Bizony-