Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-07 / 23. szám
Bantam ft tartottuk, amelyet a hívek gyönyörűen feldíszítettek, s a repülőgépek motorzúgása s a bombák robbanása avatta a tantermet igazi kápolnává. A kórus a húsvéti liturgiát énekelte s a lelkész szíveket megindító módon végezte funkcióját. A hívek vették az Ür vacsoráját s a jelenlevők úgy érezték, mintha Krisztus feltámadásánál személyesen volnának jelen, amely győzelem az élet és a halál felett. Mint egy család érezte magát a közösség. Valamennyien éreztük azt, hogy sorsunk az élet és a halál között lebeg, s hogy valamennyien sértetlenül érhettünk haza, azt olyan csodának tekintettük, melyet Isten cselekedett velünk". Francia keresztyének legújabb jelszava: kíméletlen harc a prostitúció ellen. G. L. KÖNYVISMERTETÉS Ernst zur Nieden: Éneddel beszélgetek. Fordította: dr. Velő Lajos. Harmadik magyar kiadás. A XVI. számú német kiadás alapján. Lapunkban már egyszer megemlékeztünk a könyvről. Akkor is az elismerés legmelegebb hangján ajánlottuk az írást szülők, nevelők, pedagógusok s általában a könyvkultúra iránt érdeklődök figyelmébe. Mindenkit érdekel az a szellemi irányítás, ami a szerző szeme előtt lebegett s amit dr. Vető pompás érzékkel s igen sikerült tolmácsolásban hozott közel a magyar olvasóközönséghez. Valóban az a könyv, ahogy ajánlják a szerzők és a kiadók: Könyv rólad s mindarról, ami rád vonatkozik. G. L. Jani János: Szikkad a sár. Regény. Szerző kiadása. Diósgyőr. 1941. 178 lap. Remek cím. Olyan, mintha a falukutatók, vagy a márciusi front, vagy Veres Péterék társaságából valaki írta volna. Lehet, hogy a szerző a cím tekintetében hasonul az előbb említett csoportokhoz. Könyvét irodalomtörténészek aligha fogják a regények közé sorolni. Inkább háborús memoire, amely Brassó katona életéből s Csík- és Háromszék-vármegye nehány családjának háborús élményeiből igyekszik megörökíteni egy részt. Archaizált erdélyi stílussal akar írni a szerző, de ez nem mindig sikerül neki. Hibája a könyvnek az, hogy a szerző brassómegyei ember lévén, témáit és alakjait nem abból a környezetből választotta, amelyet sokkal jobban ismer. Remélhető, hogy meglevő íráskészsége s mesélő kedve, ha e művének lesz sikere arra fogják irányítani írói figyelmét, hogy azt írja1 meg, ami sokkal közelebb áll hozzá. Ennek a mondatnak a hangsúlyozásánál különösen az egyházi viszonyokra gondolunk. Müvének az a pedagógiai célkitűzése, hogy nemesek és gazdagok szegények részére ingyen földet adtak valamikor Erdélyben s nemes lelkű hölgyek napközi otthonokat alapítottak akkor, amikor arról még alig tudott valaki, egy kissé erőszakolt anakronizmus G. L. 6 majd az emberek értelmére: mindenesetre azt megmutatja, hogy ,iz anyagi erők felszabadulásában a szellem még nem pusztult el. Franciából fordította: Schreiner Jenő Az egyházi földbirtokok kérdéséhez Múlt év januárjában jelent meg a Műszaki Világ egyik számában egy cikk az egyházi földbirtokokról. Ezzel kapcsolatban akkor lapunk VIII. évfolyamának 4—7. számaiban a cikk állításaival kapcsolatban részletesen foglalkoztam az egyházi földbirtok kérdéseivel, természetesen mindenütt evangélikus szempontból. Most, nemrégiben a Pesti Újság hasábjain indult meg egy hasonló tárgyú vita, amelynek egyik kitétele bennünket is érint. A nevezett napilap 1941. május 29-i