Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-17 / 20. szám

MtNcaikusn it A keresztyén álláspont minden esetre az: az embernek van teste is és az embertestnek vannak termesztés vágyai is. De az embernek nem csak teste van, hanem lelke is, nem csak földi céljai, hanem égi öröksége is. A test fölébe kereked­hetik néha a maga természetes, vagy már megromlott vágyaival a lélek­nek, a belátásnak, az értelemnek, még a hitnek is, — de ezt a felül- kerekedést elősegíteni, pártolni és igazolni nem szabad, ez bűnpárto­lás. Elhisszük, hogy nehéz a bűnben élni akkor, amikor vannak olya- nak, akik megszólnak érte, de a megoldás nem az, hogy a többit is le­húzom magamhoz, hanem, hogy felemelkedem hozzájuk. A korlátozás az önmérséklet, az önuralom még sohasem jelentett kárt az ember részére, annál inkább a szabadosság és mindenben a könnyebb oldalt való keresés. Keresztyénségünk éppen azért, mert ismeri az embert, annak vágyait és bűneit, nem szorul arra, hogy az erotika, a testiség propagá­lásával, „csodálatosan mély bepillantást” vessen abba, akit embernek nevezünk. Meg tudja érteni a botlásokat, talán még mentegetni is tudja őket, de nem tudja és nem is akarja elvileg indokolni és igazolni, vagy éppen követelni őket. Ne legyünk álszemérmesek, de legyünk szemér­mesek. Semmi értelmi sincsen annak, ha az álszemérem elleni küzde­lemben a szemérmet sértjük meg. Nem mindenki tud különbséget tenni a kettő között, éppen ezért nagyon kell vigyázni vele. A neves ideg- gyógyász, aki a névtelenségbe burkolózik, igazat mond: Egészsége ero­tikával születünk, Ösztöneinket aztán a közösségben való élés csiszolja, de ez . . . csak akkor történik helyesen, ha az ösztön kultúrális érté­két . . . szolgálja.” Senki sem szólt az ellen, ha embertesteket olyan helyen fényképeztek le, ahol természetes a ruhátlanság. Senki sem szólt pl. expedíciós filmek meztelenségei ellen. Csak azok ellen szóltak és szólunk, akik a beteges fantáziák számára is adnak anyagot. Nem az egyén felfogása, hanem a közösség kívánalma dönti el a kérdést és a közösségnek, a mai magyarságnak, nem érdeke, hogy a meztelenség látására és pikáns jelenetek élvezésére „neveljék.” Ajánljuk az újságírónak, hogy ne újjonjon, hogy „az erotika alatt lobogó máglya lángjából az az ítélet világít, hanem a vádlott” és ne követelje meggondolatlanul, hogy a „tüzet oltsátok el.” És főleg ne magyarázzon bele könnyelműen olyanokat a nyilatkozatokba, amik nem csak hogy abban nincsenek, hanem amik tiszta és értelmes szempontok elferdítését jelentik. Kemény Péter. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) 1888-ban szabadjegyet kapott Matild az összes finn vasútvona­lakra s ennek segítségével még jobban kiterjesztette missziói műkö­dését. Nemcsak az egyes fogházakat kereshette fel gyakrabban, de meglátogathatta otthonukban a foglyok hozzátartozóit, meg kiszaba­dult „barátait“ is. Távoli pusztákon, ősi finn rengetegek mélyén for­dult meg ezáltal. S ez sok időbe került. Be kellett látnia, hogy emel­lett teljes lehetetlenség még Toivola vezetéséből is oroszlánrészt vál­lalni. Úgy, hogy Toivola vezetését lassanként egészen átengedte Hen­rik bátyjának. De azért állandó érdeklődéssel és figyelemmel kísérte Toivola életét és mindkét félnek, Toivola lakóinak is, neki is öröm­napja volt, ha megpihenhetett abban az otthonban, amelyet édesapja megértő és gyöngéd szeretete készített árva „barátai“ számára. 