Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-19 / 16. szám
MWaUKlfflET lőlük, ki akartak csapni az intézetből. Végül mégis megelégedtek azzal, hogy fogadalmat tegyek, miszerint jövő életemben ilyen, a tanítói hivatással összeférhetetlen írásokat nem fogok írni, „sem kötött, sem kötetlen formában.” Emlékszem: amint ott álltam az ünneplőbe öltözött tanárok széles karéja előtt s ismételtem az előolvasott fogadalmat, azok úgy, olyan szemmel néztek rám, mint valami idegen, az ő világuk számára teljesen érthetetlen teremtményre ...” A megszerzett tanító oklevél se jelentett állást és nyugalmat. Tiszta jeles oklevéllel elbukik saját falujában olyannal szemben, akinek rossz oklevele, de „kiterjedt gazdag-paraszt rokonsága volt”. így mindinkább csak az irodalom maradt meg számára. S ez nem volt hálátlan szántóföld. Nyolc könyv eddigi asztagja. Mindegyik fejlődést és följebb jutást mérföldkövez. Legismertebb köztük: Egy parasztcsalád története, amelyben anyai ágon evangélikus jobbágy őseinek életét írja le pontos oknyomozással, de olyan eleven, színes formában, hogy alig lehet megválni tőle. A Máról-holnapra című regényét a Nobel-díjas Reymont: Parasztok-jához hasonlítgatják. Nemrég jelent meg Elindult szeptemberben című regénye, amelyet a kritika osztatlan elismerés szavával fogadott. Gyermekkori élményei öltöznek benne művészi formába s hatalmas képekben tárja szemünk elé, milyen vesszőfutás egy senki gyermekének élete, ha felfelé törekszik. Művei arról beszélnek, hogy Darvasnak a szépirodalom az igazi területe. Nem lehet és nem szabad beskatulyáznunk egyszerűen a „falukutatók” közé. Ö nem „kutatja” a falut, hanem „mutatja”. Szive vérével festett képekben, életéből nyers-elevenen szakított hús-vér élményekben. S abban is csak „igazi művész”, hogy egy szava sem pattan el „légüres térben”, de minden egyessel építeni, pártfogolni, rombolni és lází- tani akar; új világ, új rend, új magyar élet teremtésére ösztönöz. Ma már a művészet nem játék, szórakozás, könnyű „menekülés a való elől”, hanem hivatás. S Darvas József teljes tudatában van a maga hivatásának. Hisszük, hogy a felépülő új magyar életbe sok értékes követ fog még beilleszteni s hogy eddig nem kellett, ezután sem kell szégyelnünk, hogy hittestvérünk. Farkas Zoltán. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Éppen a családi hajlékban, Rabbelugnban tartózkodott Matild ezen a napon. Már reggelihez a nagyebédlőben terítettek, ünnepi pompával. Reggeli után pedig édesapja sétát javasolt Matildnak a ragyogó napfényen. Elindultak a Kymmene partján s jó pár kilométert jártak kedélyes beszélgetés közben. Egy üres tanya mellett csak megállítja az édesapja. — Látod ezt a tanyát? Ez a te születésnapi ajándékod. Matild kacagni kezdett. — Minek az nekem, édesapám? — Nem találod el? Csak gondolj vissza, miről beszélgettünk legutóbb, mikor itthon jártál? Mennyire fájt neked, hogy „barátaid” inkább pusztulásra ítéltek, mikor már kikerülnek a börtönből, mint mikor még bent vannak. Nincs otthonuk, nincs munkájuk, senki be nem fogadja őket, pedig mennyire rászorulnának nemcsak az otthonra, munkára, de további erélyes és szeretetteljes nevelésre is. No, nem szeretnél ezen a tanyán otthont, munkát és nevelést adni börtönből szabadult „barátaidnak”? Matild könnyes szemmel