Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-18 / 3. szám

menekültről kellene gondoskodni, Chicagónak tízezer menekültje van. A menekültek európai keresztyének és zsidók, hónapok óta élvezik az amerikai egyházak és egyesületek jóindulatú támogatását, de úgylátszik, magatartásuk nélkülözte az alázat és hála olyan megnyilatkozásait, amelyekre a naiv amerikaiak mégis igényt tartanak ilyen esetekben s ezért mind több és több hang hallatszik a menekülteknek szánt gyűjtés és adakozás ellen.

Adolf Keller szerint Amerika gazdagodása hatalmas arányokban növekedik. A jólét olyan egyetemes jelei vehetők észre, amelyet a semleges európai ember sem tud elképzelni. Az amerikaiak jól tudják azt, hogyha még egy évig is tart a háború, akkor is hatalmas üzleteket tudnak lebonyolítani, amelyeknek filléreiből és dolláraiból minden amerikai részesül valamilyen formában. A nagy munkával, de mégis jó kedvvel szerzett pénzéből és vagyonából szívesen ad az amerikai s ma az a hangulat, hogy talán legszívesebben ad Európának. De egyelőre úgylátszik, olyan gátlásokat is le kell győznie, amelynek okai nem az amerikaiakban, hanem az európaiakban vannak.

Diákkorombn hallottam az egyik tanáromtól azt a békebeli adatot, hog;y a magyar költségvetés bevételeinek legjelentősebb tétele a szeszadó volt. Ha jól emlékszem, 40 millió korona. Ugyanakkor az antialkoholista mozgalom támogatására az állam évi 4000 pengőt fordított. A fenti sorok elolvasása után mi is ilyenre gondolunk: Amerika átküld Európának talán 3—400 millió dollár értékű adományt, de ugyanakkor több milliárdot keres Európa borzalmas háborúján. Lehet, hogy most is így lesz. Egyedül csak az a vigasztaló, hogy az éhező finnek, vagy az éhező belgák, vagy az éhező spanyolok és franciák, ha az adományok eljutnak hozzájuk, nem fognak bölcselkedni, hanem örülni fognak annak az adománynak, amelyet a keresztyén Amerika és az amerikai keresztyének juttatnak a hívő és hitetlen Európának. G. L.

Az új nemzedék alapproblémái

I. Lesz-e egyáltalán?

Ha az evangéliummal s népével szemben felelősséget érző ember kémleli a jövendőt, ismerve ifjúságunk, az „új nemzedék“ igazi arcát, egy csöppet sem akad fenn azon, hogy az Evangélikus Élet ezévi második száma már is foglalkozik ezzel a kérdéssel, éspedig igen pesszi- misztikus hangon. Amit G. L. ír, az igen őszinte és találó jellemzése az adott helyzetnek, legfeljebb nemcsak az egyetemi ifjúságra, hanem általában minden „rendű és rangú“ ifjúságunkra is fényt derít. Hiszen az a muka is, amit a KIÉ végez nálunk, azért olvan elismerésre méltó, mert elárulja éppen kezdő ,,eredményei“-vel, hogy milyen hihetetlenül kemény problémát jelent ifjúságunk Krisztushoz vezetése.

Minden nagy bajnak a gyökere igen mélyre vezet, s azért, ha az ifjúság problémáit, tehát bennük az új nemzedék problémáját, meg akarjuk teljes mélységükben közelíteni, nem árt ott kezdenünk, ahol az uj nemzedék szempontjából nem csupán a minőség, hanem a lét vagy nemlét kérdése forog kockán. Egyházunk életében ez az alap- probléma két tünetben hirdeti, milyen nagy a veszedelem. Az egyik a születések számának apadása, a másik a reverzálisokozta károk.

a) A születések apadása.

