Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-29 / 13. szám
Fellobogózott pályaudvarra, harangzúgás közepette drága vendégek érkeztek e hétfőn Budapestre. Nem is vendégek, régen várt családtagok, akik 91 és fél évig bujdostak idegenben, fogságban, száműzetésben s most végre hazatérhettek arra a drága anyaföldre, amelynek szabadságát, függetlenségét, erős életakaratát jelképezték valamikor. Vájjon mit üzennek nekünk a hazatért 48-as lobogók? Annak a moszkvai múzeumnak ablakából sokfelé látott a szemük. Viharzó lobogás helyett csöndesen beszélgettek s bizony, sok mindent új színben láttak, sok mindenről meggyőződtek, sok mindent elvetettek. Nem a 48-as vihart, de 91 esztendő kiforrott, mély bölcsességét hozták ma már s éppen jókor, mert a magyarnak ma sokkal inkább szüksége van józan, mély bölcsességekre, szívós, csöndes munkára, gyökerekig ható belső elváltozásokra, mint könnyű lo- bogásokra, véres kavarodásokra. Hallgassuk hát, mit üzennek! Először azt: Ne hagyd, magyar, a szabadságodat! A szabadság nekünk nem fényűzés, nem hatalmi ábránd, de nem is tabuként tisztelt bálvány, hanem éltető levegő. Levegőhöz akartunk jutni 48-ban is, levegő kell nekünk, szabad, pusztai levegő manapság is. Mert ahogy a levegő mindenkié, minden magyaré a szabadság is. Levegőhöz kell juttatnunk mammutbirtokok közt fulladozó egykés falukat, gyepsori nyomor dugaszolt ablakú, füstös vityillóit, társadalmi nyomások közt vergődő alulról jöttékét, kenyér vagy ősi hit válaszútjára kényszerített hittestvéreket. A levegő még mindig nem tiszta ezen a földön^ a tiszta levegő még mindig nem juthatott el az ország minden zugába, tehát: ne hagyd, magyar, a szabadságodat! Álljon a csöndes, szívós szabadságharc mindaddig, amíg nem lesz többé fulladozó magyar ebben a hazában! Másodszor: Keresd, magyar, az igazi szabadságot! Mikor 49- ben a világosi sötét porbahul- lás után megérkeztünk az akkori Európa legnagyobb zsarnokhatalmának fővárosába s beállítottak a többi foglyok közé, legelőször egy svéd sorstársunk ismerkedett velünk. Lépettek voltunk és halálosan szomorúak. Téged sirattunk, szent magyar szabadság! S akkor azt mondta ez a svéd sorstárs: ,,Nem vagyok svéd, csak a színeim voltak azok sok száz éven keresztül. Most orosz lett a szín, tehát ideállítottak. Én finn vagyok. És nézzetek északra, az én hazám felé. Nagy szabadságharc folyik most ottan. Ugye, nem láttok csatarendeket, nem hallotok ágyúdörgést, nincs vér, halál és égő házak ropogása. És mégis folyik a szabadságharc. Nézzétek, egyszerű parasztemberek, hogy járnak faluról-falura, ta- nyáról-tanyára bibliával a kezükben, bűnbánattal a szívükben, bizonyságtétellel az ajkukon! Nézzétek, hogy száll a hivő ének a tömegek ajkáról a seuratokon! Nézzétek, hogy roskadnak térdre szénakaszálás közben, a Lélek fuvallatának érintésére a legkeményebb férfiak! Nézzétek, micsoda tűz ég a szívekben, milyen forrón száll az imádság, milyen bátor a bizonyságtétel! Ez az igazi szabadságharc! S mondom néktek, ez lesz az egyetlen szabadság- harc Európában, amelyen még a poklok kapui sem vesznek diadalt.“ És fogoly zászlótársunknak igaza lett. A finn nép megkereste az igazi szabadságot, a belső szabadságot, a bűntől való szabadulást és ezt a szabadságharcot senki le nem tudta verni, ezt a szabadságot senki el nem tudta venni. Külsőleg rajtuk volt egy idegen nép igája és mégis szabadok voltak, mert szabadok voltak bűntől, világtól, ördögnek hatalmától. S mikor eljött az ideje, Isten megadta nekik a külső, nemzeti szabadságot is. Magyar, keresd meg az igazi szabadságot! Külsőleg talán megkaptad, amiért 48-ban véres csaták felett lobogtunk, de most látjuk, hiába mindez, ha nincs meg az igazi, a belső szabadság Isten Fia által. Harmadszor: Ne bízz, magyar, csak a Legnagyobb Hatalomban! Ezt a tanulságot hozta nekünk ez a 92 esztendő. Hol van már az a hatalom, amelyik a magyar szabadság- harcot térdre kényszerítette a maga mammuterejével? Hol van az a másik hatalom, amelyik segítségül hívta? Hol voltak azok a hatalmak, akikben a szabadságharc emigránsai bizakodtak? Bizony sehol. Egyedül Isten állott a magyar ügy mellett mindvégig, tehát: magyar, egyedül Isten ügye mellé állj mindvégig! Farkas Zoltán. 1 Hazatérők üzennek...
