Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-14 / 24. szám
BlkNGClIkUifl Fi Az új szuperintendens élete azonban még sem volt olyan síma, mint azt az eddigi sorok elhitetni akarják. Olyan cselekedetei voltak, amelyek miatt hosszú időn keresztül sok lelki fájdalmat kellett hordoznia Erdély magyar evangélikussága előtt s ezt a vállalni kényszerült sorsot úgy hordozta, ahogy az lelkészhez illik s az erdélyi magyar evangélikusság belső értékének világos bizonyítéka s evangéliumi magatartásának nagykorúságát jelentő gesztusa volt az, hogy szavazatainak több mint 2/3 részét Argay Györgyre adta. Az a férfiú, aki Erdélyben olyan magyar életet ismert meg, amelyet ma ő is a legszebbnek tart az egész világon s aki a legnemesebb eszmék és értékek nevelő hatása alatt erdélyivé nemesedett s az, aki magyar, tót, német és a román nyelv tudásának birtokában új hivatalában minden hívével közvetlen érintkezést tud találni s az, aki eddig a szász és román hatóságok megértését tudta kivívni saját személyével szemben, ma abban a helyzeti előnyben van, hogy munkába állásával és szolgálatával legtöbbet tud használni ott egyházunknak. A mostani politikai viszonyok mellett nehezen gondolható el, hogy egyházfői tisztének beiktatási ünnepélyén résztvehetnének azok, akik szeretik az erdélyi evangélikusokat s szívesen örülnének velük együtt ezen az elkövetkező kedves ünnepen s épen ezért a magyar evangélikus egyház félhivatalos szervei és tényezői, Argay György szuperintendens ismert és ismeretlen barátai és tisztelői, vagy legalább is azok közül sokan, e sorokon keresztül is küldjük hozzá áldáskívánságainkat abban a bizonyos reménységben, hogy beiktatási ünnepélyén, amikor erdélyi híveiért mindennemű nagy áldozathozatalra esküt tesz, pillanatokra talán ide, át is gondol, magyarhoni evangélikusokra s biztosan megérzi abban a meghitt ünnepélyes órában, hogy nálunk is ugyanolyan szeretet övezi körül őt, mint egyházkerületének minden egyházközségében. Mert azt senki sem tilthatja meg sem neki, sem nekünk, hogy határokon innen és túl, mi, magyar evangélikusok mindig egynek tudjuk és valljuk magunkat Isten és ember előtt. G. L. Magyar élet, 1941 1. Krónikával kezdődik. Sok minden történt azóta, hogy Őrjáratunk véget ért. Először is vita támadt az egyik Őrjárat állításai felett, megmutatva azt, hogy amikor Őrjáratra indultunk, igazunk volt: a mai magyar életben sok olyan jelenség van, ami helytelen. Sok a tisztázatlan kérdés, nemcsak politikai, vagy társadalmi téren, hanem az egyéni, mindennapi élet ezer apró dolgában is. Ennek példája volt az erotika-vita, amelyik megmutatta, hogy még a művelt és magát keresztyénnek és magyarnak valló rétegek is olyan ingatag alapra épültek fel, amelyet már kisebb viharok is megingathatnak. Magyarországon a régi szellem még nem tűnt el egészen, sőt sok helyen épen olyan erős, mint volt. Az Őrjáratoknak az volt a feladata, hogy rámutassanak ezekre a helyekre és feltárják mindenki előtt, hogy a megújulásról egyelőre többet beszélnek, mint valóságát élik. A sok szenzáció-hajhászás, amelyik például az erotika-vita folyamán feltűnt, szintén azoknak a műve volt, akik félnek az új Magyar- országtól és benne a megújult magyar élettől. Azoké, akik régi módszer szerint mellékes kérdéseket, szúnyogokat fújnak fel elefánttá, hogy aztán az elefánt miatt, a felfújt kérdés látszat-nagysága miatt ne lássa a szem az igazi kérdést, az