Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-14 / 24. szám
mmmmr ———WOT» HHB—MB— A budapesti Szent István-kórház protestáns imatermét június 8-án avatta fel Kemény Lajos evangélikus és Szabó Imre református esperes. A kispesti egyházközség június 8-án egyházzenei hangversenyt rendezett a kispesti templomban, amelyen közreműködött özv. dr. Germán Lászlóné hegedűszámmal, Czanik Zsófia és Kristof- csák Ernő énekszámmal. Énekelt a kelenföldi énekkar Weltler Jenő karnagy vezetésével. Gyülekezeti közösségeink ez évben két helyen és időpontban tartanak konferenciát. Aszódon jún. 26. estétől 29. estéig és Szarvason aug. 21. estétől 24. estéig. A konferenciák vezető címe: „Isten gyermekei a mindennapi életben". Közelebbi felvilágosítást nyújt: Sréter Ferenc, Bpest, VIII., EsterházyHázasság. Romvári Anna és Boros- yánkői Mátyás vendéglős, a Mátyás- Pince tulajdonosa június 17-én tartják esküvőjüket a Deák-téri templomban. Leányinternátust tart fenn a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület Budapesten, az ev. egyetemes egyház épületében (VIII., József-u. 4. sz.), ahol felvesz közép- és főiskolás diáklányokat. Az internátus diakonisszatestvér vezetése és az intézeti főorvos felügyelete alatt áll. Tartásdíj evangélikus és református leányok részére évi 900 pengő. Az internátus evangéliumi keresztyén szellemű családi otthont nyújt a fővárosba felkerülő fiatal leányoknak. Mindenre vonatkozó felvilágosítással szívesen szolgál a Fébé Diakonissza Egyesületnek, mint az internátus fenntartójának a vezetősége (Bp., XII., Hidegkúti-út 123/a. Telefon 164-573.). Előfizetési felhívás „A magyarhoni egyetemes ev. egyház 1934—37. évi zsinata és joganyaga" c. műre. A jogakadémia tanári kara pályázatot hirdetett „A magyarhoni egyetemes ev. egyház 1934—37. évi zsinata és joganyaga" megírására. A pályadíjat Kiss Antal nyerte el, akinek munkáját a főiskola rövid időn belül nyomtatásban jelenteti meg. A munka érdekes és részletes összefoglalását nyújtja a zsinat történetének, előzményeinek és lefolyásának, részletesen foglalkozik a zsinat előkészítése során beérkezett javaslatokkal és észrevételekkel. A munka második részében ismerteti és magyarázza a zsinat által alkotott jogszabályanyagot, valamint az Egyházi Alkotmány érvényben hagyott rendelkezéseit. A munka úttörő jelentőségű és elsőnek dolgozza fel teljes egészében az evangélikus egyház legutolsó zsinatát. Mint jogszabálymagyarázó kézikönyv, igen alkalmas a jog- alkalmazó egyházi hivatalok részére is. A rövidesen megjelenő terjedelmes — 15 íves — munka előfizetési ára 4.— P. Megrendeléseket 4.— pengős árban még lehet eszközölni. A mü ára könyvárúsi forgalomban 6.— P lesz. Nyaralás. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Budapest-Hűvösvölgy- ben (XII., Hidegkúti-út 123/a. alatt, telefon 164-573) gyönyörű, egészséges, csendes helyen pensiót tart fenn. Úgyszintén Klotildligeten is. Mindkét pensió testi és lelki pihenésre kiválóan alkalmas. Idősebb egyének számára állandó elhelyezkedés is lehetséges. Klotildligeten gyermeknyaraltatási is vállal az Egyesület diakonisszatestvér felügyelete mellett. most, hogy újra felébredtek, — most borzadok és íszonyodok Önmagámtól . . . Maliid szívét robbanó erővel feltörő öröm feszegeti. Milyen boldogság bizonyságot tenni az ilyen léleknek, hogy nem veszett még el semmi. Ami szép, tiszta, gyöngéd és mély érzés