Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-12 / 15. szám
BWCniklttFUT két hét végén úrvacsorái istentiszteletre gyűlhettek össze az ifjak. Az első alkalommal 400, a második alkalommal 180 leány és fiú iparos- tanonc növendék vett úrvacsorát. Ha meggondoljuk azt, hogy a pesti 700 iparostanoncnövendék közül önként ilyen nagy százalékban járultak az Ür asztalához s ha feljegyezzük azt, hogy az úrvacsorái isten- tisztelet alatt milyen áhítatteljes s bűnbocsánatra vágyó lélekkel voltak együtt fiúk, lányok, túl a pubertás korszakán, munkaruhában, vagy az ünnepélyes alkalomra szépen kiöltözve, olyan meghitt közösséget láthatott nehány lelkész és vallástanító-lelkész együtt, kiknek egyháziasságában, s hűségében jobban mertünk hinni, mint a felettük, vagy utánuk következő társadalmi osztályok tagjainak megállásában. Április első napjaiban, négy délelőttön keresztül a középiskolai alsó csoportból való lányok, majd a középiskolai alsó csoportból való fiúk, azután a középiskolák felsőosztályú fiúnövendékei, végül a negyedik délelőttön a felsőosztályú középiskolai leánynövendékek csendes napját tartották. Mindegyik alkalommal 600-on felül volt a jelenlevők száma. Évek óta kialakult formája van a középiskolai csendes napoknak. Oltári szolgálat, mely a böjti liturgia szövegéhez alkalmazkodik, két előadás a szószéken és úrvacsoraosztás. Az alsóosztályú fiúk és leányok részére is van minden alkalommal úrvacsoraosztás. A két első napon az úrvacsorát vett növendékek száma nem érte el a 200-at, hiszen ezeknek a növendékeknek csak egy része részesült eddig konfirmációi oktatásban, de viszont az egész gyülekezet áhítatával történt ekkor is az úrvacsoraosztás. Ezzel a gyakorlattal a konfirmációi oktatásban még nem részesült ifjúság az úrvacsoravételének óráját úgy nézhette végig, hogy imádságával, áhítatával és figyelő hallgatásával önmagát készíthette elő arra az időre, amikor neki is oda lehet állni az oltár elé a bűnbocsánat jegyeinek vételére. A két utolsó napon a felnőtt ifjúság járult oltárhoz. Mindkét alkalommal több, mint 400—450 fiú, majd leány. De nemcsak az ifjúság, hanem a vallástanító lelkészekkel együtt az evangélikus tanárság s az igazgatók is résztvettek az úrvacsoravételben s tudni kell azt, hogy ez a személyes példa mindig maradandó hatásokat gyakorol az ifjúságra. A most lefolyt középiskolai csendes napok eseményeiből két feljegyezni való, emlékezetes dolgot kell megörökítenünk. A második napon, április harmadikán, amikor e sorok írója befejezte az oltári szolgálatot s a gyülekezet a záró éneket énekelte, jött a hír a miniszterelnök haláláról. Bár vége volt az istentiszteletnek, még egyszer visszament az oltár elé s ez az elmondott imádság lehetett az első imádság hazánkban, amit templomban mondottak el a magyar nemzet nagy fiáért. Amikor köztudomásúvá lett az, hogy Budapesten 4—5-én tanítási szünet lesz, nem volt alkalma a vallástanitó-ielkészeknek arra, hogy iskolánként új híreket adjanak arról, hogy a csendes napok megtartatnak. E sorok írója a Magyar Értesítőhöz fordult egy megfelelő hír leadására, majd a magyar rádióhoz is, ahol rendkívül udvariasan s korrekt módon azt a választ kaptuk, hogy ha esti 8 óráig leadjuk a hír pontos szövegét, akkor is csak negyedikén a délutáni hírek között lehet beolvasni azt. Ilyen körülmények között eltekintettünk ettől a megoldástól; viszont örömmel kell feljegyeznünk azt, hogy középiskolai növendékeink közül a tanítási szünet ellenére senki sem hiányzott a csendes napokról. A középiskolai ifjúság magatartása s a csendes napra való felkészülés