igazi veszedelmet. A hibák, amikre az Őrjáratok során rámutattunk, mind innen erednek Az erotikus könyvek behozatala és piacra dobása nem azért történt, mert a magyar kultúrából hiányzó erotikus könyvek kultúránkra rossz fényt vetnének. Hanem azért, hogy azt a pénzt, amin esetleg jó könyvet vett volna, a gazdája ilyenre adja ki. Az ember bűnének ismerete, a könnyelműségre való hajlandóság tudata játszott itt közre azoknál, akik ezeket hozták. Nem kultúrmissfciót akartak vele betölteni, hanem inkább kultúrrombolást, vevőiket féltették a megújult magyar könyvektől, és a bennük lüktető új magyar lélektől. A híres művészek hangversenyeztetése felemelt helyárak mellett is azt célozta, hogy újra hivatkozni lehessen nem hisszük el, hogy mammon nélkül is lehet nagy dolgokat alkotni. Szeretnénk kompromisszumot kötni Isten, a mammon és az érvényesülés között. Ha nem sikerül? Kész a kiábrándultság. Ha meg sikerül, annyi megalkuvással, keserves tapasztalattal és csalódással leszünk gazdagabbak, hogy azt hisszük, kár minden lépésért, hisz úgy sem lehet tisztán és szentül megcsinálni ebben a világban semmit, mert minden eredményünkhöz egy sereg kompromisszum, megalkuvás és bűn tapad. Maradjunk hát meg a békés tétlenségünkben? Szó sincs róla. Hanem az kell, hogy engedjük Istent újra központi helyre életünkben. Egyezzünk bele, hogy egyetlen és legfőbb gazdánk legyen. És merjünk hinni abban, hogy Istennel mindent lehet. Még a legreménytelenebb vállalkozások is sikerülnek övele Aho- gyon ez a változás valóság lesz életünkben, úgy lesz a nyugalmi, mozdulatlan protestántizmusból újra rugalmas és fejlődésképes szellemi és lelki hatalom. M. Menekült lelkész — menekült gyülekezet Pásztorok élete. Helsinki, 1941. V. 16. Lohjában voltam az elmúlt vasárnap, egy Helsinkitől 70 kilométernyire eső, 30 ezer lakosú városkában. Gótikus temploma a 13. században épült, falain középkori bibliás képekkel, cirádás vonalakkal. Itt éli „menekült lelkipásztori' életét a magyar földön is járt (1938) és sokak előtt ismeretes Vapalahti Toi\o lelkész. Szóról- szóra csak szakítani tudott számomra néhány percet rengeteg szolgálata közben. Temetésre menet és egy 30 km- nyire eső faluba való utazás közben beszélgettünk. Elmondta, hogy Karjaiéból, most szovjet megszállás alatt álló finn területről mintegy 500.000 ember menekült el 10 nap alatt ide az ősi, szabad finn hazába, a multévi finn-orosz háború végén Inkább választották a menekültek bizonytalan sorsát, mint az orosz megszállás alatti, talán sokkal jobb megélhetést biztosító orosz állampolgárságot. Hogy ez mit jelent honvédelmi szempontból, az amúgy is csekély lakosságú Finnországnak, azt nem kell bővebben magyarázni. Vapalahti lelkész gyülekezete is ilyen menekült gyülekezet. Körülbelül 10.000 létekből áll. Nagyobbára földmívesekből áll s így Lohjai központtal a környező, mintegy 12 faluban, illetőleg a hozzátartozó földeken helyezték el őket ideiglenesen. Finnországban nem ritka olyan falu, amelynek határa 20—50 km-es átmérőjű területen fekszik. Gondoljuk el, mit jelent akkor, ha a hívek 12 falu területén helyezkednek el! Ha mind a 12 helyen annak az egy lelkésznek kell ellátni az összes szolgálatokat! Bizonyára igen kerekre nyíltak a szemeim, mikor Vapalahti lelkész mindezeket feltárta előttem. Az ő szemei azonban még ebben az állapotban is állandóan mosolyognak. Sőt mosolyog, amikor hozzáteszi, hogy a következő 5
