Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-26 / 17. szám
WCfIIMFI FT felismerésekből rajzolja meg Veszprémy az ember felfelé vezető útját, melynek végcélja nem lehet más, mint a szellemerkölcsi tökéletesség. Ezzel kapcsolatban Veszprémy nagy merészséggel — és sajnos köny- nyen félreérthetően — hirdeti azt is, hogy az ember életfeladatait csak szaporodással, annak fokozásával, vagy helyváltoztatással megoldani .,az ember tulajdonképeni ösztönének, szellemiségnek a fejletlenségével járó atavisztikum lenne”. Nevezetesen tartani lehet attól, hogy a mai egykére s egysére hajlamos („individualista”) házaspárok az ilyen, oizonyára jószándékú fejtegetések mögé fogják bujtatni a családi gondok elől való gyáva és közösségellenes megfutamodásukat. A köpyv ezért is, de elvont stílusa miatt is inkább nehezebb szellemi táplálékhoz szokott olvasók kezébe valók. Sokan sejtik, sőt tudják ma már, hogy az individualista életbeállítottság mennyire káros és beteges és hogy mily jó és szükséges lenne áttérni a közösségi (szociális) életstílusra. De hiába minden belátás és jószándék, a dolog — nem megy (akárcsak a politikai életben). Ennek rendesen mély, pszichológiai, helyesebben pszichikai okai vannak. Ezért kell örömmel üdvözölnünk annak a harmadik könyvnek a magyar könyvpiacon való megjelenését, mely kimondottan abban látja minden lelkibetegségnek s sok más emberi életbajnak is a gyökerét, hogy az ember nem tud beilleszkedni a közösségbe. A mü: Marosi Máday István „Individuálpszichológia” c. könyve (Pantheon kiad.). Máday mint fővárosi idegorvos, tapasztalati anyag birtokában s az idevágó szakirodalomban való hatalmas jártassággal, amellett közérthetően, sok helyes példa felsorakoztatásával ismerteti a pszichoanalízis legegészségesebb irányának, az ú. n. individuálpszichológiá- nak az igazságait. Teszi ezt azzal a forró meggyőződéssel, hogy müve a keresztyénségnek, illetve a keresztyén embernek is javára és szolgálatára lesz. ,,A nyugati és északi nemzetek lelkészei már néhány évtized óta foglalkoznak lélektannal, különösen valláspszichológiával. De ez nem elég. Minden bűnös ember egyszersmind ideges ember is. Nekünk tehát az ideges ember leikébe kell belelátnunk akkor is, ha a bűnök ellen küzdünk. Az idegesség épen az európai, a keresztény ember baja. Amíg idegesek, lelkibetegek vagyunk, addig jók sem lehetünk” — írja, s bizonyos, hogy a bűn elleni küzdelemnek egyik fontos fegyvere lehet az emberi szív titkaiba néző lélektan, különösen, ha hívő keresztyén ember veszi a kezébe, aki már maga is túl van az individualista beteges életformán. Ebben az esetben óriási szolgálatára lehet az individuálpszichológia, amelynek épen az a lényege, hogy az ideges megbetegedéseket, lelkibetegségeket mind az egyénnek a szocie- tással való konfliktusaira vezeti vissza s a gyógyulás útját se láthatja ennél fogva másban, minthogy az ideges embert ránevelje belső gátlásainak leküzdésével a közösségi életre, egyúttal pedig élethivatásának boldogító teljesítésére. Örömmel írunk ezekről a könyvekről. Bennük az igazán új, mert a megújhodás után vágyódó s érte munkálkodó magyarság életjeleit látjuk. S megvan az a reményünk is, hogy ezek a művek fontos misz- sziójukat teljesíteni is fogják. Sokat fognak lerontani az individualistaliberális, beteges életszemlélet ósdi érődéiből s még többet fognak építeni az új, mert megújhodott keresztyén magyarság életén . . . Dr. Vető