Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-11 / 2. szám
egyházainak helyzetével foglalkozik s a semleges állam politikai ismert állásfoglalásának megfelelően túl sötétnek látja azon államok egyházainak helyzetét, amelyek a német vagy orosz állam szomszédságában élnek. Párizsban uniós alapon működik ismét a theológiai fakultás. A református dogmatikát előadja Lecerf professzor, az evangélikus dogmatikát Jundt profesz- szor. A párizsi theológiai fakultáson a hallgatok száma e tanévben 37, Mont- pel'ierben pedig 43. A svéd Sigtuna 1940-ben ünnepelte alapításának 25. évfordulóját. Az intézmény a vár és evangélikus kolostor keverékének látszik. Az intézményben könyvtár, tanítási lehetőségek az egyházi és szociális munkában, népfőiskola és laikusok nevelését célzó egyházi iskola és egy gimnázium működik. Legújabban az északi evangélikus egyházak ökumenikus mozgalmainak központja is itt nyert elhelyezést. A japán evangélikus egyház adatai: 13 felszentelt misszionárius, 25 női misz- szionárius, 60 japán lelkész, 56 gyülekezet és 7400 lélek. A világ mohamedánjait éppenúgy, mint a mohamedán világgal érintkező európai hatalmakat különösképpen fog lalkoztatja a kalifátus kérdése. Kemál halála óta úgy Törökország orthodox mohamedánjai, mint India és Egyptom vezetőrétegei komoly tárgyalásokat folytatnak e kérdésben. A kalifátus személyének keresésében is nagy gonddal tanácskozik a három mohamedán csoport. Az európai hatalmak közül különösen Olaszország és Anglia mutat nagyobb érdeklődést az intézmény felállítása iránt. Az európai uralkodók és államfők karácsonyi és újévi nyilatkozataiban, legalább is a lapszemelvények, az újsághíreket tudósító irodák és a rádióügynökségeken keresztül nyilvánosságra bocsátott közlések szerint, alig történt határozottabb kiállás a keresztyénség mellett. A román egyházi és napilapok az orthodox keresztyénség lényegét boncolgatják cikkeikben az utolsó hetekben. Legtöbb cikkíró szereti kihangsúlyozni azt, hogy a román orthodox keresztyénség mindig ellene mondott az individuális gondolkodásnak s mindig a kollektív világszemlélet mellett foglalt állást. XII. Pius karácsonyi, újévi nyilatkozatait nagyon várta Európa. De szavait vagy nagyon rövidített formában adták tovább a sajtóirodák, vagy pedig kijelentései annyira nem voltak időszerűek, hogy az európai jobb és szélső jobboldali sajtó alig adott visszhangot. Bulgária vezérkari főnöke a katonasághoz s az ifjúsághoz intézett szavaiban erőteljesen kihangsúlyozta azt a követelését, hogy az ország csak abban az esetben haladhat jövője felé, ha teljes lelki megújulás tényei következnek el. G. L. Aranymennyegző. Fúria Károly ny igazgató-tanító, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa feleségével, Geruska Máriával karácsony másnapján tartotta házasságuk 50. évfordulóját Felsőgödön. 6 Birkózás — Arról prédikáltál óév estéjén, hogy a világon olyan egyetemes lelki-szellemi destrukció söpör végig, amihez hasonlót csak egy-egy kultúrkör, vagy kultúrvilág pusztulása idején ért meg az emberiség. Az egész keresztyén-nyugati világrend és műveltség pusztulása készül, s ebben a nyugati hanyatlásban máris alapjaiban veszélyeztetnek mindazok a lelki-szellemi javak és ideálok, melyeken a keresztyén nyugat eddigi egyéni és közösségi élete, műveltsége felépült. Ezt a lelki-szellemi hanyatlást olyan félelmetes logikával fejtetted ki, hogy szerettelek volna leszedni