olyan volt ebben az évben, bizonyára nemcsak a pillanatnyilag rendkívül súlyos idők hatása alatt, mint talán eddig soha s ha bizton tudjuk is azt, hogy egy órának, vagy egy délelőttnek emléke nem kíséri el az ifjút egész életén, még pedig kísértésekkel bővelkedő életen át, mégis azt kell remélnünk, hogy hatása időálló lesz. A mérleg kedvező tételei az ezévi s az ezelőtti megfigyelések alapján a következők: 1. Iparostanonc és középiskolai ifjúságunk beleszokott abba s örül annak, hogy a böjti időben részére csendes napok tartatnak. 2. Mindkét iskolafajban működő tanszemélyzet önként s kedves kötelességének tartva vesz részt ezeken az ünnepélyes alkalmakon s személyes bizonyságtevésével az egyház segítségére van. tett. Valószínűnek lehet venni azt, hogy a mi esetünk egészen különálló s nem fog védelmet kapni sehonnan, nekünk azonban kétségtelenül fáj és rosszul esik. G. L. KÖNYVISMERTETÉS Könyvismertetésünk egyik fö szempontja: szétnézni a világban, különösen itt, Európában és szétnézni itthon. Magyarországon. Amint azt Frédiik Bööki tette Svédországról szóló, (lapunkban mór ismertetett) könyvében, a két nézésnek ki kell egészítenie egymást. Másként nézi hazáját az, aki összehasonlítást képes tenni közte és más külföldi országok között. És másként nézi a külföldet az. aki gyökeresen, minden kérdésben ismeri hazáját. Éppen ezért állandó kicserélődésnek, változásnak kell történnie nem csak olvasmányainkban, hanem érdeklődésünkben is. Szellemi életünk mozgékonysága, minden értékes iránti kí- vánkozása nagyon sokban függ ettől. Itt is, e hasábokon, a két előző külföld felé való nézegetésből forduljunk egy időre megint magunk felé. A Ma- gyarságtudomáriyi Intézet adott ki egy új könyvet, Eckhardt Sándor szerkesztésében: Ür és paraszt a magyar élet egységében címen. A múlt évfolyamán az Intézet ugyanis előadássorozatot rendezett, amelyen neves előadók kutatták a történeti és népi kultúra összefüggését. Kutatásuk eredménye, amelyik egy mondatban összefoglalható, szólal meg ebben a könyvben. Mindegyiké a maga szakjában Az eredmény, amire eljutottak, az előszóban a szerkesztő fogalmazása szerint: „A magyar műveltség alsó és felső rétegei állandó körforgásban élnek; majd alulról érkezik a tápláló nedv. maid felülről a termékenyítő ösztönzés, sőt a két műveltség egybe olvad, a magyar nemzeti műveltség nagy egységébe.” Ezt a körforgást, amelyik égj" egységnek hol ezt, hol meg azt az oldalát mutatja be, állítják szemünk elé az egyes tanulmányok szerzői Sinkovics István: (Nemesség és parasztság Werbőczy előtt), — Szabó István: (Nemesség és parasztság Werbőczy után) a két egymással sokszor szembeállított réteget egységnek látja. Mind a kettőt az köti össze, hogy magyar. A két réteget nem lehetett mindig elválasztani egymástól, mert az clszegényedett kurtanemesek és a gazdag parasztok rétege átnyúlt a másikba, ahová tulajdonképpen nem lett volna szabad, (ha a régi ellentét állítás megáll) átnyúlnia. Mendöl Tibor (Falu és varos a magyar tájban), a település kérdéseit, Bálint Sándor (Liturgia és néphit) a keresztyénség egyes szertartásainak átvételét és „elbabonásításáf. azaz inkább a régi babonáknak ,,elke- resztyénesítését” mutatja meg. Viski Károly (Népi és úri műveltség összefüggései a tárgyi néprajzban) az iparművészet, bútor, lakás terén mutatja meg a kölcsönhatásokat, míg Ortutay Gyula (Népköltészet és műköltészet) azt bizonyítja, hogy ha vannak is felülről való leszivárgások a nép költészetébe, azokat a nép mindig szabad teremtő erővel alakítja át újjá, a maga lényegéhez illővé. Keresztúry Dezső (Űj ma5