Lajos. I Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Egy tavaszi napon Matild volt az egész telep felügyelője, mert Henrik báró elutazott. Az esti parancsadásnál azt mondja az egyik munkásnak: — Lundquist, holnap hengereld meg a zabot! Ne nőj jön olyan erősen! — Egyedül? — nyúlt meg a munkás képe a nemszeretem munka hallatára. . . . — Játszva elkészülsz vele egymagad is. — Mit ért ahhoz a kisasszony! Próbálná csak meg . . . — Rendben van, — vágta el a szavát Matild fagyos nyugalommal, mentek előre a kijelölt határig, az érettük felszálló imádságra nagy szükség van. A nyelv bűneit váltsa fel tehát a hivő lelkektől vezetett imádkozó nyelv hálaadása és könyörgése. — . — A lelkipásztor imádsága Imádságos könyvet mindég egy kissé félelemmel veszünk kezünkbe. Eszünkbe jutnak azok az imádságos könyvek, melyek az összes elképzelhető emberi érzést és helyzetet számításba véve, barokkos cikornyákkal akarnak nem érzett érzések megfogalmazásában segítségül lenni. Félünk azért is, mert már iskolai neveltetésünk következtében a kötött imádságot valami alsóbbrendű- nek tartjuk a szabadon elmondottakkal szemben. Aki azonban Ritter B. Károly- nak ezt a kis könyvét egy héten át megkísérli komolyan használni, az örömmel nyúl később is utána. Először azt fogja észrevenni, hogy eddigi szabadon elmondott imádságai milyen szertelenek, szabadságában is közhellyel megtöltöttek volta. Jól esik itt a fegyelmezettség, az egyszerű tőmondat, a zártság. Azután észre veszi, hogy mennyi mindenért kell és mennyi mindenért lehet imádkozni, amire eddig nem gondolt. A legkülönösebb azonban, amit meg kell tapasztalnia, az lesz, hogy még akkor is, mikor egyedül, magában imádkozik, nem egyedül imádkozik, hanem benne van az anyaszentegyház közösségében, sok-sok testvérrel együtt áll az Ür Isten színe előtt. Aki ezeket az imádságokat rendszeresen használja, úgy érzi, hogy a Szentlélek azért hordozza el életének minden ügyét, mert Isten országának ügyét mind inkább és inkább szivére teszi. — Amint a cím is mutatja, a füzet elsősorban lelkészek számára készült és azt hisszük teljes egészében csak ők használhatják. Az Evangélikus Hittudományi Kar Hallgatói Ifjúsági Köre sokszorosításban már 1937-ben kiadta egy részét, most a teljes kiadás van kezünkben Tekus Ottó teológus fordításaként. Sokszor lehet érezni, hogy fordítással van dolgunk, de amíg nincs eredeti, addig nem lehet fordítást nélkülözni. Az ilyen imádságos könyv különben sem hull az égből egyenesen az ölünkbe, hanem sokak együttes munkájának és az imádságban való közösségének az eredménye, amint Ritter könyve mögött i<j ott áll a berneucheni kör testvéri mun-\ kaközössége. — Három részből áll a % könyv. Az első a hét egyes napjaira közöl reggeli, déli és esti imádságot. Minden egyes nap bizonyos liturgikus jelleget kap a nagyhét eseményei szerint. A második az egyes lelkészi szol; gálatokkal kapcsolatosan, pl. a prédikációra való készülés, istentisztelet előtti stb. imádságokat közöl. A harmadik rész bizonyos újszerűséget mutat, mert összejövetelek, presbiteri gyűlések alkalmával használható váltakozó, responsorikus imádságokat tartalmaz örömmel üdvözöljük az Ifjúsági Kör kiadványát és D. Kapi Béla püspök ajánló soraival ajánljuk minden lelkésznek: „Krisztus szolgá latára készülők adják ezt a könyvet Krisztus szolgáinak kezébe. Legyen áldott a szent Isten, kinek atyai kezébe alázatos csendességgel belehull szolgáinak imádsága", B. L, 7