a szószékről. Aki ilyen világosan látja az egész keresztyén kultúrvilág ilyen hanyatlását, s utána még az Egyház szolgája marad, azt nem tudom megérteni. — Talán őrültségnek tartod, hogy a pusztuló keresztyén nyugaton elsősorban veszélyeztetett állásban, az egyházban maradok? Mi is meneküljünk, akik Isten világosságában látjuk a világunk lelki-szellemi destrukcióját? — Nem. Én nem arra gondolok, hogy feleslegesen vagytok bátrak megmaradni az egyház szolgálatában. Becsülöm a hitvallók bátorságát. De szellemes kuruzslóknak tartalak benneteket, akik delejes szemekkel átlátjátok a világ betegségét, de nem tudtok neki orvosságot adni, mert a recept megírásához előbb meg kellett volna tanulnotok írni. Az Egyház analfabéta ebben a világválságban. — Miben látod ezt az analfabétizmust? — Az Egyház semmit sem tudott tenni a világválság megakadályozására. — Mit tehetett volna ebben? — Segített volna a szociális kérdést megoldani. — Szóval, teremtett volna a „kövekből kenyeret”, vagy ott tolongott volna a többi világboldogító kuruzsló „megoldási kísérletei” között? — Vagy például az egész világ keresztyénsége várta, hogy a világháború kitörése elé gátat emel az Egyház. Ha már senki nem tudta megakadályozni ezt a szörnyűséget, legalább az Egyház mutatta volna meg „felülről való erejét”, ahogy ti mondjátok. Ha máskép nem, megszervezte volna a világ keresztyénéit, hogy ne fogjanak fegyvert! Ha az egész világ keresztyénsége egyetértett volna ebben, nem érte volna egyénenként sem bántódás ezért. A keresztyénség szervezetlensége miatt aztán szegény nazarénusokat külön-külön felkötik a hitük miatt. — Szóval tett volna az Egyház csodát7 Leugrani a toronyból, hogy látványos csodával a maga szempontjainak nyerje meg az emberiséget, s meg ne üsse lábait a kőbe? Nem gondolod, hogy az Egyház úgy járhatott volna, mint a Népszövetség? — Hát, ha nem is ilyenféléket tenni, de legalább úgy beszélni tudnia kellett volna az Egyháznak, hogy a világ hallgasson rá! Ti folyton a másvilágról beszéltek, s nem törődtök azzal, hogy a világ mire kíváncsi. Pedig az emberekkel lehet beszélni, csak szeretni kell őket annyira, hogy az ő ügyeikről beszéljünk. Ti csak Istent szolgáljátok, az embereknek nem akartok tetszeni? Ha az Egyház a világgal szemben megértőbb, az emberekkel szemben tapintatosabb lenne, akkor jobban hallgatnának rá, s engedelmeskednének neki. — Szóval boruljunk le a világ előtt és „úgy imádjuk őt”, s akkor majd „mindezeket nekünk adja?” Nem veszed észre, hogy már harmadik kívánságoddal szemben kell folyton ugyanazokat az elutasításokat megszólaltatnom, mint amiket Jézus maga mondott a kísértőnek? Ügv látszik, minden kívánságod, amit az Egyházzal szemben feltársz, súrolja, vagy talán fedi is a Sátán kívánságait, amelyeket pedig Jézus kísértéseknek tartott! Ö nem azért volt, s mi nem azért vagyunk, hogy a világnak kenyérrel szolgáljunk, a világban csodát tegyünk, s legke- vésbbé, hogy a világnak hízelegjünk a meghallgattatásért. — Engedd meg, hogy most megint közbevágjak. Tudom úgyis, hogy most el fogod kezdeni az ősi sablont arról, hogy az Egyház nem e világból való, s az Egyház az emberek üdvösségéért küzd, nekünk nem itt van az örök hajlékunk, hanem odafönn, stb., stb. Ezt már mind jól tudom. De azért az Egyháznak mégis fel kellene lépnie ebben a válságban, s bele kellene szólnia a dolgokba. Az Egyház is felelős azért, ami a keresztyén nyugaton történik.
