Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-08 / 10. szám

EVANCEííKUSELET

előttünk és megelevenednek a rövid- nyarú, gyantaszagú, hóval borított finn tájak. Egyszerű eszközökkel dolgozik a szerző: színes szavak nélkül, fegyelmezett szerénységgel kezeli a tollat, mégis szinte tapinthatóan vizuális hatást ér el írásmódját ugyanaz a keresetlen és józan egyszerűség jellemzi, mint az általa életrehívott és regényeiből megismert finn parasztokat. Észak hangja ez: tiszta és egyhúrú.

N. Sebestyén Irén fordítását tárgyi szempontból nem állt módunkban ellenőrizni, stiláris szempontból hibátlan és a tárgyhoz simuló.

Laki Tibor.

HÍREK

Kassa felajánlása, Egészen furcsa és egészen meglepő Kassa törvényhatósági bizottságának az a határozata, hogy Kassát felajánlják Krisztus király szent szívének. Ha a katolikus egyház ajánlja fel, abba nincsen beleszólásunk. De a törvényhatósági bizottságnak erre nincsen semmi illetékessége és Kassa protestáns lakosságának is van ebben az esetben beleszólása. Egyelőre úgy ítéljük meg ezt a határozatot, mint téves és felületes túlbuzgóságot, mert természetesnek találjuk azt, hogy illetékes felsőbb közigazgatási, állami hatóságok ezt meg fogják semmisíteni. Kassa ugyanis akkor is Istené és mivel mindent neki adott az Atya, a Krisztusé, ha nem ajánlják fel neki és minden más város is az övé és nemcsak az, amelyet felajánlanak.

Egyházunk és nemzetünk két nagy külföldi barátja hunyt el. Az egyik D. M. Pfannenstill professzor, lundi dómprépost, aki 1928-ban a Protestáns Világszövetség budapesti nagygyűlése alkalmából járt is körünkben, egyike volt a protestáns világszövetség megalapítóinak és legkiválóbb vezetőinek. Nemcsak hazájában, de az egész protestáns világban is nagy tekintélye és súlya volt, amelyet egyházunk és nemzetünk igazsága érdekében gyakran latbavetett. A másik Ds. A. G. H. van Hoogenhuyze, a holland protestantizmusnak egyik legértékesebb vezető személyisége. Ismételten járt hazánkban és tanulmányozta nemcsak a magyar protestantizmus viszonyait, de általában a magyarság helyzetét is. Szóban, írásban és cselekedetben sokszor síkraszállt érdekünkben. Benne a világprotestantizmus egyik nagy értékét, mi pedig egyik legjobb barátunkat vesztettük el. Elhunytuk felett D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő meleg részvétét nyilvánította.

Offertorium a népfőiskolák javára. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök a nagytarcsai és orosházi népfőiskolák javára offertóriumot rendelt el és annak napját a bányai egyházkerületben március 23-ra, Laetare vasárnapjára jelölte ki.

Helyreigazítás. . Egy szó Elért javára” című, legutóbbi számunkban közölt cikk 5. bekezdésének 2. mondatába értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. „Krisztusi álláspont áll’ helyett „kritikus állásponton áll” olvasandó.

Evangélizáció. A nagymágócsi evan6

Eh nap a «tárcsái népiskolán

Ködös téli hideg keményen öleli körül Tessedik Sámuel falvát. Nagytarcsa határában a három szerény kis házacska fázósan búvik össze az alig pirkadó ködös reggelen. Még minden csöndes. Egyszer csak megvilágosodik az egyik ablak. Reggel 6 óra. A gazda szobájában megszólalt az ébresztőóra és kócos, álmos arc keresi a villanykapcsolót, hogy világot gyújtson. Egy tekintet a csörgőórára és már is harsányan kiáltja el magát: felkelés. Megelevenedik az első szoba. A gazda már csizmáját rángatja és szalad a másik szobába. Villanygyújtás... ugyanaz a kép. Már reggel van? — kérdi sok csodálkozó, álmos szem. De nincs vesztegetni való idő. Mindjárt megjelenik a tisztelendő úr és addigra készen kell állni a tornára. De addig még sok munka van. Elsősorban a hideg vizben való mosdás. Nosza, van nagy prüszkölés és pancsolás. A kemény hidegben a fürdőszoba nemsokára úszik, hogy egy óra múlva korcsolyapályává változzék. 1/a7. Minden fiú megmosdva, kitornázva, ágyát rendbehozva sorakozik a téli reggelben a zászlórúd előtt. Topognak a lábak, fázósan húzódnak össze a nyakak, de a harsány „vigyázz” feszes, kemény legényeket talál a zászlórúd körül. A nemzeti imádság hangjai mellett méltóságteljesen száll a magasba a finn és magyar zászló. Reggel van... Tessedik falva ébren van... Megkezdődik a napi munka...