ölelte át jóságos édesapját. Ezt a gondolatot angyalok súgták neki. A világ semmi más ajándékával úgy el nem találhatta volna szíve vágyát, világ semmilyen drágasága úgy meg nem örvendeztette volna, mint ez. Boldog átszellemültséggel álldogált a tanya előtt a mesébe illő tavaszi fényben és szervező agya már be is rendezett mindent úgy, hogy szerencsétlen „barátai” jól- érezzék magukat itt s innét találhassanak utat a boldog emberek elvesztett világába. Az Otthon hamarosan meg is nyílt. A hozzátartozó gazdaság vezetért, eredeti Gergely nevét Gherghelire változtató magyar fiú; meséje ennek a magyarságtól elszakadt, de teljesen beolvadni mégsem tudó fiúnak rövid húszéves élete. Vele párhuzamosan egy egyszerű származású, eszes, erős akaratú román fiúval is megismerkedünk, sőt egy román kislány, kettőjük gye- íekkori pajtása, közös szerelme is elég nagy szerepet játszik a regényben. Mind a három szereplő élő alakká lesz Ignácz Rózsa emberábrázoló tolla nyomán. Az elbeszélés mindvégig érdekes és színes, néhol valósággal drámai lendületet vesz. Szerkezetileg, felépítésben vét az írónő az irodalmi szabályok ellen, ezt azonban meg kell bocsátani reki, hiszen nyilvánvaló, hogy irói célja elsődlegesen nem irodalmi, hanem politikai volt. A főhős élete, a regény meséje csak váz, nem az a fontos Az írónő és az olvasó számára az idegenben élő magyarok sorsa a fontos. Hogyan szívódnak lassan fel, hogyan lesznek a Rab-okból Rabu-k, hogyan lesz a Róka családi neve Roca, a József Josif. Hogyan nyeli el a színes, nagyétű Bukarest az Erdélyből odaszakadt magyarok falusi ártatlanságával együtt azok magyar öntudatát is. Vannak persze vigasztaló kivételek is. Két tényezőt jelöl meg az írónő, amely nekünk dolgozik: a falu hagyo- mánytőrző, maradi, zárt élete és a református templom, illetőleg a nemzeti vallás magyarnyelvű igehirdetése. Hogy milyen nagymérvű lehetett a magyarok átszivárgása a századok folyamán a regátba, azt talán legjobban az bizonyítja, hogy a történelmi Magyarország határa közelében 14 Ungu- reni (Magyarfalu) nevű falu van Romániában. A magyarság sorsáért felelőséget érző magyar ember csak elismeréssel szólhat Ignácz Rózsa 600 oldalas regényéről. Laki Tibor. Felhívás tanítók gyermekneveLtetési segélyére vonatkozó igénybejelentésre. Az 1930. évi VII. törvénycikkel létesített „Protestáns Tanítói Internátusok Alapjából” való segélyezésre pályázatot hirdetek olyan, gyermekeiket az 1940 41-ben taníttató tanítók gyermekneveltetés céljaira, akik falvakon, tanyákon teljesítenek szolgálatot és ennélfogva gyermekeik továbbnevelte- téséről a maguk erejéből gondoskodni nem tudnak. Kivételesen s különösen indokolt esetben ezen kategórián kí- vüleső tanítók segélykérvénye is elbírálás alá kerül. Figyelemmel az alap rendeltetésére és a miniszter úr intenciójára, különös figyelemben részesülnek azok a folyamodók, akik gyermekeiket evangélikus internátusbán helyezték el. A kérvényben feltüntetendő: a tanító neve, életkora, hivatali minősége, működési helye, családi viszonyai, teljesített hadiszolgálata, házon kívül taníttatott gyermekeinek neve, életkora, iskoláztatási (melyik iskolába jár) és elhelyezési adatai (intemátus, magánház, rokonság), tanulmányi előmenetele. Továbbá a tanítói javada- S lom pontos adatai tételenkint s vég7
