Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-14 / 24. szám
DMKBiianatr JÚNIUS A múlt év októberében titkos gazdasági szakértők azt jósolták, hogy ez lesz a legnehezebb hónap. Az őszre és télre gondosan tartalékolt élelmiszerek elfogynak, az új termés még csak látó szemeink előtt lesz s az a nagy gond fogja gyötörni majd a legnagyobb üzemek és legkisebb családok fejeit, hogy a kilátástalan június után, hogy készülünk a nyárra és az elkövetkező télre. Ez a prófécia akkor is és ma is nagyobb mértékben foglalkoztatta a világi és egyházi közvéleményt, hogysem azt mi is figyelemre ne méltatnék, de amennyire letörte és nyugtalanította a figyelőket, annyira a feledés számára is született s ítéltetett ez a gondolat. .Budapest tele van immár zöldfőzelékfélével s az ország nagyrésze kezdi kiheverni az árvíz pusztításait. Hazánk szomorú telét feledteti nemcsak a sok, körülöttünk tomboló esemény, hanem az a kényszerült különös figyelem is, amely valamennyiünk szemét a földre kényszeríti: kertjeinkre, gyümölcsfáinkra s termésbe boruló földjeinkre. S ilyenkor szemeinket az égre is felemeljük. Esőért, napfényért, népünk áhítatos egységéért s mindenért, amit imában, s önmagunk csendjében önzetlenül mindnyájunkért, magyarokért és keresztyénekért kérni tudunk. A legnehezebb hónap egyszerre nevelni kezd. Először egy embert, azután rajta keresztül derű- és borlátók válogatott és keresetien csoportjait s kilátástalan, politizáló beszélgetések helyett, magyar és keresztyén magatartásunkban igazán csak azt az egyet érezzük világosan és öntudatosan, hogy rábízhatjuk magunkat Istenre. A falusi ember immel-ám- mal kezdi ezt s még legközvetlenebb családja előtt is el rejtetten teszi. A városi ember, ha órákra el tud szakadni az aszfalttól s az akácillat vibráló hatásában futóhomokot érez orrával, boldogan gondol faluból származott őseire, akik júniusban így indultak meg régen Isten keze felé. Az orvos betegeinek minden jót ígér júniusban: a meggyötört testnek nagyszerű pihenővel teljes testi és lelki regenerációt. S a nagyváros sétaterein padrajáró szegények júniusban úgy néznek fel az égre, hogy mikor indulhatnak meg arra a vidékkerülő országjárásukra, amikor immár nemcsak az Alföldet és Balaton vidékét lehet körülbaran„Dícsérd a te Istenedet! Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benne a te fiaidat. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.” 147. zsolt. 12—14. „És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól és előhívom a gabonát és megsoka- sítom azt és nem adok reátok éhséget.” Ezék. 36:28—29. golni, de hegyek és havasok alján is lehet immár éhes hassal elmerengeni a magyar életen. Június a befejezettség hónapja is sokak számára. A ju- niálisokon életbe kilépő ifjaink egy álmatlan éjszakán akarják átadni a feledés számára mindazt, amit az iskolának köszönhetnek s az élet számára tanultak. Júniusban minden keresztyének lelkészei és egyházat szerető lelkei olyan őszintén mondják egymásnak: De jó volna most egy kissé kikapcsolódni a prédikációk mosdásából és hallgatásából, s de jó volna a szép országunk gyönyörű természetének templomában leborulni Isten szent színe előtt! S minden spekuláció végül is mást választ ád, mint amit kiki a maga érdekei szerint kíván: a földre nézünk s júniusban megigéz valameny- nyiünket annak minden gyönyörűsége és dicsősége. S a föld, június földje mégis csak azt prédikálja: itt mindenütt ajándékot ad az Isten, de kegyelmét júniusban is csak szent házában közösségek számára hirdeti élő hang által s hallani akaró fülek számára. Úgy prófétálták, hogy ez a június lesz a legnehezebb hónap Európa számára. Lehet, hogy valamikor joggal lehetett ezt látni s így hinni. Mikor már benne vagyunk a júniusban, sokan kezdjük azt hinni, hogy ez a legkönnyebb s legáldot- tabb hónap minden keresztyének számára. G. L. 1