Mindegyik fiú serényen lát hozzá a heti beosztásának. A számadó felkeresi a konyhában Erzsi nénit, akivel a napi bevásárlás ügyes-bajos dolgait beszéli meg. Mellette a kisbírók figyelő szemmel, hogy a boltból, vagy faluból mit is kell nékik hozni. Egy-két perc és máris szaladnak, hogy hozzák a szükségest, de reggelire már együtt legyenek. A naposok pedig szorgalmasan hordják a vizet a konyhára, terítenek az ebédlőben. Fűtők vannak a legnagyobb munkában. Dermedt ujjakkal rakják a tüzet, hogy reggelire már elfogadható meleg legyen a tanulóban és ebédlőben. De nem lustálkodnak a takarítók sem. Különösen a mosdó takarítónak van sok gondja. Megint eldugult a levezetőcső, a sok víz mindjárt jéggé fagy, ha nem siet kiolvasztani a lyukat. De sikerült. Serényen forog a porrongy a szobatakarítók kezében. Egy- kettő és készen lesznek. így azután kevesebb munka lesz szombaton, amikor fel kell súrolni a padlót. De az udvaron is mozog valaki? Az udvarseprők dolgoznak. Sok hó esett az éjjel, fel is kell szórni a fagyott utakat. De legalább van hová önteni a kályhák salakját. Mindenre pedig szorgos szemmel figyel a gazda. Kezében órával, hol egyik, hol másik helyen jelenik meg. Felelősségének teljes tudatában végzi munkáját. Közben a tréfa, no meg néha egy-egy siettető szó hangzik. De van egy pár nótás legény is, a domonyi Jóska, meg a tárcsái Palkó, csak úgy harsog néha a hangjuktól az udvar.

De már ott várja a végzett munka után az ebédlőben a kávé a fiúkat. Kávé azonban már csak hetenként háromszor van. Hja, háborús világ van! Néha bizony rántottleves is kerül az asztalra. Nem baj. Jó az is, amint a helyzet mutatja. Ének és ima után, alig pár perc múlva, már üres tányérokon csörög a kanál. A reggeli áhítat után csönd üli meg az ebédlőt. Előkerülnek a bibliák. Csöndes fejek hajolnak az írás fölé. Az elcsöndesedést követi az első óra. Ének, ima után elsősorban is a napi programm megbeszélése kerül sorra. Első ezek között az, hogy mit is mondott nékünk Isten csendes óránkban. Jó egyszer-két- szer elolvasni ezért a népfőiskola krónikáját. Egy-egy fiú tollából olvashat ott az ember sok csendes órának a tapasztalatáról. De eljön a kilenc óra, meg is érkezik első tanárunk, kerékpáron. Egy napra csak két fuvarunk van és takarékoskodnunk kell, hogy a délután jövőknek is tudjunk adni. Fiatalabbja kerékpáron futja meg azt a pár kilométert, ami a vasúttól elválaszt. Számtan-fizika tanárunk friss, jókedvű ember, aki éppen úgy ért a számtanhoz, mint a lélek rejtett dolgaihoz. A számtanórán néha nemcsak rideg számok szerepelnek, hanem Isten országának számításai is. így van ez jól. Szívesen is hallgatják a fiúk. Csak akkor hallgatnak el, mikor a feladatok után érdeklődik. Olykor némelyik szégyenkezve vallja be, hogy nem tudta kiszámítani jól, mennyi széna, szalma, zab kell egy hónapra a lovának. A sok fránya szám csak