Kétségtelenül nem protestánseredetű betegség, hazánkban elsősorban mégis a mi sorainkban pusztít a legfeltűnőbben. Okai állítólag: A szociális helyzet, melynek következtében fiatalságunk tekintélyes része csak idősebb korban házasodhatik, s mely lehetetlenné teszi több gyermek „tisztességes“ felnevelését. Sok igazság van benne, azonban miért van az, hogy a baj éppen a jobbmódúak körében jelentkezik elsősorban, ahol néhány gyermek felnevelése anyagilag alig jeleni ene megterheltetést? Azután meg, sok helyütt éppen azért nem lehet már gyermek, mert éppen a házasfelek fiatalkorában „nem lett!“ A, tudatlanságot is ok gyanánt emlegetik. Azonban éppen a legintelligensebb köreinkben van a legkevesebb gyermek! Sokkal valószínűbb az erkölcsi „érzület” gyengülése, sőt hiánya,- mely nincs tisztában koteszellemi erőnk egész latbavetésével kell megtörténnie.

A programm további pontjait, melyek szociális igényeket jelentenek be, mindenben helyeselhetjük. Külön kiemeljük ezen javaslatok indoklását: „Fel kell

használni az időt a magyarság társadalmi, művelődési, gazdasági alátámasztásához". Erdélyért a népi erőknek, sót a világpolitikai erőtényezőknek olyan birkózása folyik, amelyben csak egy győzelmi lehetőség van: a magyarság

erős végvárának kiépítése Erdélyben. Ezt legtisztább akaratunkkal, s legleleményesebb erőbevetésünkkel el kell érnünk. dyl.

Imádságot kérünk

Hetek óta kórházban vagyok. Egy nagy teremben élek együtt szenvedő embertársaimmal. Nehezen viselem a kórházi életet. A hosszú estéket, a makacsul visszatérő aggodalmakat és a nyugtalan éjszakákat. A nappali renddel valahogy még csak megvagyok. Először várjuk az orvosok reggeli látogatását, a kezelést, azután az ebédet, ebédután a látogatókat, azután megint az estét. De nagyon nehezen viselem a reggeleket. Amikor sorra ébrednek a szobatársaim, amikor még olyan mesz- sze látszik a látogató orvos és amikor mégis nincsen csend és kezdődik megint egy hosszú nap. Ilyenkor eszembe jut, hegy akik egészségesek és otthon vannak, másképpen ébrednek. Furcsa, de sokszor eszembe jut, hogy egészséges koromban én is reggeli tornával kezdtem a napot és ha időm volt, még meghallgattam a rádió zenei félóráját is.

Most valami egészen másra vágyom. Imádsággal akarom kezdeni a napot. Hiszen annyi megköszönni valóm van. A tegnapi látogatók, a mai éjszaka és hogy úgy érzem, mintha gyógyulóbban ébredtem volna a mai reggelre. De a kórházban reggel olyan nehéz imádkozni. Takarítás, zörgés, sietés van a teremben. Aztán a szomszédok beszélgetnek. Elmondják egymásnak álmaikat. Ilyenkor nagyon elhagyatottnak érzem magam.

Miért ne lehetne minden napot imádsággal kezdeni? Az egészségeseknek sem ártana, akik otthon ébrednek és munkába indulnak. De a betegeknek milyen nagyon szüksége volna rája. Sohasem érdeklődtem az iránt, hogy hány kórház van Magyarországon és naponként átlag hány beteg van kórházakban. Nagyot tévednék, ha százezerre becsülném a számukat? Egészen bizonyosan van másik százezer beteg ember odahaza a maga otthonában. Kétszázezer beteg kaphatna minden reggel olyan áldott öt percet, ami meg is bátorítaná, türelmesebb és jobb beteggé tenné és gyógyulásában is megerősítené. Azt sem tudom, hogy hány előfizetője van a rádiónak, talán félmillió. Ha ezek közül húszezer előfizető egyformán kérne valamit, a rádió bizonnyal gyorsan teljesítené. Itt pedig tízszerannyi szegény, beteg ember kér imádságot. Adjanak a reggeli torna előtt egy kis edzést a léleknek is. Olvassanak be a rádióba egy rövid imádságot. Vagy olvassanak fel egy részt a bibliából. Vagy adjanak lemez3