9. Koponen. Koponen-nek hívták és Szibériában ette a számüzöttek keserű ke­nyerét. Nem volt rabló vagy cégéres gonosztevő, túl gyenge lett volna ahhoz a szíve. Egy kis örökölt jellemhiba volt csupán, ami idejuttatta. Ragadós volt a marka. Elemeit egyet-mást, ha alkalom adódott rája s be-becsapott egy-egy tökfejűt. Hja, a megélhetés nem könnyű! A kí­sértés pedig nagyobb volt, mint Koponen ellenálló képessége. Így került aztán Koponen a hideg és sötét Szibéria deportáltjai közé. S jaj, minél hidegebb és sötétebb lett körülötte, annál napsuga- rasabb képek rajzottak lelkében a saját hazájáról. Sohse hitte volna, KÜLFÖLDI HÍREK Elszász felekezeti iskoláinak felekezeti jellegét megszüntették. Valamennyi is­kolát az állam vette birtokába. Japán keresztyénségének csoportokba való élete megszűnt. A különböző fele­kezeti csoportok egyesültek s ennek az új egyházi alakulatnak püspöke: Abe methodista püspök lett. Az amerikai evangélikus egyházak gyűjtése a szenvedő missziók és egy­házak részére 1941. III. 21-ig: 296.622.07 dollár. Dr. Gusztáv Bruce amerikai evangé­likus teológiai professzor bejelentette, hogy egy amerikai evangélikus teológiai folyóiratot ad ki április havától kezdve. Az amerikai evangélikus külmissziói egyesületek április 15—17. napjain tar­tották konferenciájukat. Zürichben protestáns érdekeltségű filmtársaság alakult. Az egyesületnek nem az a célja, hogy bibliai tárgyú fil­meket készíttesen, sem az, hogy a pro- testántizmus történetének filmre alkal­mas témáit megfilmesíttesse, hanem in­kább arra törekszik, hogy a filmekben a protestántizmus értékét semmi el ne homályosítsa. Egy német evangélikus papné-ról írja a Berliner Illustrierte riportere, hogy neki, aki 1936 óta a világ minden ese­ményénél résztvett s a legsorsdöntőbb ütközetekben is jelen volt, legnagyobb élménye az volt, amikor Opdenhoff fő­hadnagy lovagkeresztes kitüntetése al­kalmával fényképezte annak édesanyját. A papné a háború alatt vesztette el fér­jét s 8 gyermeke teljesít katonai szol­gálatot, kik közül eddig két gyermeke hősi halált halt. Hősi halált halt lányá­nak egyik fia is. Ilyen nemzeti köteles­ségteljesítés és eredmények után beszélt a papnéval a riporter s a beszélgetés után állapította meg, hogy öt év óta ez volt a legnagyobb élménye. A nemzeti szociálista politika a falu újjáépítésével kapcsolatban azt a tervet kívánja megvalósítani, hogy a jövőben minden faluban ünnepi csarnokokat épí­tenek nagy teremmel, szónoki emel­vénnyel, haranggal. Ez az épület pótolná a falu életében a templom eddigi mun­káját. G. L. HÍREK A közös protestáns bizottság május 7-én D. báró Radvánszky Albert és dr. Ravasz László elnöklete alatt ülést tar­tott, melyen a református és evangélikus vallású javadalmas egyházi tisztviselők között történő házasságkötés esetére szabályozta a kölcsönös követendő el­járást. A megállapodás részleteit az ille­tékes püspöki hivatalok fogják közölni. A budapesti evangélizáció, amelyet vitéz Sréter Ferenc bányakerületi köz­ponti missziói lelkész végzett nyolc na­pon keresztül, május 11-én, vasárnap este ért véget a termet zsúfolásig meg­töltő hallgatók előtt. A záróúrvacsorán sokan vettek részt. 7

Next

/
Thumbnails
Contents