Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-15 / 11. szám
résztvesz a budapesti, debreceni, pécsi, miskolci, soproni Egyetemi Luther Szövetségek, a soproni Theológus Ifjúsági Kör delegátusai és a szegedi egyetemi ifjúság. A megnyitó ünnepségen dr. br. Kaas Albert egy. tanár, a Prot. Diák- szövetség elnöke, valamint Wolf Lajos és dr. Kékén András fognak előadásokat tartani. Március 15-én Dezséry László és Mórocz Sándor, március 16-án dr. Sólyom Jenő és Karig Emil szólnak az ifjúsághoz. A kongresszusra nagy számmal jelentkeztek a diákküldöttségek. Az Egyetemi Luther Szövetség március 3-án tartott összejövetelén Dezséry László megbízott egyetemi lelkész Jud Süssről tartott érdekes előadást. Március 10-én dr. Balázs János tanár előadása következett „Magyar kiválasztás és a kitűnőek iskolája” címen. Március 17-én vitaest lesz „A magyarországi protestáns unió”-ról, melynek előadói dr. Gaudy László evangélikus és dr. Incze Gábor református vallástanítási igazgató. Csengőd. A lutherszövetségi nő- és leányegylet folyó hó 2-án szépen sikerült műsoros népi kézimunkakiállítást tartott. A csepeli ev. egyházközségben az Országos Luther Szövetség március 9-én evangélikus napot rendezett, melyen az előadásokat Ágoston Sándor, Danhauser László, Dezséry László, dr. Gyimessy Károly, Kemény Péter, Scholtz László és Tiefbrunner Karola tartották. — A március 10-ére tervezett Luther Szövetségi ünnepélyt március 24-én tartják meg a csepeli kul- túrház termében. Szentetornya. A Luther Szövetség böjti vallásos estet rendezett., melynek előadója Szabó József győri lelkész volt. Űjból megjelenik Harmati Béla ősagárdi lelkész: „Olvasod-e a Bibliát?” című könyve. Ez a könyvecske cáfolata annak, mintha Magyarországon a vallásos tartalmú könyveknek nem volna talaja. Az első kiadás ezer példánya ugyanis, múlt év elején, néhány hét alatt elfogyott. Az újabb nagypél- dányszlámú rendelések kielégítetlenül maradtak. Most a szerző a Fébé Könyvkiadó Vállalatra ruházta a kiadás jogát, amely a népszerű könyvecskét második kiadásban hozza forgalomba. A könyv 64 oldalon jelenik meg, gyakorlati irányú és főként három dologra tanít meg: 1. Értékelni a Bibliát. 2. Hinni a Bibliában. 3. Használni a Bibliát. Ára a régi ár (30 fillér) körül marad. Megrendeléseket tanácsos jóelőre Fébé Könyvkereskedés, Budapest, VII., Damjanich-u. 25/a. címre beküldeni. Iratminták címmel dr. Bertha Benő összeállításában megjelent a zsinati törvények VIII. törvénycikkéhez szükséges összes hivatalos beadványok, végzések, ítéletek és jegyzőkönyvek mintáit tartalmazó gyűjtemény, melyet az egyházegyetem adott ki s amelynek ára 1 P 40 fillér. „Nem Istennek volt szüksége, hogy eljővén emberré legyen, hanem mi szorultunk rá s nekünk vált javunkra.“ Luther. 8 Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Kicsit elgondolkodik, aztán folytatja: — Soha életemben nem tapasztaltam még olyan kedvességet, mint máma. Különös dolog. Éppen ma gondoltam magamban, milyen árva is vagyok. Senki az égvilágon nem törődik velem. S itt van. Egyszerre csak előáll valaki és kedveskedik nekem. Szinte kedvem lenne felcsapni Krisztus követőnek... Ha ugyan... Matild érzi, hogy most olyan szavak csúsztak ki ennek az embernek a száján, amelyek lelke mélyéről vetődtek fel. A következő pillanatban már el is sötétül, fogát csikorgatva tépi, rázza láncait s e pokoli zenekísérettel hörgi, tajtékozza: — De hogy javuljak meg ebben a vaspokolban?! Mikor véresre rágják a húsomat! Ettől csak gonoszabb leszek! Ördög, tetőtől-talpig! S villogó fekete szemei, dühtől torzult arca valóban ördögivé teszik abban a percben. Matildnak szívébe hasít a fájdalom. Fehér virágkezét a férfi vállára fekteti s legangyalibb mosolyával, szívének legmelegebb, legszelídebb hangjaival próbálja visszahozni a pokol kráterének széléről. Lassan-lassan sikerül is. Mielőtt eltávozik, még arra kéri a rabot, tegye meg a kedvéért és olvasson valamit az újtestámentumból a legközelebbi látogatásig. Minden cellában ott fekszik ugyanis az újtestámentum. A fogoly száján furcsa mosoly vonaglik: — Szívesen megtenném, de az Űjtestámentumot is hozzávágtam egyszer az egyik őr fejéhez s azt is elvették tőlem. Matild erre szó nélkül odanyújtja a saját Bibliáját. A fogoly tovább mosolyog: — Köszönöm szépen. Ezt nem fogom olyasmire használni... Matild is mosolyog és bizonyos benne, hogy mégis csak fegyver lesz itt az a könyv, de nem a fogoly kezében... » Időnként a kis fogadószobácskájában is tartózkodott Matild s ott keresték fel a foglyok. Egy alkalommal csúf kis emberke lépett be az ajtón. Alacsony, zömök termetének széle-hossza majdnem egy. Torz arcát, csúnya nyúlszájával, még varas kiütések is éktelenítették. Apró szemei pedig úgy forogtak, mint a motolla. Megállt az ajtó mellett s ott álldogállt jó ideig fürkésző, fenyegető némaságban. Matild el nem tudta gondolni, ugyan mit akarhat? Végig próbálta a legkülönfélébb kérdéseket, hogy valamikép szóba- ereszkedhessék vele, de egy szó nem sok, annyit se birt előcsalogatni belőle. Végül is azt mondja: — Furcsa ember maga. Fogalmam sincs, mit kezdjek magával? De tán olvasni jobban szeret, mint beszélni. Itt ez a füzetke, ebben esetleg öröme telik. S lehajolt, hogy a füzetet előkaparássza. Ekkor az ember éles szemvillanással felmérte a köztük lévő távolságot, a lezárt ajtót és ökölbe szorított kézzel, vadul ráncolt homlokkal, kegyetlenre harapott szájjal lassan megindult feléje. Éppen olyan volt, mint a ponyvaregények színes címlapjain a rémtettéhez készülő gonosztevő. Matild csodálkozva nézte, de semmi félelem nem dermedt belé. Bár feszengett benne némi kényelmetlenségi érzés, ahogy mindig közelebb jött s megállt a széke mellett. Akkor hirtelen felrándult a két hatalmas ököl s lezuhant közvetlen az arca előtt az asztalra. Matildnak egy arcizma se rándult meg, két fehér keze ellenben azonnal rásímult az egyik eléje zuhant ökölre s szívének minden szánalma, szeretete benne volt a nyájas kérdésben: — Nem szeretné, ha szíve békességet nyerne? Az ember megragadta Matild kezét, hevesen megszorította s aztán sarkon fordulva, szinte futott az ajtó felé. Ott megállt egy pillanatra s háttal Matildnak, lassan ennyit mondott: — Bizony, az kéne nekem... Csak ne lennék olyan pokolian gonosz! (Folytatjuk.)