volt benne valamikor, újra életre kelhet s minden sötét, szennyes és rút eltöröltethetik annak Vérével, aki eljött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett, elkeverődött, összetörött. .. Az embernek szeme, szája, arca, lelke szomjas minden szóra, aki arról a Krisztusról szól. Erről az emberről mondotta később Matild, hogy a legnagyobb örömöt jelentette neki egész élete munkájában. * Most lássunk egy-két csalódást is! Legspártaibb életmódja mellett is megtartott magának Matild egy lovat. A ,,Reimá”-tól nem tudott megválni. Édesapjától kapta, okos, ragaszkodó állat volt, szinte úgy érezte Matild, hogy a ló minden szavát megérti. Egy nap a sörnäsi fogházban (Helsinki külvárosában) egy nem sokára szabaduló rabbal, Pekonennel beszélgetett. Arról az égető vágyáról beszélt Pekonen, mennyire szeretne kivándorolni Amerikába. Egészen új környezetben mennyivel könnyebb lenne egészen új életet kezdeni. De nincs útiköltsége. Nem is tudja, honnan lehetne szerezni. Matild kisasszony nem tudna-e segíteni rajta? Matild szomorúan válaszolta, sajnos, nincs abban a helyzetben. Annyi pénzt nem tud előteremteni. Ugyanabban a pillanatban azonban, mint valami mennyei világosság, villant át az agyán: ,,Reima! — Reima még megvan!” Ezt el lehetne adni. Rögtön kiverte azonban a fejéből: ,,Reima a barátom. Nem adhatom el a barátomat.” A gondolat azonban szemtelen volt és tolakodó, mint egy könyvügynök. Üjra és újra visszatért, érveit, okoskodott: „Lehet arról gondoskodni, hogy Reima jó helyre kerüljön, ahol ugyanúgy megbecsülik. — Utóvégre csak egy derék állatról van szó, míg Pekonen esetében örökkévaló emberi lélek forog veszélyben, ha rátör a régi környezet az összes kísértések behálózó indáival!” Majd egy hétig folyt ez az alkudozás, szinte pörlekedés a Reima- ügyben. Akkor végre döntött. Vidékre utazott, ismerősök körében vérző szívvel elszerezte Reimát és az árával ment egyenesen Peko- nenhez. Nem adta oda neki, csak közölte vele, hogy utazhat, megszerezte az útiköltséget. A hajó indulásának napján zuhogott az eső. Matildnak ezer dolga volt aznap valami szerencsétlen fiatalember ügyével. Pekonen felkereste délelőtt, hogy elbúcsúzzék. Sajnos, nem sok időt tudott szentelni neki, de megígérte, hogy- indulás előtt ott lesz a kikötőben, Isten hozzádot mond neki és megváltja a jegyét az irodában. Pekonen nagy alázatosan kifejtette, hogy igazán nem kívánhatja Matild kisasszonytól, hogy ilyen elfoglaltság mellett s hozzá ilyen borzalmas időben még a hajóhoz is kiszaladjon. Éppen azért jött, hogy ettől megkímélhesse, s mindjárt itt elbúcsúzzék. Matild valóban nem tudta, hogy sikerülne időben kijutni a hajóhoz. Pekonen figyelmessége is egész őszintének látszott, azért kezébe adta az útiköltséget és jó utazást, minden jót, boldogulást kívánt neki az új világban és a viszontlátást odaát a mennyei hazában. Ez a viszontlátás azonban sokkal hamarabb bekövetkezett. Matild ugyanis heteken keresztül hiába várta Pekonen levelét vagy más híradását az új világból. Lassanként kellemetlen gyanú ébredezett benne, nem történt-e Pekonennel valami baj ezen a szörnyű utazáson? Egy nap aztán, ahogy a külvárosban járkál, az egyik utcasarkon meglát egy ide-oda támolygó alakot. S az alak olyan ismerősnek tűnik. Mintha csak Pekonen lenne. De az lehetetlen! Pekonen már vagy Amerikában van, vagy a tengerfenéken, szegény . . . (Folytatjuk) 8