számában a Nemzeti Újság egyik cikkírójának válaszol Maróthy Károly és válaszában ezt írja: „Kerületemnek négy községe nem tud terjeszkedni az egyházi birtokok miatt. Ezért a községek lakossága előtt éppen olyan gyűlöletessé válik, mintha grófi-, vagy zsidó-birtok volna. Az egyházi vagyon (protestáns is) összesen közel jár az egymillió ka- tasztrális hold földhöz, tehát szerte az országban sok helyen hasonlóan kelt ellenszenvet.” Nem kételkedünk egy percig sem abban, hogy a cikkíró képviselőnek teljesen igaza van akkor, amikor azt állítja, hogy azokon a vidékeken, ahol az egyházi birtok, mint összefüggő egész, mint „korlátolt* forgalmú birtok” szerepel, a községek terjeszkedni vágyó népe előtt ellenszenves. Tudjuk azt is, hogy népesedési és nemzeti szempontból nagyon is nagy szüksége van annak, hogy a terjeszkedni képes községek terjeszkedjenek, amerre csak lehet. Csak azt az egyet nem értjük, hogy miért kellett bennünket, evangélikus egyházat is a vádlottak padjára ültetni, mikor nekünk sehol sincsen olyan összefüggően nagy földbirtokunk, amelyek egy vagy több község terjeszkedését gátolná. Való igaz, hogy az egyházi birtokok terjedelme összesen, valamennyi felekezetnél, meghaladja az egymillió katasztrális holdat. De való igaz az is, hogy ebből az egymillió katasztrális holdból az evangélikus egyház birtokában, mint korlátolt forgalmú birtok, Kerék Mihálynak: „A magyar földkérdés” című könyve 312-ik lapja pontos adatai szerint összesen 21.055 katasztrális hold van, ami az összes korlátolt forgalmú birtokoknak 0.5°/o-a. Ez sem áll nagyobb darabokból, hanem 487 tagra oszlik, vagyis átlagban 43 katasztrális holdnál is kisebb darabokból áll. Ezek a kisebb darabok az evangélikus egyházközségek alkalmazottainak, lelkésznek és tanítónak javadalmazására szolgálnak, és vagy a lelkész saját kezelésében állanak, vagy pedig mint haszonbérbe kiadott kisbirtokok szerepelnek, tehát még így is beleilleszkednek a falu, mint község és közösség termelésének rendjébe és egészébe. Nem lehet tehát azt állítani róluk, hogy akadályt jelentenének és emiatt gyűlöletet kelthetnének. Evangélikus egyházunknak a 21.055 katasztrális holdon belül csak egy pár nagyobb, összefüggő birtokteste van. így elsősorban azok. amiket az 1924-es állami adományozás fizetéskiegészítésképen adott a mindenkori püspököknek, (ezek terjedelme azonban esetenként nem haladja meg az 550 kát. holdat és ilyen csak négy van) és másodsorban a Baldácsy-alapítvány, amelynek egész terjedelme 7600 kát. hold, amiből csak öt tizenegyed rész (kb. 3415 k. h.) illeti meg egyházunkat. A többi maradéktalanul apró, pár holdas, részekre darabolódó földbirtok. Tekintetbe véve azonban azt is, hogy a Baldácsy- alapítvány teljes egészében szociális célokat szolgál, lelkész-özvegyek, anyagi nehézséggel küzdő gyülekezetek segélyezésére és támogatásara létesült, mindennemű támadást önmaga ver vissza. Püspöki birtokainkat pedig egyházunk abban az időben nyerte el, amikor az államnak könnyebbséget jelentett a földek adományozása, mint esetleg összegek utalványozása. Sőt nemcsak könnyebbséget, hanem egyúttal bizonyos fokú visszatérítést is. Mert míg készpénzben kapott támogatás állami hozzájárulást (kongrua) jelentett volna, (ez pedig adó- és illetékmentes) addig a földbirtokként adott támogatás egyúttal föld- és jövede-
